Nem meglepő, hogy a város egyik legszebb panorámáját kölcsönző víztorony a gödöllői domb-
vidék legmagasabb pontján áll. Érdekessége, hogy a Duna és Tisza vízválasztójában fekszik, így a toronytól nyugatra eső víz közvetlenül a Rákos-patakon keresztül a Dunába folyik, míg keletre a Besnyő-patak vízgyűjtő területe van, így ez a víz a Tiszába folyik. Az épületet az egyetemi lakótelep vízellátási gondjainak megoldására építették az 1950-es évek második felében. Az egyetemi élet indulásakor sok kommunális beruházásra volt szükség. Óvoda, bölcsőde létesült, és a területen elkészült egy 109 lakásos lakótelep is. A megnövekedett vízfogyasztás miatt három kutat is ástak, amit kútházakkal fedtek be.
A víztoronyra a megfelelő víznyomás biztosítása miatt volt szükség. A víztornyot Jánossy György (1923-1998) és Czebe István (1928-1993) építészek tervezték, számos egyedi megoldást alkalmazva. A műemlék stílusát tekintve nem annyira az ötvenes évek jellemzőit viseli magán, mint az 1920-as évek letisztult neoklasszicista stílusjegyeit. A víztorony megjelenése, a helyének a kiválasztása, a műszaki megoldások, a víztorony környezetének kialakítása egyaránt szokatlan. 211 méter magasan fekszik a tengerszint felett, ezért nem volt szükség arra, hogy a torony nagyon magas legyen (magassága: 30 méter – a szerk.). Ha jobban megnézzük, akkor ez nem is víztorony, hanem egy világítótorony. De hogyan kerül a Fácánosba az 50-es években egy „világítótorony”?
Az épület tervezője, Jánossy György építésznek tanult, de egyetemi éveit megtörte a világháború. 1944 telén, amikor már várható volt a háború kimenetele, végzős hallgatókat, köztük mérnököket menekítettek tanáraikkal a front elől, hogy a háború befejeztével a helyreállításban részt tudjanak vállalni. A háború vége Dániában érte őket. Itt hadifoglyokként lehetőségük volt munkát is vállalni. Dániában a tenger, a táj, a nálunk megszokottól eltérő építészeti megoldások, a táj és az ember harmóniára törekvése nagyon nagy hatással volt rájuk. Ezért az építészek, csak „dániások”-ként emlegetik őket. Magyarországra hazatérve ez a skandináv stílus valódi alternatívája vált a szocreál építészetnek. A szerkezetileg kettős héjú hengeres épületben két koncentrikusan elhelyezkedő henger közt két vasbeton lépcső (úgynevezett ördöglépcső) vezet felfelé, amely egy DNS spirálhoz hasonlít. A két lépcső elkerüli egymást, az egyik a vízmedencéhez, a másik az üvegfalú kilátóhoz vezet. Ez a lépcső nem csak, hogy izgalmas, de egy statikai gerincet is ad a víztömeg megtartásához.
A torony tetején elhelyezkedő üveg sisak, az üvegfalú kilátó eredetileg csillagászati megfigyelőhelyként szolgált volna, ami nem valósult meg. Azonban az addigra kiépült közvilágítás, és a fényszennyezés nem tette lehetővé a csillagda kialakítását. Innen szép időben látszik az egész gödöllői-dombság. Könnyű kivenni a Naszály alakját, de jól látszanak az Isaszegi tavak is. A torony tetején egy forgó szélkakast helyeztek el, amely Megyeri Barna munkája. A torony és környezete egy napóra gondolatban kapcsolódott egybe. A napóra mutatója maga a torony, a mutató hegye a szélkakas. Az óra számlapját a kertben elhelyezett zodiákus jegyeket mintázó kövek alkották,melyek 1962-ben kerültek a jelenlegi helyükre. Nagy Géza volt a Bika, a Rák, az Oroszlán, a Nyilas, a Vízöntő, és a Halak megformázója. A Kos, Ikrek, Szűz, Mérleg, Bak és a Skorpió Molnár László munkája.
Az időt 8 és 17 óra között a torony területét határoló kerítésen belül elhelyezett jelzőkövek mutatják. A kerítésen belül a szélkakas árnyékának mozgását felhasználva virágórát is terveztek az egyetem kertészeinek segítségével.
Az épület bejárata felett Borsos Miklós szobrászművész (1906-1990) „Arion és a delfin” című alkotása látható, amelynek érdekessége, hogy Borsos Miklós szobrász sírját is ez díszíti.
1990-ben az épületbe került a Mezőgazdasági Vízgazdálkodás- és Geodéziatörténeti kiállítás a Vízgazdálkodási és Meliorációs Tanszék szervezésében. Az épület jelenleg a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem kezelésében áll, országosan védett ipari műemlék. A víztorony sorsa minden igyekezet ellenére már elkészültekor eldőlt. Mire a torony felépült, elkészült a területen a vezetékes ivóvízhálózat. Bár műszakilag teljesen kiépítették, víz soha nem került a medencéjébe. Az épületet, mint remekművet jegyzik, országosan védett ipari műemlék, de gyakorlatilag az épületet soha nem használták semmire, funkcióját ma is keresi.
Ujj Ágnes jegyzetei alapján
