Papszentelését követő első állomáshelye káplánként Gödöllőre vezetett. Milyen meghatározó emlékei vannak a ’90-es évek második feléről?
Úgy érkeztem Gödöllőre, hogy káplánként még meg kellett írnom a licencia dolgozatomat. Mostani fejemmel elképzelhetetlen, hogy szabadnap és szabadság helyett a sok kápláni munkám mellett mégis elkészültem vele. A kész anyagot Rómába küldtem (internet akkor még nemigen volt), amit elfogadtak, és megvédhettem a dolgozatomat. Eközben miséztem, 25 hittanórám volt a líceumban, mellette ifjúsági és egyetemi hittan. A plébánia épülete akkoriban még máshol volt, emlékszem, hogyan jártam át a kastélytemplomba. Valójában kastélykáplán voltam.
Milyen volt fiatal káplánként a gödöllői ifjúsággal foglalkozni?
Komoly kihívás volt a sok iskolai hittanra készülni, dolgozatot íratni és javítani. A plébániai hittan oldottabb volt, erősebb beszélgetésekkel. A keresztény élet olyan, mint bárki más élete, de közben Krisztussal együtt tanulunk élni. Sok mindent meg kell érteni, érzelmeinket, akaratunkat egy irányba állítani, ami folytonos ébrenlétet kíván. A fiatalok ebben a korban kevésbé probléma érzékenyek, nem látják még az élet hepehupáit, csak az együttlétnek és a társaságnak örülnek. Mit mondjak, küzdelmes volt… Emlékszem, a cserkészet megújulásával is sokat próbálkoztunk, és nem mindig látszott a munkánk eredménye. A plébánia fiataljai a líceumi tornaterembe jártak focizni, és bár a foci sosem hozott lázba, a terem nyitása és a felügyelet miatt ott teltek a szombat estéim. Alkalmanként mások is odajöttek, és nagyokat beszélgettünk, amíg a játék zajlott. A cserkészekkel hatalmas bulikat csaptunk, amiből én is kivettem a részem, de fél szemmel arra figyeltem, hogy rendben menjenek a dolgok, mert hát a fiatalok találékonyak.
Sokat foglalkozott mentálhigiénével. Ez mennyiben változtatta meg az életét?
Valóban, tanultam mentálhigiénét a SOTE-n, ami nagyon sokat adott. Talán a legfontosabb, hogy a tanuláson túl önmagunk formálására irányította a figyelmet az önismereti munka által. Olyan csoportvezetési és egyéni életvezetési kompetenciákat adott, amiket gyakran használok papként is. Tavaly szupervizor diplomát is szereztem, ami a szakmai identitás ápolását tartja fókuszban. Ezeket a tudásokat nagyon jól használom az emberekkel történő foglalkozásban.
Több helyen tanít, sőt sportol is. Hogy lehet ezt mind besűríteni a plébánosi teendők mellé?
Hétközben az emberek munkába járnak, és az irodavezetést, illetve a hitoktatás nagy részét is a munkatársaim csinálják. Ez lehetővé teszi, hogy heti két nap lelkigondozói munkát végezzek a Patrona Gimnáziumban, az egyházmegye diakónusai és akolitusai képzésével foglalkozzam, vagy órákat adjak a főiskolán. Szabadidőmben a sportra mindenképp kerítek időt. Gödöllőn úszni jártam, később a Krav Maga, majd a brazil Jiu-Jitsu harcművészeteket csináltam hosszú ideig. A pandémia miatt szünetet tartottam, és most úgy döntöttem, hogy az úszásnál maradok, mert az kevésbé sérülésveszélyes, és hát a kor is… Most hetente négyszer úszom.
Fiatalon művészi pályára készült, ezek szerint a művészettörténetre már nem marad idő?
Gödöllőn volt egy szakkör a Nagy Sándor házban, ahova rendszeresen jártam, miután elkészült a licencia dolgozatom. Ott inspiráló volt a közeg, nagy kedvvel rajzoltunk. Egy időben nyári képzőművészeti táborokba is jártam, de későbbi állomáshelyeimen nem találtam ilyen csoportot. Így most kiállításokra járok, építészettel, iparművészettel foglalkozó könyveket olvasok. Alapvetően mindenhol azt keresem, ami kikapcsol, de közben inspirál is.
Ma is megvan a kávéscsésze gyűjteménye, akár bővül is a kollekció?
Igen, használom, nagyon szeretem őket és egy-egy szép darabra természetesen még mindig lecsapok. Általában törekszem rá, hogy a plébániám otthonos legyen, ahol a munka után visszavonulva jó érzem magam.
Közel 30 év papi hivatás és szolgálat után milyen küldetést lát maga előtt, ahol lenne feladata?
Elsődlegesen mindig az egyházközségemmel való törődés foglalkoztat, hiszen ott vagyok pásztor. Korosztályok szerinti csoportok, liturgikus ünneplések, lelki gondozás. Egyénileg beszélgetek a diákokkal az iskolában, kinek mire van szüksége, lelki vezetést vagy szükség esetén lelki gondozást végzek, ha segítségért fordulnak hozzám.
Köszönöm a megkeresést, jó volt visszagondolni a gödöllői életszakaszra. Szeretettel köszöntök minden gödöllőit!
