Ferencvárosban született. Ez eleve eldönti az ember sorsát?
Tökéletesen. Tudja milyen, amikor „stricik” között nő fel az ember? – kérdezte nevetve az élő legenda. A Mester utcában laktunk, csodálatos volt az élet. Nem messze volt egy korcsolyapálya, amit a háború tönkretett és grund lett belőle. Ott fociztunk. De hát ki ne szeretett volna együtt játszani olyanokkal, mint Karácsonyi Gyuri (később a Vasas labdarúgója, az 1953-as ifjúsági UEFA-torna győztes csapat tagja – a szerk.), aki Puskás utódja volt? Édesapám orgonált a templomban. Csak odaintettem neki, hogy elmentem zongoraórára, aki a szeme sarkából nyugtázta ezt. Ismert, így tíz perc múlva utánam jött a grundra és kaptam két hatalmas pofont. Csodálatos ember volt, akinek rengeteget köszönhetek. Mindig mise után mentem meccsre, de mivel nem volt pénzem a belépőre, hozzáverődtem egy kisebb társasághoz. Akkoriban a belépőket a kezelő nem számolta meg, egybe fogta és úgy tépte el, ezért „potyadrukkerként” könnyen bejutottam.
35 évet dolgozott a Magyar Televízióban, ez önmagában is kuriózum. De biztos van egy története, hogy miként kerül a tévéhez egy oboista, akinek építészmérnöki diplomája is van.
Valóban oboistaként végeztem, zongora-orgona mellékszakkal, de építészmérnök is vagyok. Édesanyám kérte, hogy egy távoli rokona gyémántmiséjén orgonáljak, amit nagyon szívesen vállaltam. A 60 éves jubileumi ünnepség a Kőbányai Sörgyárban folytatódott, ahol dolgozott. Ültem a banketten egymagamban, senkit nem ismertem. Egyszer csak belépett a terembe Vitray Tamás, aki anyagot készített az eseményről. Ismertük egymást, egykor gombfociztunk is együtt, sőt, megnyertem az első Budapest bajnokságot, jó csapatom volt. Beszélgettünk és mondtam neki, hogy kipróbálnám a tévézést. Jelentkezés után próbaközvetítéseken vettem részt, majd végül Radnai János behívott közölni a jó hírt: felvettek külsősként. Így kezdődött minden 1959-ben. A beléptetésemnél a személyzetis jelezte: jól tudják, hogy templomba járok. Mondtam, hogy igen. Azt is, hogy szemináriumot végeztem. Erre is feleltem, hogy igen. És azt is, hogy rendszeresen orgonálok templomban. Tökéletesek voltak az információik. Mondták, hogy Kopeczky elvtárs, ez itt nem szokás, ezért a templomi orgonálással fel kellene hagyni. Megkérdeztem tőlük, hogy ez esetben biztosítják-e számomra a Zeneakadémia nagyorgonáján való játékot heti két alkalommal? Persze nem tudták, ezért csak annyit feleltem: akkor sajnos marad a templom. Érdekes, hogy ezek után szerintem egyedül engem nem próbáltak meg beszervezni a pártba.
Nyugállományba vonulása után meddig bírta tétlenül?
Tétlenül? Szó sincs róla! Most sincs tétlenség. Annyi a munkám, hogy csoda! A hatvanadik születésnapomon – saját kérésemre – mentem nyugdíjba. Akkor már két éve dolgoztam a Budapest tévének. Kiváló műsorom volt, a „Beszélgetés tabuk nélkül”. Épp nemrégiben digitalizáltam a VHS kazettákat. Nagyszerű emberek voltak a vendégeim az élet legkülönbözőbb területeiről. Ezek a felvételek ma is nagy értéket képviselnek, szinte mindről órákat tudnék mesélni. A feleségem szerint egyébként sokat beszélek, de hát van miről…
Mikor döntött úgy, hogy távol a nagyváros zajától vidékre költözik és miért pont Erdőkertest választotta?
Budapesten nagyon rossz volt a levegő. A két fiam sokszor volt hurutos, így az orvos javasolta ezt, nehogy maradandó következményei legyenek. Ekkor történt, hogy az Erdőkertesi Művelődési Ház vezetője egy korosztályok nélküli vers- és prózamondó versenyt szervezett, melynek vezetésére Vitray Tamást kérték fel, de ő nem ért rá és engem delegált. Azt hitte, hogy kiszúr velem, pedig nem is tudja, hogy ez szinte az életem újrakezdését jelentette. Észak-nyugati az uralkodó széljárás, az erdő felől mindig jön a friss levegő. Körbesétáltam a települést építész szemmel is. Végül a polgármester megmutatta nekem az eladó telkeket, én pedig kiválasztottam egy gyönyörűt. Feleségemnek annyi anyateje volt, hogy gyakorlatilag napi szinten vittem a tejgyűjtőbe, ebből vettük meg a telket. Utána meghívtak Stockholmba a Filmnethez, ahonnan Magyarországra közvetítettem sportadásokat. Ma is hihetetlen, 400 dollárt fizettek közvetítésenként, s volt, hogy hetente háromszor repültem ki dolgozni. Ebből épült a faházunk. Isteni gondviselés, hogy a Székelyudvarhelyről érkező ácsmesterek december elejétől három hétig egyetlen szem csapadék nélkül tudtak dolgozni, így csodálatos munkájuk eredményeként megkaptuk a karácsonyi ajándékunkat.
Lakóhelyén sokáig alpolgármester volt. A politika iránti érdeklődése miatt egyértelmű volt a közéleti szerepvállalása?
A politikától irtózom, ezért mindig távol tartottam magam tőle. Engem az emberi élet érdekel és az, hogy mindenki a megfelelő gazdasági környezetben, biztonságban érezze magát. Lassan megismertek az emberek Erdőkertesen és bíztattak, hogy induljak el az önkormányzati választáson. Mindenfajta reklám nélkül jelöltettem magamat képviselőnek és Pásztor László polgármesterrel egyszerre nyertünk mandátumot. Alpolgármester lettem, szépen együtt tudtunk dolgozni 19 évig. Azonban a házi orvos nem megfelelő stílusban kezelte a feleségemet, ezért kértem tőle időpontot. Soha nem éltem vissza a helyzetemmel, ennek ellenére az orvos telekürtölte a falut ennek ellenkezőjével. Leültünk, s a település vezetése nekem adott igazat. Két hét múlva viszont mégis felhívott a polgármester, hogy mondjak le. Ezt akkor nem tettem meg, meg is romlott a viszonyunk. Végül egy testületi ülésen magam jelentettem be a lemondásomat. Sokat elárul, hogy a jegyző mappájában elő volt már készítve a papír, nekem csak alá kellett írni…
Bántja, hogy egykori országgyűlési képviselőjelöltként nem jutott be a Parlamentbe? Másként alakult volna az élete?
Nem bánt, noha nagyon más lett volna minden. Palotás János találta ki a Köztársaság Pártot. Ezt bármikor nyugodtam tudom vállalni, mert a gazdaságról szólt. János építkező jellem, s ez szimpatikus volt számomra. Egyszer egyébként Lezsák Sándor is invitált, hogy legyek a Magyar Televízió elnöke, de nem vállaltam el, mert akkor túlságosan bele kellett volna mennem a napi politikába, amit nem szerettem volna.
Rengeteg műsort vezetett, amelyek elsősorban a sport és a gazdaság köré fonódtak, de zenei vetélkedő is van a repertoárjában. Mire a legbüszkébb?
Arra, hogy építész vagyok. Nagyapám, aki szobrászművész volt Édesapámból szeretett volna építészt nevelni, de Ő orgonaművész lett. Akkor döntöttek arról, hogy a legnagyobb unokájukból formálnak építészt. Én lettem az. Hálásan köszönöm Nekik döntésüket.
Ha már sport, akkor a foci a kedvence? Hiszen 35 évig játszott az újságíró válogatottban.
Sőt! Európa-bajnok is vagyok. Franciaországban a házigazdákkal kerültünk össze a döntőben. Ellenfelünk nem csak újságírókból állt és korban is volt 10-15 év előnyük. Ennek ellenére nyertünk.
Melyik a legemlékezetesebb találkozása és közvetítése?
Mindenféleképpen a Puskás Öcsivel való találkozás. Egy eseményen vett részt Dombóváron az aranycsapat akkor még élő öt tagja. De hamarabb visszaindultam, mert este közvetítésem volt. Puskás megkérdezte, hogy velem tarthat-e? Útközben elaludt, ennyire biztonságban érezte magát mellettem. Ez meghatározó élmény maradt bennem. Ugyanígy az 1972-es olimpiai közvetítés is, amikor Münchenben öt izraeli sportolót meggyilkoltak. Sokáig még az is kérdés volt, hogy folytatják-e az olimpiát. Én attól a naptól kezdve fekete öltönyben és nyakkendőben közvetítettem a játékokat. Később Szolnokon játszottunk meccset, amely előtt odajött hozzám Garas Dezső, átölelt és ezt mondta: köszönöm, amit tettél!
Manapság is jár néha a gödöllői Szentháromság-templomba. Ennyire megfogta építészként, vagy valami más oka van?
Sokáig a kastélykápolnába jártunk, ahol apám tanítványa orgonált. Édesapám tiszteletére egyébként minden évben megszervezem a május 16-hoz legközelebbi hétvégén az emlékhangversenyt. A Szentháromság-templom nekem is furcsának tűnt elsőre, de bevallom, Szekeres Erzsébet gobelinjei megváltoztatták a közérzetemet. Egy templomot pedig nem is a külseje, hanem a benne rejlő közösség hite éltet és tölt meg tartalommal.
SZG
