1916-ban meghalt Ferenc József, trónját pedig IV. Károly vette át. Az akkor pusztán négyéves fia, Ottó bizonyára még nem tudta, hogy ő lesz a Magyar Királyság utolsó trónörököse. Károly uralkodásának két éve szorosan egybefonódott Gödöllő életével. IV. Károly először 1917. augusztus 20-án, Szent István napján látogatott Gödöllőre uralkodóként. A király két évvel korábban, mint a trón várományosa járt Gödöllőn fiatal feleségével. 1918-ban Gödöllő helyzeténél fogva rendkívül felértékelődött, ugyanis IV. Károly állandóan Bécs, Budapest és Gödöllő között ingázott. Számára nyilvánvaló volt már 1917 elején, hogy a Monarchia csak vesztes lehet a háborúban. A király személyesen ugyan részt vett a háborúban, de szíve szerint befejezte volna, amit elődje kirobbantott. Ferenc Ferdinánd nézetei is hatottak Károlyra, ezért igyekezett javítani a kapcsolatait a nemzetiségekkel, de magyar és osztrák tanácsadói a háború mellett törtek pálcát. A király nem volt elég magabiztos, hogy időben lépjen, a magyar és osztrák kormányt már túl későn váltotta le, amikor a Monarchia már csak elméletben létezett. A monarchia végnapjait Károly szinte végig Gödöllőről szemlélhette, mivel 1918. október 23-án családjával ideköltözött, amiről a Gödöllő és Vidéke című hetilap is tudósít. Ebben a miliőben töltötte első éveit Ottó is. Természetesen már gyermekként is többször megfordult Gödöllőn, azonban 1921-ben a Habsburgok detronizációjával IV. Károly királyi jogai mellett megszűnt az ő trónörökösi címe is.
Habsburg Ottó egész életében az európai együttműködés megerősítésén dolgozott. Elképzelései Adenauer és Schuman „Európa víziójával” vágtak egybe, így a Közösség pilléreinek a gazdasági együttműködésen túl a kereszténységet és nemzetállamokat tekintette. Mindennek ékes bizonyítéka, hogy tagja, majd elnöke volt az 1922-ben alapított Páneurópai Uniónak, és két évtizeden át az Európai Parlamentnek is tagja volt. Ottó aktívan kísérte a Közép-Európai országok sorsát, így amikor megtörtént a rendszerváltozás, minden erejét latba vetve küzdött az Európai Unió bővítéséért, valamint Magyarország csatlakozásáért is. A rendszerváltást követően, 70 év száműzetés után újból ellátogathatott Gödöllőre is, ami a visszaemlékezések és források alapján egyértelműen mélyen megérintette Habsburg Ottót. Erről így szólt: „1918 novembere óta először járok Gödöllőn. Sokáig el sem tudtam képzelni, hogy megvalósulhat egyszer ez a látogatás!” A hetven év távollétet követően látogatást tett a Máriabesnyői bazilikában is, ahol a rendház megmaradt irataiból meghallgatta a királyi család meneküléséről írtakat, majd pedig tiszteletét tette a Grassalkovich Kastélyban is. A kastély meggyötört falai ismerősként üdvözölhették az utolsó látogatáskor még közöttük játszó immár idős, de tettrekész férfit. Ottó külön köszöntötte a tiszteletére odasereglett több száz helyi lakost.
Öt évvel később Habsburg Ottó megkapta Gödöllő város díszpolgára címet, amelyről így nyilatkozott: „Gödöllőnek hallatlanul nagy szerepe volt az életemben, és most már, mint nagyon idős magyar emlékezem arra, hogy hetvenéves emigrációm előtt itt voltam utoljára magyar földön.” Ezen a napon nyitotta meg kapuit a kastély is a nagyközönség előtt. Habsburg Ottó még kétszer látogatott Gödöllőre, mielőtt örök álomra hajtotta fejét: az ötven éves házassági évfordulója és a kilencven éves születésnapja alkalmából. Halálával olyan személyt vesztettünk el, aki egy évszázados osztrák gyökerekkel rendelkező uralkodói családból származott, mégis európai vezetővé vált, és élete utolsó napjáig szívén viselte Magyarország és a keresztény Európa sorsát.
Wisznovszky Tamás
