A múlt kísért, a jövő veszendő?

Jól mutatja a 19-20. század fordulójának helyi gondolkodását, hogy a polgárok ügyes-bajos dolgainak egy helyen történő intézését tartották szem előtt. Nem űztek el senkit és semmit politikai bosszúvágyból, mint ahogy azt tették pár éve, a település szélére „evakuált” kormányablakkal. 110 éve épült fel az egykori Járási Hivatal, amelynek születése kísértetiesen hasonló a mai városháza építésének körülményeivel. Az épület legújabb kori története pedig egybeforr az Erzsébet királyné Szálloda elindulásával, de a hotel működését beárnyékolja a „sikertörténetnek” nevezett utolsó évtized persorozata, amelynek eredményeképpen 700 millió forint feletti összeget fizetett ki Gödöllő város önkormányzata tavaly novemberben, ami az idei költségvetésből hiányzott.

Az épület sorsának alakulásában több párhuzam is felfedezhető. A mai szálloda helyén a település tulajdonában állt az akkor még földszintes épület a Ferencz József tér és Váci utca sarkán. Már 1900-ban megfogalmazódott a gondolat, hogy ennek helyét egy díszes, emeletes épület váltsa: a községháza. Egy tűz következtében 1907-ben semmivé lett az épület, így az építkezést tervezési hibák miatt csak 1910 februárjában hagyta jóvá a Magyar Királyi Államépítészeti Hivatal. A késlekedés miatt már az akkori Gödöllő sem nézett jó szemmel a település vezetésére. A saroktelek értékét kb. 100.000 koronára becsülték, ami évek óta használatlanul hevert, de a romok egy része is csúfította a főteret. Az építési munka díja és az anyagárak is folyamatosan emelkedtek. Ugye, hogy ezek az érvek ma is megállnák a helyüket? Mint ahogy a szállodává történő átalakítás idején is ugyanígy volt. Mondhatnánk, hogy nincs új a nap alatt, vagy csak rossz az időzítés?

Gödöllőnek az 1900-as években sem állt a rendelkezésre elegendő anyagi forrás az építkezéshez, így 50 éves kölcsönhöz folyamodott. 1910 szeptemberében bírálta el a testület a versenytárgyalásra beérkezett ajánlatokat. A 10 ajánlatból csak három vállalta a teljes építkezést. Az államépítészeti hivatal által kijelölt főmérnök a község által delegált bizottsággal együtt a legolcsóbb ajánlat elfogadását javasolta. A közgyűlés azonban ódzkodott a döntéstől. Október végén a képviselő-testület elfogadta a kiskunhalasi Maján János ajánlatát. Az épület befejezésének időpontját (mintha ez is napjainkban történne) 1911 októberéről 1912 július elsejére módosították. A sztrájkok és az alapanyag-ellátás akadozása miatt azonban a vállalkozó kérvényezte az átadás későbbi időpontra történő halasztását. Ezt helyben is hagyták (1912. augusztus 1-jére), de a megadott határidőre sem fejeződtek be a munkálatok. Egyre ijesztőbb a jelenkor ismétlődése.

Szintén érdekesség, hogy a két kocsibejáró mellett akkoriban is voltak üzletek az épület alagsorában (összesen 15), itt volt a községi fa- és szénpince, valamint a lomtár, de innen nyílt a rendőrség helye is a zárkákkal. A számos bolt és néhány lakás mellett a tér és utca sarkán alakították ki a gyűléstermet, ahol nem egyszer állt a bál. 1912 januárjában árverésre bocsátották az új községháza bérleti jogát, így egy budapesti Filmszínház Vállalat és a sarkon a gödöllői Fogyasztási Szövetkezet élelmiszerboltja által fizetett díjak fedezték a felvett kölcsön törlesztő részleteit.

1912 szeptemberében – még a régi bútorok közt – tartotta a közgyűlés első ülését az új községháza nagytermében. Új ház, új szokás alapon Ádám Ferencz községi bíró, elnök kérte a tagokat, hogy a felszólalók ne vágjanak egymás szavába, hanem előre jelentkezzenek szólásra és indítványaikat a gyűlés végén tegyék meg. Az 1912. szeptember 9-én megkezdett műszaki felülvizsgálat következtében 1913 áprilisában került a közgyűlés elé az eredmény. Az akkori egy év jótállás mellett szemmel láthatóan a munkákat rendben találták.

Több mint egy évszázada nem herdálták el az épületeket, így nem is bontották le a régi községházát, hanem új funkciót kapott, abban folyt a tanítás.

Az 1960-as években a földszintes udvari szárnyakat egy lapostetős emelettel megemelték. Később járásbíróság, majd járási hivatal, a földszintjén kisebb üzletek, kávéház és népbolt volt az épületben. A volt községházát az önkormányzat 1994-ben helyi védettségű építészeti értékké, majd 2006 elején a Kulturális és Örökségvédelmi Hivatal műemlékké nyilvánította. Az életveszélyes állapota miatt kiürítésre ítélt épületben utoljára pártok irodái voltak, az udvarban szeretetkonyha működött, no és a sarkon a „20-as” Népbolt. Áldatlan állapotok uralkodtak, feldúcolt homlokzat, omladozó vakolat és a pincében tanyázó patkányok jellemezték az akkori viszonyokat.

“20-as” Népbolt az ezredforduló környékén

2001-ben készült egy hasznosítási tanulmány az egykori Járási Hivatal épületére, amely eredményeként pályázatot írt ki a város, de nem volt jelentkező. 2005 elején a gödöllői képviselők már azon az állásponton voltak, hogy kezdeni kell valamit a Dózsa György út 2. szám alatti ingatlannal, ugyanis az életveszélyes állapota miatt kiürítésre került. 2005. május 26-án Gémesi György polgármester javaslatára az ingatlan hasznosítása a képviselők elé került. Az elképzelésekben látszólag egyetértés volt a városvezetés és az akkori MSZP-SZDSZ-Gödöllői Civil Fórum ellenzéki képviselők között, hiszen mindannyian szállodát konferenciaközponttal, valamint éttermet, üzlethelyiségeket, és kávézót szerettek volna látni az omladozó épület helyén, valamint mélygarázst alatta. Egy dologban nem értettek egyet, mégpedig a szerződéses konstrukcióban, amit végül a polgármester által eredetileg előterjesztett határozatként a lokálpatrióta többség megszavazott.

Egykori Községháza, majd később Járási Hivatal

Ebben az állt, hogy Gödöllő Város Önkormányzata megállapodást köt egy Vagyonkezelő (Öresund Holding) és egy Ingatlankezelő (Phoenix) társasággal, hogy a két cég által 350 millió forint tőkével létrehozott G-Magistratus Szálloda Zrt. részvényeit hatmillió kétszázezer euró összegű vételárért megvásárolja. Ez az akkori árfolyamon egymilliárd ötszáznyolcvanhárom millió nyolcszázezer forint (1.583.800.000 Ft) volt. Az önkormányzatnak a két cég 19 évnyi részletfizetési lehetőséget biztosított úgy, hogy a hosszú idejű kedvezményes visszafizetés során a még ki nem fizetett törlesztési hányad után 5,39% kamatot fizet a vállalkozásoknak. Ahhoz, hogy a visszafizetés biztosított legyen, az önkormányzat a volt Községháza (ma már Erzsébet Királyné Szálloda) épületére ugyanekkora, vagyis 6,2 millió euró értékben jelzálogjogot alapított a két vállalkozás javára. Mindezek után az önkormányzat által másfél milliárd forintért megszerzett Zrt. 25 évre bérbe vette az épületet a várostól, azaz lényegében saját magától.

Ez nem jelentett mást, mint két szereplőnek a tranzakciós ügyletét, egyfajta PPP-konstrukciót, ami akkor népszerű volt az országban. A vállalkozókat a bank finanszírozta abból az összegből, amit a javára szolgáló jelzálogjog alapján kapott. Az önkormányzat pedig garanciát nyújtott a hitel fedezettel, amely hitelt az önkormányzat tulajdonába kerülő G-Magistratus Zrt. cég, vagyis maga az önkormányzat fizet vissza. Ördögi kör, hiszen, így Gödöllő Város fizette a hitelt a tervezett bevételekből.

A műemléki védettséget eredményező tettéért Gémesi György által „meghurcolt” Körösfői László kezdeményezésének hatására a testületi döntés előtt két hónappal 70 millió forinttal nőtt az eredeti költség, illetve 10 évről közel 20 évre a fizetési konstrukció, míg a kamat 5 százalékról 5,39 százalékra emelkedett. Utóbbi közgazdaságtani értelemben értelmezhetetlen, viszont így a törlesztés lejáratáig közel 11 millió euró járt az eladónak az önkormányzattól.

A 2006-ban műemlékké nyilvánított épület csúszással, de 2008. február 14-én megnyitotta kapuit. Így a 63 szobás, háromcsillagos Erzsébet királyné Szálloda március elejétől fogadhatta a vendégeket. A G-Magistratus Zrt. vezérigazgatója dr. Komlós János lett, aki a szindikátusi szerződés egyik cégének, az Öresund Holding Vagyonkezelő Kft. ügyvezetője volt. A Phoenix Ingatlankezelő Kft. ekkor már kikerült az ügyletből. A gazdasági elemzésben napi 500 ezer forint összegű tiszta nyereséget vártak, ami több mint 180 millió forint éves profitot jelentett, míg a város évente 200 millió forintot tervezett visszafizetni törlesztésként. Jól hangzik, hiszen évi 20 milliós törlesztő összeg mellett van a városnak szállodája, és akár „el is tekinthetünk” attól, hogy a piaci deviza kamathoz képest miért volt kétszer magasabb a szerződésben rögzített kamat, vagy éppen miért lett 70 millió forinttal magasabb a költség 19 éves futamidőre. Az egykori ellenzék szkeptikus számításai váltak igazzá. Ha a mára nyereséges szálloda 2021. évi mérlegét nézzük, akkor havi hatmillió, évi 72 millió forint bérleti díjat fizetett a városnak, míg az adózott eredménye egymillió forintot tesz ki. De az első évekhez képest legalább nyereséges. 2008 és 2010 között ugyanis a szálloda összesen 207 millió forintos deficitet termelt, ami a jegyzett tőkéhez képest közel 13%-os veszteséget jelentett három év alatt. Ezt a város képviselői nem nézték tétlenül, és nem fogadták el a posztjáról időközben lemondott vezérigazgató által benyújtott számviteli beszámolót, majd határozatba foglalták, hogy a város jogi úton érvényesítse igényét az Öresund Holding Vagyonkezelő Kft-vel szemben, amely mellesleg a hotel beruházója és a G-Magistratus alapítója. 2009-ben a G-Magistratus Zrt. közel 1,6 milliárd forintos részvénycsomagjának egyedüli tulajdonosa lett a gödöllői önkormányzat, így a veszteség érzékenyen érintette a városi költségvetést. A jogi pert azok indították, akik 2005-ben teljes mellszélességgel kiálltak a szerződésben leírt irreális gazdasági elemzésért és a szerződésben vállalt számokért, így a testület akkor azt a módosító indítványt sem fogadta el, amit dr. Szakács Gyula, egykori ellenzéki képviselő benyújtott, miszerint a befektető cég(ek) 20 évre vegyék bérbe a komplexumot, használják és üzemeltessék, majd az idő lejárta után adják át a városnak. Pár év alatt kiderült, hogy ez a módosító javaslat helytálló volt.

A polgármester még ekkor is ezt mondta: „Az alapkonstrukció jó. A szolgáltatás jól működik. Örülni kell, hogy nem dőlt be az egész.” Így aztán új vezérigazgató került a szálloda élére, de a Varga Zsolt által vezetett hotel két éve sem sikerült túl fényesre. Ha az első évben, a saját felszámolás alatt álló cégében 100%-ban leírt értékvesztést nem számoljuk, akkor 2011-ben közel 130 millió forintos, majd 2012-ben további 94 millió forintos veszteséget termelt a cég, így elődjéhez képest még nagyobb jegyzett tőke veszteség után neki is távoznia kellett, miközben Vörös István és Futás Levente egykori Fideszes képviselők feljelentést tettek a pénzügyi konstrukció, valamint a létesítmény üzemeltetése, működése és gazdálkodása ügyében. Újabb vezető, Laurán Csaba érkezett a szálloda élére, akinek első éve még több mint 22 millió forintos veszteséget mutatott, de az önkormányzat által végrehajtott drasztikus, évi 91 millió forintos bérletidíj-csökkentésnek köszönhetően 2014-re megtört a jég és először vált nyereségessé a hotel ötmillió forintos összeggel. Ekkor a hosszú lejáratú, 19 éves halasztott fizetéssel aláírt szerződés első felénél jártunk, amikor a magyar állam átvállalta az önkormányzatok adósságállományát, ami Gödöllő esetében 7 milliárd 818 millió forintot jelentett. Ezzel fellélegezhetett az önkormányzat, majd egész mostanáig többé-kevésbé nyereséges évek következtek a szálloda pénzügyi éveiben, ami persze még mindig nem érte el az egykori gazdasági elemzésekben jelzett összegeket, de a hiteltől megszabadult a város és kiderült, hogy a létesítmény működtetése és üzemeltetése önmagában talán nyereséges lehet.

A következő években indult jogi perek sokasága a szálloda históriás könyvének eddig sem legszebb éveit beárnyékolta ahelyett, hogy végre a működésre tudott volna összpontosítani a hotel menedzsmentje. A jelenben záruló persorozat közel kilenc évig futott, mivel a szálloda kivitelezésében résztvevő egyik cég – miután a sikeres teljesítés után nem kapta meg a garanciálisan visszatartott mintegy 70 millió forintos összeget – pert és felszámolási eljárást indított a G-Magistratus Zrt. megrendelővel szemben, amelyeket 2016 elején jogerősen megnyert.

Pár hónappal az ítélet előtt a gödöllői önkormányzat Erzsébet Királyné Szálloda Kft. néven új gazdasági társaságot alapított, így a kivitelezőnek azzal kellett szembesülnie, hogy a felszámolás kezdetére „eltűnt” az önkormányzat tulajdonában álló adós cégből a több mint 1,5 milliárd forintos vagyon.

Ezt követően egy hosszan tartó folyamat és több bírósági szakasz lezárásaként a Fővárosi Ítélőtábla 2021. április 7-én jogerős ítéletet hozott, melynek eredményeképpen Gödöllő Város Önkormányzatának 675 millió forintot és az elmúlt öt év késedelmi kamatát kell megfizetnie a felszámolás alatt álló G-Magistratus Szálloda Zrt-nek. Az összesen 723 millió forintot tavaly novemberben kellett kifizetni a városnak. Ebből a kötelezettségből az volt a kérdés, hogy a tartozások kifizetése után mikor és pontosan mekkora összeg kerül vissza a város számlájára.

Az új Erzsébet Királyné Szálloda

Pár nappal ezután, Bárdy Péter egyenesen sikertörténetről beszélt, és leírta, hogy a felszámoló adatai szerint a felperes céget 157 millió forint illeti – ami önmagában több mint duplája az eredeti garanciális visszatartásnak -, nem beszélve az egyéb díjakról, ami a felszámolót, az adóhatóságot és a végrehajtót illeti. A város által megbízott ügyvédi iroda díjai pedig mintha egyenesen természetesek lennének, és a költségvetés szakértői díjak sorában fellelhető összegek nem a város adófizetőinek pénzéből lettek volna kifizetve a perek kezdetétől. Ezzel szemben a dr. Komlós Jánost jogerősen felfüggesztett börtönbüntetésre ítélő per kapcsán kamatokkal együtt összesen 436 millió forint kártérítést remél az önkormányzat. Ha ezt összegezzük, kijöhet a sokszor emlegetett plusz 200 millió forintos „sikertörténet”, amivel a város előbb-utóbb szembesülni fog, ezért megérte, hogy elmentek a falig a perekkel… Bárdy komoly eredménynek tartotta, hogy az elmúlt 10 évben a hotel közel 900 millió forinttal járul hozzá a város vagyonához bérleti díj, iparűzési- és idegenforgalmi adó formájában. Az alpolgármester a 2014 előtti folyamatokkal nem foglalkozott, amikor több mint 450 millió forint veszteséget termelt a hotel, és ha nem történik meg az adósságkonszolidáció, akkor csak jövőre járna le a 11 millió eurós hitel plusz kamat törlesztés, ami akkori árfolyamon 2,8 milliárd forintot jelentett. Itt érdemes megemlíteni, hogy egyetlen egy sajtóorgánumban sincs olyan mondat városunk vezetőitől, hogy megköszönték volna az egykor kapott közel nyolcmilliárd forintos adósságtól történő felszabadítást. Tavaly november vége óta is csend honol a városvezetés felől, noha mindenki abban bízott, hogy az idei költségvetésben megjelenik a bevételi oldalon a fenti tételek egyike. De nem történt semmi, illetve mégis. Ez év nyarának utolsó napján a Gödöllői Hírek Online portálja kiderítette, hogy megállapodás született a G-Magistratus Zrt. felszámolásáról és elfogadták a felek a felszámolási zárómérleget. Ebben az áll, hogy

sajnos nem 157, hanem 219 millió forint kerül kifizetésre a kivitelező cég követelése alapján, ami több, mint háromszorosa lett az eredetileg ki nem fizetett 70 milliós összegnek. Ehhez 35 millió forint felszámolói díj, 9 milliós könyvvizsgálónak és adóhatóságnak járó összeg, illetve 5 milliós végrehajtási költség is társul. Összességében ez közel 270 millió forintot tesz ki a város által tavaly tényként közölt 190 millió forint helyett,

így számítások szerint legalább 440 millió forintnak vissza kellene vándorolnia a város kasszájába. A 2011-től 2019 év végéig húzódó perek költségei persze mintegy 64 millió forint kifizetést is jelentettek a közkasszából. A további bevételi oldalról érdemben nincs értelme jelenleg beszámolni, hiszen dr. Komlós János cégének felszámolása még folyamatban van.

A 110 évét idén ünneplő épülettel kapcsolatos történelem jelenkori helyzete így áll 2022 októberének végén. A fenti tények közel két évtizedes összefoglalása után a gödöllői adófizető lakosságnak különböző véleményei lehetnek. Ezért inkább azon reményünket fejezhetjük ki, hogy hiába nem lehet már a szálloda-perből „sikersztori”, de a felszámolás utáni különbözetnek előbb-utóbb az önkormányzat számláján kell lenni, mert 2022. szeptember 27-én végleg lezárult a G-Magistratus Zrt. 17 éves korszaka, mivel hivatalosan is törölték a cégek sorából. Ez alapján talán felmerülhet az olvasóban a kérdés, hogy amennyiben a visszautalás megtörtént, mikor ad erről információt a város vezetése.

Valamint: hogyan jött ki az összességében 200 millió forintos várost megillető plusz pénzbevétel, ezáltal miképp lesz ebből „sikertörténet”? Akár földbe is dughatjuk a fejünket, de ha egy éve még sikertörténetet zengett erről a város vezetése, akkor Gödöllő lakossága joggal várhatja el a részletes beszámolót.

CSPL