„Szüleidnek szemefénye, társaidnak mintaképe voltál…” – Sopronyi Kálmánka története

2022. október 13-án volt 85 éve, hogy 1937-ben rövid betegség után, tragikusan és fiatalon meghalt Sopronyi Kálmánka (1924-1937), a Jászóvári Premontrei Kanonokrend Gödöllői Szent Norbert Gimnáziumának IV. A. osztályos (ez ma a 8. évfolyamnak felel meg) tanulója. De ki is volt ez a kisdiák? Mi történt vele? Hogyan kapcsolódik napjaink helyi eseményeihez?

1924. március 29-én született Rákospalotán (amely akkor még önálló település volt), Scherfeneder Kálmán néven. Abban az évben látta meg a napvilágot, amikor megnyílt Gödöllőn a későbbi tanulmányainak helyszíne, a Premontrei Gimnázium. Az elemi iskola (a mai általános iskola) első négy osztályát Rákospalotán végezte, végig kitűnő eredménnyel. Harmadik osztály után a család magyarosította nevét Sopronyira, így a bizonyítványában a negyedik osztálynál már az új nevén szerepel. A két világháború között ez elég gyakori volt. Híres embereknél ez elvárás is volt, különösen a vitézi cím adományozásánál.

Sopronyi Kálmánka

1934-ben sikeresen felvételizett a Premontreiek Gödöllői Szent Norbert Gimnáziumába. Itt tovább folytatta sikeres tanulmányait.
Végig kitűnő eredménnyel zárta az egyes tanéveket. Mindig elismerően szóltak róla, nagyon szorgalmas és udvarias diákként emlékeztek rá tanárai és osztálytársai is. Már ilyen fiatal korában elhatározta, hogy az érettségi után a Premontrei Rend tagja szeretne lenni. Mivel akkoriban a gimnázium tanárainak túlnyomó többsége még szerzetestanár volt, így több követendő példával is találkozott. Sajnos azonban ez az álma már nem válhatott valóra, mert 1937-ben megbetegedett és rövid betegeskedés után, a IV. osztály tanév elején fájdalmasan, fiatalon elhunyt. Október 15-én helyezték végső nyugalomra a rendi temetőben. Az erről a tanévről készült évkönyvben (értesítőben) ezekkel a megható gondolatokkal emlékeztek meg róla: „A csapás váratlanul érte és mélyen megrendítette a tanárokat és tanulókat egyaránt. Az intézet benne nagyon tehetséges, vallásos lelkületű, kötelességtudó tanítványát vesztette el, tanulótársai pedig kedves, szeretetreméltó barátjukat és jeles példaképüket. Az egész tanári kar és a tanulóifjúság együttérző szívvel és lélekkel osztozott a mélyen sújtott szülők gyászában. A jó Isten adta, a jó Isten vette el. Útjai, rendelései kifürkészhetetlenek. Áldassék az Ő szent neve!

Különösen nagy volt a szülők tragédiája, mivel egyetlen gyermeküket vesztették el. Viszont tiszteletben tartották Kálmánka utolsó kérését, aki azt kérte, hogy örökségét az új felépítendő templom javára ajánlják fel. Ezt a következő évben közjegyző előtt hivatalos végrendeletben is megerősítették. Ebben azt olvashatjuk, hogy a szülők, haláluk után a család 20 holdas (ez akkoriban egy komolyabb paraszti birtoknak számított) birtokát az épülő templom felépítésére ajánlják fel. Ha addigra a templom felépül, akkor felét a templom működési költségeire, a másik felét pedig az arra rászoruló egy vagy két diák kapja meg öt évig ösztöndíj formájában. Férje halála után, özv. Sopronyi Kálmánné 1977-ben újabb végrendeletet készített. Mivel földbirtokkal már nem rendelkezett, ezért az ingóságait ajánlotta fel a rendnek, ténylegesen Fényi Ottó József későbbi kormányzó perjelnek. Többek között így került a rend tulajdonába Kálmánka hegedűje is.

A templom azért nem készült el még 1938-ig, mert az 1923-tól 1928-ig tartó építkezésekre (gimnázium, konviktus és a rendház) fordították a rend birtokaira felvett külföldi hiteleket. Ezeket a kölcsönöket a rend 1939-re visszafizette, és ezután kezdődhetett volna a templom felépítése. Ekkor azonban kitört a második világháború, amelybe Magyarország is 1941-ben belépett. Így az akkori pénzügyi helyzetben nem valósulhatott meg az építkezés, a háború utáni három évben pedig a károk helyreállítására fordította a rend a rendelkezésre álló erejét. Az 1948-as államosítás után 41 évre ismét lekerült a napirendről ez a beruházás. A szerzetesrendek 1989-es újraindulása után Fényi Ottó kormányzó perjel vezetésével a Premontrei Rend az iskolaépítés mellett kápolnát is épített a Fácán soron. Ezután ez volt az iskolai szentmisék helyszíne, 1998-tól pedig már plébániatemplomként is szolgálta a híveket. Azonban az egyre növekvő létszámú iskola – amely 2024-ben éri el teljes létszámát 20 osztállyal – kinőtte a kápolnát. Ezért továbbra is fontosnak tartotta a rend, hogy felépüljön az eredeti szándéknak megfelelő új, nagyobb templom. 2020-ban a Premontrei Rend állami támogatást kapott 900 éves jubileuma kapcsán, és így tavaly megkezdődhettek a munkálatok a rendi temető mögött. A tervek szerint 2023 őszén lesz a Szent Ágostonról titulált templom felszentelése.

Ezután Sopronyi Kálmánka már az új premontrei templom altemplomában fog nyugodni, ahogy síremlékén is olvashatjuk: „Szüleidnek szemefénye, társaidnak mintaképe voltál rövid élted alatt. Örökséged mely megmaradt, az épülő templom kapta. Míg nyughelyed lesz alatta, addig pihensz itt a sírban, s tiszta lelked Istennél van.”

 A premontreiek és a gimnázium is úgy gondolja, hogy a 13 éves korában elhunyt volt premontrei diák ma is példakép lehet tanulóink számára!

Lencsés Barna