Mihail Szergejevics Gorbacsov gyermekkora a sztálini diktatúra közepére esett, hiszen 1933-ben látta meg a napvilágot. Fiatalon eleinte a mezőgazdaságban dolgozott, de intelligenciája már akkor sejtette, hogy tovább fog lépni. 1950-ben végül elkezdett jogot hallgatni, amivel szinte párhuzamosan be is lépett a Szovjetunió Kommunista Pártba. Ezt követően a pályája igen gyorsan ívelt felfelé, így 1971-ben tagja lett a Központi Bizottságnak is. Gorbacsov feltűnően jó kapcsolatot ápolt Jurij Andropovval, akinek köszönhetően még tovább lépett előre a hierarchiában. Andropov pártfőtitkári megbízatása alatt igen nagy hatalomra tett szert, így sikerült elérnie, hogy a kormánytagok jelentős részét leváltsák.
1985 márciusában Csernyenko halálával másnap megválasztották a Kommunista Párt főtitkárának, ami hatalmas változást jelentett a korábbi évek vezetőihez képest, hiszen rendkívül fiatal volt. Hatalomra jutásával elkezdte a politikai és a gazdasági élet megreformálását, aminek két vezérvonala a „nyíltság” és az „átalakítás” volt. A problémát a szovjet tömb hihetetlen gazdasági és életszínvonalbeli lemaradottsága jelentette. Mindezek mellett azonban egyre élesebb lett az ellentét az ortodox kommunisták és a reformerek között, aminek kicsúcsosodása a csernobili atomkatasztrófa során vált egyértelművé. Öt éves főtitkári megbízatása után 1990-ben a Szovjetunió első és mint később kiderült, egyben utolsó elnöke is lett egészen lemondásáig. Gorbacsov megújította a Szovjetunió nemzetközi kapcsolatait is, így jó viszonyt ápolt Margaret Thatcher angol miniszterelnök asszonnyal és Ronald Reagan amerikai elnökkel is. Az egyik legfontosabb lépést Európa szempontjából a Brezsnyev-doktrínával való szakítás jelentette, hiszen ez néhány évvel később lehetővé tette a közép-kelet-európai államok függetlenedését. Gorbacsov demokratizáló intézkedései ellenére egyre erőteljesebb lett az ellentétes politikai oldal befolyása is Borisz Jelcin vezetésével, aki később az elnöki tisztséget is elnyerte.
Gorbacsov kapcsolata igen érdekesen alakult Magyarországgal. Ennek fő oka az volt, hogy korábban Kádár János mindig reformerként és a jólét kiharcolójaként igyekezett bemutatni magát, azonban Gorbacsov politikáját túl veszélyesnek tartotta a kommunista hatalomgyakorlásra nézve. Kádár többször is kritikát fogalmazott meg Gorbacsovval szemben.
Gorbacsov utazásai során 1983. szeptember 26-án Gödöllőn is megfordult, bár ekkor még nem volt a Szovjetunió vezetője. Ittlétéről több lap is cikkezett, amelyekben beszámolnak Gödöllőre utazásáról az MSZMP KB-ban töltött órái után. Gorbacsov feleségével együtt érkezett a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre, ahol megtekintették a magyar származású Amerigo Tot szobrászművész által készített domborművet, amelyet pár héttel ideérkezte előtt adtak át. A sokak által ismert „A mag apoteózisa” dombormű ma is az egyetem épületét díszíti. Ekkor a Gödöllői Agrártudományi Egyetem rendkívül fontos szerepet töltött be nem pusztán az oktatás területén, hanem a kutatás-fejlesztésben is, hiszen 2020 dolgozót alkalmazott, és hozzávetőlegesen 1400 nappali tagozatos hallgató tanult.
Az Szovjetunió felbomlását követően Gorbacsov aktív résztvevője maradt a közéletnek, azonban az orosz politikai életben már nem tudott sikereket elérni, idejét egyre inkább a jótékonykodás tette ki. Mindezek ellenére számos alkalommal felszólalt a számára elfogadhatatlan nemzetközi fejlemények kapcsán, így Szerbia bombázásakor, az iraki háború kitörésekor és legutóbb az orosz-ukrán háború miatt is.
Érdemes belegondolni, hogy milyen időket élt meg Gorbacsov, hiszen saját szemével láthatta a sztálini diktatúra borzalmait, és a Szovjetunió világhatalommá válását: Ő maga is csatlakozott a Szovjetuniót átszövő kommunista párthoz, és látta, ahogy párttársai parancsára blokád alá vonják Berlint, megsemmisítik a magyar 1956-os forradalmat, bevonulnak a birodalom katonái Afganisztánba, lábbal tiporják az emberi élet szentségét, és emberek százezreit gyilkolják és nyomorítják meg. Szemtanúja volt az amerikai-szovjet fegyverkezési versenynek, és döntéshozó pozícióból szemlélte birodalma lassú haldoklását, majd országa demokratizálódását, és végül a halála előtti hónapokban az újbóli háborúba sodródását. Több mint 30 évvel túlélte a rendszerváltást. Nem tudhatjuk pontosan, mik motiválták a tetteit, és milyen céljai voltak, de az bizonyos, hogy a hidegháború és a békés átmenet nem lett volna elképzelhető az ő józan gondolkodása és belátása nélkül, amiért 1990. október 15-én megkapta a Nobel-békedíjat is.
Wisznovszky Tamás