Sajnos a teljes kiszáradás sorsára jutott a gödöllői Úrréti-tó is, amelynek természettel vívott „haláltusáját” a jelek szerint nyugodt szívvel nézte végig a Gémesi György. Annyira még futotta a közösségi médiában töltött idejéből, hogy katasztrófa-turistaként egy közös szelfit készítsen magáról és a tóról. Hogy a fotón mi volt a fontosabb, azt nem tudni.
Akadtak azonban olyanok is, akik nem csak nézték, hanem meg is látták a bajt. Máthé László, a blahai körzet egyénileg megválasztott önkormányzati képviselője (Szövetség Gödöllőért), ifj. Varga Árpáddal és Kocsi Tamás képviselővel (szintén Szövetség Gödöllőért), saját elhatározásból, majd a jó példát követve több ember felajánlása által, egy óriási tartályból több ezer vizet engedtek a kiszáradt tó helyére, megpróbálva menteni a menthetőt.
Ezek után hirtelen ötlettől vezérelve a polgármester és csapata is megpróbált tevékenykedni a tó körül, de a kiszáradt állóvíz egyébként átlagtól nagyobb rendben lévő környezetének tisztán tartásáért hirdettek akciót, amit az év bármely napján meg lehet tenni. Az életükért küzdő nagyobb halak kimentése is megtörtént szakmai segítséggel, de összességében a cselekedet a „ha valamit nem tudsz megakadályozni, állj az élére” alapon történő politikai haszonszerzésre irányulhatott, szemben azzal, hogy három önkéntes és helyi képviselőként tevékenykedő férfi a gödöllőiek szimpáti-
ája és drukkolása közepette proaktívan tenni szeretne a tó élővilágáért.
Összességében hála az Úrréti-tóért aggódó sok embernek, talán a huszonnegyedik órában a kút- és esővízzel történő pótlás után segítségül érkezett égi áldással egyelőre megmenekült a tó. Hogy ez mennyire lesz tartós, az már nem csak a szorgos civileken múlik…
