Szó. mi szó, bőven lehet felidézni olyan tényeket, amelyek hatása a mai napig tart, vagy éppen az önkormányzatiság előtti idők óta élvezzük. Hogy ez jó vagy sem, mindenki eldöntheti magában.
Rögtön egy 360 éves eseményt keltünk életre, mivel 1662-ben Hamvay Ferenc volt az első földesúr, aki Gödöllőn is élt a központban, az általa épített és róla elnevezett kúriában, amely 1978 óta a Városi Múzeumnak és a Városi Mozinak ad helyet.
1867-ben, a kiegyezés után a Grassalkovich kastélyt királyi pihenő rezidenciának jelölték ki. Talán részben emiatt, még ebben az évben átadták a Budapest–Hatvan-vasútvonalat, így a királyi család tagjai különvonatokon utazhattak ide.
Korábbi lapszámunkban írtunk a gödöllői arborétum 1902. évi alapításáról. A 190 hektár területen való telepítést 1914-re fejezték be, de ugyanígy beszámoltunk arról, hogy Blaha városrész felett, az Öreghegyen 1962-ben épült a mikrohullámú átjátszó torony, amely 2013 óta digitálisan is sugároz.
Szintén több, mint fél évszázadot kell visszaugrani az időben, hogy felidézzünk egy komoly döntést, amely a mai napig nagyban befolyásolja Gödöllő tömegközlekedését. Ugyanis 1967-ben jelölték ki a mai buszpályaudvar helyét. A rendkívül magas forgalmat bonyolító Szabadság út (3. számú főút) mentén, két lakótelep között elhelyezkedő létesítmény felépítésére ugyan várni kellett néhány évet, ám a város stratégiai szempontjából (ha lehetett akkoriban ilyen fogalomról beszélni) már akkor sem bizonyult a legoptimálisabb döntésnek a hely kiválasztása, távol a vasúti pályaudvartól és HÉV végállomástól.
Szintén a ’67-es év végén szomorú óévbúcsúztatót (december 28.) jegyezhettek fel a krónikások a szakorvosi rendelőintézet (egykori Egészségház) kiürítésével, hiszen az épület falainak megrepedése miatt életveszélyessé vált, így „befejezte a pályafutását”.
Fél évszázaddal, éppen 50 évvel ezelőtt igazán termékeny esztendőt hagyott maga mögött a hetedik születésnapját ünneplő város. 1972 februárjában megkezdte a működését a Pest megyei Állategészségügyi Állomás állatkórháza. A Kotlán Sándor utcai intézmény nem csupán egy városi kórház volt, hanem a környék messze híres, s méretében talán egyedülálló létesítmény. A kor szelleméhez mérten kiemelkedően gépesített volt – például röntgen készülékkel is rendelkezett -, és olyan neves szakemberek öregbítették a hírnevét, mint például dr. Bucsy László. Amellett, hogy a kiváló szakember neve egybeforrt az állatkórházzal, november eleji szomorú halálhíre miatt emeljük ki a többi szakember közül.
Kedvenc, igazi, nagyszerű ember és orvos, profi, lelkiismeretes, szuper, kedves, tapasztalt, jól felkészült. Csak néhány jelző, melyeket az állattulajdonosok Bucsy Lászlóról írtak, és amely véleményeket lehet róla olvasni a szakmai internetes portálokon.
In Memoriam vitéz dr. Bucsy László
November 2-án érkezett a szomorú hír: 76 éves korában elhunyt a méltán népszerű gödöllői állatorvos, aki számtalan négylábú életét mentette és hosszabbította meg.
A ’70-es években szinte elsőként gyógyította a sportlovakat a kitűnő sebész szakember
A szakember 1945. december 25-én született Sopronban. Általános iskolai tanulmányait Balatonfüreden és Budapesten végezte, majd a fővárosi Piarista Gimnáziumba került és ott is érettségizett. Előfelvettként 1965-ben lett az Állatorvos-tudományi Egyetem hallgatója, amit summa cum laude minősítéssel 1970-ben fejezett be. A Pest megyei Állomás alkalmazásában előbb Ceglédre, majd Dabasra végül Gödöllőre került állatkórházi állatorvosnak. A kórházi munka, a megbízható, önzetlen segítség, a magas színvonalú, szakmai ellátás biztonságot, pótolhatatlan segítséget nyújtott a kollégáinak és az állat gazdáknak egyaránt. A folyamatos készenlét, a gyakori ügyeletek, a mindig elérhető segítség fontos ismérve volt munkájának. A gyakorló állatorvosoknak szinte hihetetlen, hogy ilyen igénybevétel mellett volt ideje, kapacitása, szakmai érdeklődése kutatni és kísérletezni. Fáradhatatlanul készített preparátumokat, melyekből megismerhette az egyébként nehezen modellálható mozgás-mechanizmusokat. Az egyetemi klinika mellett a gödöllői állatkórház volt a lovak sebészeti ellátásának legkeresettebb intézménye. Publikációk sora jelent meg tollából.
Egyetemi tankönyvek és jegyzetek szerzője és lektora
Több kiadványt, tankönyvet, jegyzetet, szakmai magazint írt és lektorált. Éveken át rendszeres előadója volt szakmai konferenciáknak, részt vett és gyakorlati órákat tartott az egyetemi oktatásban. Igazi „lovas” állatorvosként szerzett hírnevének köszönhetően a hazánkban rendezett fogatható világbajnokságokon sokan megismerhették munkáját mind Kecskeméten, mind Szilvásváradon. Bátran végzett sántaságot megszüntető pataműtéteket és munkáinak diagnosztikai értékét hosszan kutatta. A lovak mellett a kutyák és a macskák megbetegedéseiről éppúgy olvashattunk tollából. Munkáját számos díj övezte. Kézügyessége nemcsak sebészi munkájában segítette, hanem képzőművészi ambícióit is valóra váltotta. Plaketteket, domborműveket, szobrokat készített. Nevéhez fűződik a Tarsolyos Lovas Egylet alapítása és a Blaháért Társaság életre hívása, annak tartalommal való megtöltése. Számos lovasverseny és a hagyományos, március 15-i lovas felvonulás szervezése fűződik a nevéhez. Az örökké aktív doktor közéleti jelentőségét mutatja, hogy mindig a háttérben maradt és a jó ügyeket szolgálta. Vonzódott a történelemhez, a magyarság kutatásához. Szívén viselte a vitézi rend sorsát. A díszes ruhába öltözött rendi tagokkal nem csupán üde színfoltjai, hanem az események méltóságának emelői voltak megannyi alkalommal. Munkáját Gödöllő városért kitüntetéssel is elismerték.
Isten nyugosztalja, Doktor Úr!
1972. március 25-én befejeződött az SZTK építése, amelynek hivatalos átadása szeptember 8-án volt. Arról az intézményről beszélünk, amely ma is kiszolgálja a térség gyógyulni vágyóit. Csupán a tényszerűségnél maradva, a város ragaszkodik a működtetéséhez, ám a szemmel nem látható finanszírozási számokat látva nem csoda, hogy számos szakrendelés és szakember hiányzik, az épületben uralkodó, sok esetben 50 éves állapotok pedig kiábrándítóak.
Szintén időutazásban lehet részünk, ha ellátogatunk a mentőállomásra. Az 1972. július 2-án átadott mentőállomás épülete mellett a megkülönböztető fényjelzést használó mentőautók sebességének gyorsaságával szállt el az idő, mégis, a kiváló szakmai működése ellenére nem kapott kiemelt figyelmet.
Szintén júliusban költözött Gödöllőre a HUMAN Oltóanyagtermelő és Kutatóintézet igazgatósága. Ez több mint jelzésértékű volt, hiszen a későbbiekben az oltóanyagok gyártása is itt folyt, a GANZ-hoz hasonlóan megannyi családnak munkát adva, majd annak megvételekor a mai napig a világ gyógyszeriparának élvonalában tartva városunk nevét – s persze nem kevés iparűzési adót is termelve.
Ősszel, október 11-én örömteli esemény volt a zeneiskola működésének kezdete. Kijelenthető, hogy az intézményben folyó magas színvonalú oktatói és zenepedagógiai munka országos szinten is igen magasra helyezte Gödöllő zenei életét.
Akkoriban bizonyára a Mikulás ajándékának (a későbbi évtizedekben a krampusznak) fogták fel a december 7-én átadott Tüdőszűrő állomást. Sajnos a mentőállomáshoz hasonlóan, hiába a felkészült és megalkuvást nem ismerő szakemberek sora, az épület mind belül, mind kívül mintha „műemlékké nyilvánítottságot” élvezett volna a városvezetés részéről.
Végül egy nagy port kavart, sajtóorgánumokban csak „telekmutyiként” elhíresült városi döntés következtében, sokak által áron alul került eladásra a terület, hogy annak helyén magánbefektetői pénzből magánkórház épüljön rövid időn belül. Az épületet lebontották, de kapavágás azóta sem történt, a tüdőgondozást pedig átvitték az egészségügyi központba.
1977-ben már egyre inkább érződtek a városiasodás jelei, ezért Gödöllőt bekapcsolták a vezetékes gázellátásba. Talán kevesen tudják, de ez év végén, december 12-én Remsey Jenő festőművészt díszpolgárrá avatták.
Visszaemlékezésünket a 40 évvel ezelőtti történésekkel zárjuk. 1982. április 2-án az akkor még Művelődési Központ néven jegyzett épület mellett felavatták Varga Imre: Olvasó Lenin című szobrát.
Október 1-jén a Helytörténeti Gyűjteményben (ma Városi Múzeum) felállították Holló Barnabás Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál című domborművét. Érdekesség, hogy a mű a Magyar Tudományos Akadémia előcsarnokában állt, ám 1945 után pincébe került.
Végül Polónyi Péter, a Gyűjtemény igazgatója szerezte meg az engedélyt és némi falbontás árán ugyan, de a gödöllői intézmény adott új otthont a domborműnek. (1990 után visszakerült az akadémia előcsarnokába.)
