A premontreiek gödöllői letelepedésükkor a Fácános erdejében létesítettek temetőt halottaiknak. 1950 után kényszerűségből nem temetkezhettek már ide, ezért a városi temetőben alakítottak ki a rendi elhunytaknak parcellát a katolikus plébánia jóvoltából. A rend kilátástalan helyzete miatt az is felmerült, hogy a fácánosi sírkertet ide telepítik át.
A rendszerváltozás idején visszatelepültek városunkba a szerzetesek, így a folyamatosan ápolt rendi temetőt újra birtokba vették. Itt nyugszik Fényi Ottó atya is, városunk díszpolgára, aki újraindította a gödöllői rendi életet, és a premontrei gimnázium 30 évvel ezelőtti, 1992-es újraindítása is a nevéhez fűződik. A rendi sírkerttel kapcsolatban azonban számos kérdés merült fel, így annak temetőként való használata is egy megoldandó feladat volt. A Gödöllői Premontrei Apátság döntése nyomán megkezdődött a szétszóratás idején elhunyt rendtagok nyughelyeinek újragondolása. Miután minden hivatalos és fizikai akadály elhárult, sor kerülhetett a városi temetőben nyugvó rendtagok exhumálására.
Az október 24-i megemlékezés ünnepi gyászmisével kezdődött a premontrei plébániatemplomban, mely után körmenettel érkeztek a résztvevők a megújult fácánosi sírkertbe. A temetői szertartás során – miután a 15 exhumált sírhelyből 12 premontreit már korábban újratemettek – végső nyughelyükre helyezték a rendi gimnázium három korábbi igazgatóját, Champier Istvánt, Stuhlmann Patrikot és Kumorovitz Bernátot. Az apátság a városi temető premontrei parcelláját visszaadta a gödöllői római katolikus egyházközségnek.
A Gödöllői Premontrei Apátság kutatásokat folytat a Kárpát-medence szerte fellelhető, a szétszóratás miatt rendi kereten kívül élt és eltemetett rendtagok sírhelyeinek felkutatására, hogy a már lejárt vagy nem gondozott nyughelyeken lévő halottaikról is gondoskodhassanak.