Mondhatnánk filmrendezői szemmel, hogy a Városháza sorozat legújabb epizódjait láthatja a gödöllői publikum, azonban sajnos sem a magas nézőszám, sem az előállítás megtérülő költségei nem hoztak a gödöllőiek szempontjából „kasszasikert”. A lassan közel egy évtizedet is megélt sztori pestiesen szólva: nem semmi.
A ponyvaregény sorozat a városháza lebontásának előzményeivel és annak utóhatásaival indult. Az első epizódok még az önkormányzati adósságkonszolidációval kezdődtek, amikor a magyar állam Gödöllő 7 milliárd 818 millió forintos tartozását vállalta át 2013-2014-ben. Mindezek után a kormány közigazgatási reformjával városunk az első helyek egyikén állt, hogy a hosszú várakozási és ügyintézési idővel, így rengeteg elégedetlen ügyféllel rendelkező okmányiroda egy szép, új, 19 munkaállomásra tervezett korszerű kormányablak formájában valósuljon meg a régi városháza földszintjén. A sorozat természetesen nem lenne életszerű, ha annak nincs negatív hőse, ezért élhetett meg hosszú éveket a történet, a nézők kisebb-nagyobb felháborodása közepette. A fejlesztés vagy átépítési körülmények kivesézése, az olcsó vagy drága felújítási szakvélemény megvitatása, de az életveszélyesnek vagy épp ellenkezőjének bizonyítására készült részek is a képernyőnkre kerültek.
Az első fejezet lezárásaként végül kiderült, hogy nem életveszélyes, nincs újabb szakvélemény, milliárdos tételt képez a bontás és a terület rendezése, de mégis a film „főrendezője” – ezen korábbi ígéretét is megszegve – a rombolás mellett döntött. Az épületet kiürítették, a kormányhivatal – Gémesivel kötött jelenleg is érvényes szerződése ellenére – mehetett, ahova akart.
A város milliárdos nagyságrendet „tapsolt el” ezzel a vagyonvesztéssel és az épület romba döntésével. De nincs okunk szomorkodni, a „Városháza Saga” folytatódhat, ha van szponzor az újabb történethez, hiszen a nézők adottak. Happy end az első fejezet végén, hogy a városnak van egy főtere, de az utolsó epizódokból hiányérzete támad a nézőnek, hogy a széles elfogadottsággal rendelkező alsóparki rekreációs terület tervezett fejlesztését elfelejti a producer a Hattyús-tóval és a zöld belvárosi, családias hangulattal.
Többen akarva-akaratlanul várták az újabb évad eseményeit és azt, hogy mikor tűzi műsorra a város a következő részeket. De mielőtt elérkezett volna az idő, a történeti hűség miatt érdemes megjegyezni, hogy a dramaturg szerkesztői hiába dolgoztak egy új városháza építésének forgatókönyvén, a lebontott épület belső terei és irodái, nemcsak a kormányhivatalnak, hanem egy új épület kiépítésével párhuzamosan akár sok gödöllői vállalkozónak lehetett volna bérleti díj fejében székhelye vagy telephelye.
A szappanopera következő premierje 2020. február 13-án kezdődött. A már új képviselőtestület lokálpatrióta többsége 700 millió forintot hagyott jóvá egy új városháza közbeszerzési pályázatára kiírt első ütemére a Szabadság tér 6. szám alatti, volt Budapest Bank ingatlan átépítésével.
2015-ben a város a cseppet sem új ingatlant 121 millió forintos értékben, több csereingatlan adás-vétele eredményeként történő megvételekor már valójában eldöntötte, hogy ide helyezi át a székhelyét, csak a sorozat és a nézők képernyő elé csalogatásával több epizódon keresztül, vontatottan húzták az időt, hogy esetleg, mégis felújítják a régi városházát. A 2022. augusztusi rendkívüli ülésen a történet egy másik szereplője szólta el magát, hogy a kormány nem támogatta 200 millió forinttal a városháza felújítását, ezért az új hivatal építése evidens volt. A második fejezet költségvetése sem lett sokkal kevesebb, mint az első, hiszen 2020 februárjában a közbeszerzési pályázaton közel nettó egymilliárd forintért egy olyan cég nyert, akinek előző három üzleti évének összes árbevétele a fél milliárdos értéket sem érte el! A döntés után az ellenzéki képviselők érveik alapján érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amikor rizikós és veszélyes ilyen költségekkel terhelni a várost, hiszen hamarosan alternatív költségvetés is szükséges lehet.
Európában a pandémia megjelenésével komoly válság jelei mutatkoztak. A koronavírus járványt 2020 márciusában cáfolta is az orvos végzettségű városvezető, sőt obszcén szavakkal „illette” a közösségi médiában e témában neki nyílt levelet írók sokaságát. De a válság jeleit is olyannyira nem ismerte el, hogy a helyetteseivel szakmaiatlannak titulálva az ellenzéket leszavazták a kérést, és elfogadták a határozatot, majd megköttetett a szerződés.
Az ellenzék „szakmaiatlanul” vizionált költségvetés módosítását a polgármester áprilisban végül mégis meghozta, egyedül. Így a sztori alapja adott volt a második évadra is, újra sikerült bőven milliárd forint feletti tételt „leakasztani” a város közkasszájából a sikeresnek semmiképp sem mondható teleregény második részéhez.
És elérkeztünk a legújabb korhoz, amikor a pandémia okozta válságból való felocsúdás után 2022 februárjában kitört a háború, majd az energiaválság hatására fokozatosan emelkedtek az árak, így volt ezzel az építőipar is. A kivitelezési munkadíjak hasonló módon emelkedtek, miközben a munkaerőhiány megmaradt.
A kereslet és kínálati piac együttes válságáról beszélhetünk, erre hívták fel a figyelmet Török Sándor és Kolozs Csaba önkormányzati képviselők (Szövetség Gödöllőért) 2020-ban is, amikor egyikük arról érvelt, hogy ebben a helyzetben bevételeket ösztönző beruházásokat kell támogatni, mert hiába fontos a városháza, az időt már nem lehet visszafordítani.
Az építés ugyan megszünteti a lassan százmilliós bérleti díj kiadásokat okozó széttagoltságot, de ez egy statikus beruházás, aminek csak üzemeltetési kiadása lesz, árbevétel nélkül. Török Sándor 30 éves pénzügyi tapasztalatára hivatkozva jelezte, hogy a koronavírus járvány csak az egyik előszele a gazdasági válságnak, amelynek mindig van egy recessziós következménye, ez előtt áll a világ.
Azonban az épülő új városháza nem maradhat félkész állapotban, egy szerkezetkész épület nem éktelenkedhet a város központjában, így a film folytatására a lokálpatrióta többség megszavazott újabb 168 millió forintot, majd a múlt hónap végén összehívott rendkívüli ülésen további 332 millió forintot, ami összességében újfent fél milliárdos tételt képez a közkassza terhére.
Utóbbi tétel több mint elgondolkodtató. A polgármester a júniusi testületi ülésen ezt mondta: „Egyenlőre nincs jelzés a költségnövekedésre. Brutális árak vannak. De olyan munkák vannak hátra, amelyek nem igazán anyagigényesek”. Ehhez képest két hónap múlva átadás helyett Gémesi többlet feladatokra kért fedezet biztosítást, ahol az összeg egy része az építőipari árak emelése miatt vált szükségessé az előterjesztés alapján. Egyelőre várat magára a regény azon része, amikor kiderül: melyik állítása igaz. De a történet itt nem ér véget. Az épülő hivatal főtér és piac közti árkád beépítésére szánt vendéglátó egység kialakítására kiírt pályázatot eredménytelennek nyilvánították, mert a beérkezett ajánlatok nem illeszkedtek az eredeti célkitűzéshez. Nyertes pályázó híján úgy döntött a városvezetés, hogy saját maga alakítja ki, amihez többletforrást biztosít. Amikor üzemeltetési okok miatt éttermek zárnak be, és éppen a belvárosban, ahol számtalan vendéglátóegység található, köztük olyan, amely éppen a várostól bérel helyiséget az épület szomszédságában. A nyertes kivitelezőnek eleve a teljes épület megépítése a feladata, így annak belső tereinek kiépítését kellene a bérleménybe adott vállalkozónak elkészíteni, amit az eredménytelen eljárás miatt most a város magára vállalt, és többlet feladatként tüntet fel az előterjesztésben.
A kérdés már csak az, hogy a széttagoltság miatt eddig kifizetett közel 100 millió forintos bérleti díjjal, valamint a K&H Banktól 80 millió forintért vásárolt épület integrálásával, és a fél milliárdos újabb fedezettel a harmadik szériára szánt kifizetések hol és mikor állnak meg. A sorozatban többször elhangzott 2022 eleje, majd július elseje, de az augusztus 20-a is elhagyta már a városvezető száját, mint átadási dátum, de mára kiderült, hogy a film forog tovább.
Reméljük, az ismert slágerrel ellentétben, előbb-utóbb megáll. A megbízás mindenesetre folytatódik, éppen a jövő évi költségvetést kívánja a városvezetés megterhelni, így hamarosan újabb „érdekfeszítő” epizódokkal leszünk gazdagabbak. A nyári időszakban a munka szinte semmit nem haladt. A kivitelező széttárta a karját, nem tud mit tenni, hiszen projektcég lévén nincs saját alkalmazottja, aki a munkát elvégzi. De akkor mégis milyen összeget és mely csapatnak szavaztak meg az igennel voksolók augusztus 25-én? Az évadok összefüggéseit látva: a nyertes pályázó 999.786.886 Ft értékben nyerte el a munkát, majd idén februárban 168.070.312 Ft, augusztusban pedig 331.822.010 Ft összeggel toldotta meg a kifizetés fedezetét a város, ez szumma 1.499.679.208 forint.
A közbeszerzési eljárás alapján a nyertes pályázó a vállalásához képest, a törvényi előírás szerint megengedett 50%-os eltérés 1.499.680.329 forint lehet. Igen, csak 1.121 forinttal marad el azon értékhez képest, ami alatt még nem kell új közbeszerzési eljárás, és indokolható a beruházási főösszeg változása.
Ehhez nincs mit hozzátenni, az elszámolások papíron biztos, hogy itt is stimmelni fognak.
Ha a szappanopera három felvonásának végéhez közeledve nézőként kilépünk az „érdekfeszítő” évek epizódjaiból, akkor vajon mi mindenre tudta volna elkölteni az adósságkonszolidációból származó több milliárd forintos összeget? Infrastruktúrára, utakra, járdákra, intézményekre, talán sportlétesítményre? Szívet facsaró az a megállapítás, miszerint volt egyszer egy városháza és lesz egyszer egy másik, ami a városi marketing szerint egyszerű, puritán, kerüli az öncélú reprezentativitást, de mégiscsak hátra léptünk egyet, majd előre, azaz ugyanott leszünk jövőre, ahol egy évtizede elindult a városháza históriája, mi pedig csak néztük és fizettük a filmet. Gödöllő ekkora költségvetésből sokkal nívósabbat érdemel, a lakosság most biztosan nem tapsol az eltapsolt milliárdokhoz.
