A három Sallai

Sándortól kezdve Tiboron át Rolandig. A Sallai család férfitagjait mintegy vázként összeköti a labdarúgás. Mindhárman játszottak a magyar első osztályban, most pedig az ország egy emberként szurkol Rolandnak, a triumvirátus legfiatalabb tagjának, aki a magyar labdarúgó válogatott tagjaként szárnyal. Tibor, az édesapa és Sándor, a nagybácsi pedig méltán figyeli büszkén a német Freiburg légiósának szárnybontogatását. Gödöllői kötődése is van, hiszen akadémistaként a Premontrei Szent Norbert Gimnáziumban érettségizett. A válogatott jobbszélsőjével a Nemzetek Ligája utolsó két csoportmérkőzése előtt beszélgettünk.


Kérdéses volt bármikor is, hogy az édesapja és a nagybátyja nyomdokaiba lép?

Fiatalon, 5 évesen kezdtem el focizni hobbiból, de akkor még nem gondolkodtam azon, hogy rendszeres járok majd edzésre. 7-8 évesen határoztam el, hogy jó játékos szeretnék lenni. Mindig néztem a nagy klubok mérkőzéseit, a Barcelona volt a kedvencem. Arról álmodtam, hogy egyszer majd egy top bajnokságban szerepelhetek.

Túlszárnyalta már legmerészebb gyermekkori terveit?

Még nem. Gyermekként is a legnagyobb dolgokat álmodtam meg. Félig oda értem, a top bajnokság megvan, de nem szeretnék itt megállni.

Sallai Roland

Olaszország, Ciprus és Németország után hol lehet a következő állomása klubszinten? Egy nagyobb német sztárcsapatban vagy esetleg más európai topligában próbálná ki magát szívesen?

Meglátjuk. Szeretnék feljebb lépkedni, de mindig csak egy-egy szintet. Nem tudni, mit hoz a jövő.

Hogyan gondol vissza Gödöllőre a Puskás Akadémia egykori diákjaként?

Nem voltunk még sokan, de nagyon jó volt oda járni suliba. Jó választás volt, neves és kitűnő iskola. Csak köszönettel tartozunk az intézménynek, a tanároknak, mert sokat kaptunk és tanultunk tőlük.

Milyen értékeket visz magával egy akadémista a Premontrei Gimnáziumból?

Elsősorban olyanokat, amelyeket a tanároktól emberileg is kaptunk. Egy focista hajlamos a csínytevésekre, de mégsem fogtak bennünket olyan szigorúan. Ettől függetlenül megtanultuk a rendet, a fegyelmet és magas szintű oktatásban részesültünk. Ezeknek mind hasznát vettük később, felnőtté válásunk után is.

Mit üzen a mai magyar futball akadémiákon nevelkedő magyar srácoknak?

Azt, hogy fogják meg a lehetőséget! Legyenek alázatosak, szerények és dolgozzanak sokat!

Profi klub karrier:

2014-2017 Puskás Akadémia
2016-2017 Palermo (olasz)
2017-2018 Apoel Nicosia (ciprusi)
2018-          Freiburg (német)

Válogatott: 2016 óta (36 mérkőzés/8 gól)

Eredmények:
1-szeres ciprusi bajnok (2018)
1-szeres német kupadöntős (2022)

Milyen felelősséget tesz a vállára az angolok elleni, hazai 1-0-ás és idegenbeli 4-0-ás siker után megfogalmazott mondat, miszerint: Puskásék után a Puskás Akadémisták fektették két vállra a „háromoroszlánosokat”?

Ezeken a mérkőzéseken hosszú idő befektetett munkája virágzott ki. Óriási dolog volt mindkét győzelem, amit az emberek hosszú ideig emlegetnek majd. Persze a magyar szurkolók a következő meccseken is ezt várják a válogatottól. Jó úton járunk, kiváló az egész stáb. Három és fél éve messziről indultunk, öt éve még egy nagyobb zakóba futottunk bele ezen csapatok ellen, de sokat fejlődtünk, különösen az Európa-bajnokságtól napjainkig. Stabilizálni tudtuk a teljesítményünket, ma már a nagy csapatok ellen is esélyesek vagyunk. Tartanak tőlünk, s mi sem feltett kézzel megyünk ki a pályára.

Erdélyi Zsuzsanna

„Nagyon jó szívvel gondolok vissza az osztályomba járó focistákra, köztük Rolira is. Már az elején nyilvánvaló volt, hogy számára a foci az első, ebben akar sikeres lenni. Éppen ezért nagyra becsültem benne, hogy az iskolát is komolyan vette, mindent megtett azért, hogy megfelelően teljesítsen egy erős gimnáziumban. Az érettségire is becsülettel készült, pedig az utolsó évben stabil NB1-es és utánpótlás-válogatott játékosként már alig tudott iskolába járni. A szóbeli érettségi előtt Új-Zélandon volt az U20-as világbajnokságon, s kivételesen mi az iskolában azért szurkoltunk, hogy a magyar csapat ne jusson a legjobb 8 közé, mert akkor nem ért volna haza az érettségire… Roli kicsit zárkózott volt, de nagyon hálás volt azért, ha szeretettel fordultak felé. Hamar megtaláltuk a közös hangot, sok szép közös emlékünk van. Mindig nézem a meccseit, nagyon büszke vagyok rá.” (Erdélyi Zsuzsanna, Sallai Roland egykori osztályfőnöke)

Hogyan tekint  az előttünk álló, németek és olaszok elleni Nemzetek Ligája mérkőzések elé?

Az első négy csoportmeccsünkhöz hasonlóan szeretnénk játszani. Nehéz lesz, noha a tabella első helyén állunk. Ezt senki nem gondolta volna előre, hiszen ebben a csoportban a bennmaradás is nagy szó. Ezt szeretnénk megvalósítani és akár egy meglepetés helyezéssel zárni a csoportkört.

Képes lesz világbajnokságra is kijutni a Rossi-féle válogatott?

Reméljük, ez a cél. Ezek után a meccsek után nem lehetetlen, de persze nem is papírforma. Mindenesetre ezen leszünk.

Sallai Tibor: „Ha valamit csinál, azt csinálja jól vagy sehogy”

Sallai Tibor, Roland édesapja élvonalbeli magyar klubok után szintén belekóstolt a légiós életbe, így több mint támasza volt a fiának. Természetesen a fiáról érdeklődtünk, a kérdéseinkre pedig büszkén válaszolt.

Sallai Sándor, Marco Rossi, Sallai Tibor

Labdával a kezében született a fia? 

Azt nem mondanám, inkább labdával a lábán. De a viccet félretéve, nem úgy született, hogy futballista lesz és én sem erőltettem. Az ovis fociban kezdte, de kis idő múlva nem akart járni. Aztán az iskola udvarán látta, hogyan edzenek a gyerekek és attól kezdve ismét járni akart. Akkor közöltem vele, hogy rendben, de ne legyen az, hogy egyszer akarja, másszor nem. Ha valamit csinál, azt csinálja jól vagy sehogy. Onnantól csak a foci létezett.

Mikor érezte, hogy Rolandnak a foci lesz a jövője?

Nyolc éves korában már láttuk a tehetségét, de amikor a Puskás Akadémiára került, akkor sejtettük, hogy ez lesz az élete.

Profi klub karrier:

1987-1989 Debreceni MVSC
1989-1990 Bp. Honvéd
1990-1993 Szeged SC
1993-1995 Vác FC
1993 ősz Eger SE (kölcsönben)
1994 tavasz Siófoki Bányász (kölcsönben)
1995-1997 Hapoel Beit Shean (izraeli)
1997-2001 Siófoki Bányász
2001-2002 Marcali IFC
2002-2003 Dombóvár FC
2003-2004 BFC Siófok

Eredmények:
3-szoros magyar kupadöntős

Tudatos volt az akadémiai nevelés?

Az akadémia segítségével, de tudatosan velem együtt építettük fel Roland karrierjét. Tudni kell, hogy ovis koruk óta egyedül neveltem a gyerekeimet, mivel elváltam. (Roland húga, Nikolett szintén élsportoló, az MTK csapatában kézilabdázik – a szerk.). Két év múlva követtem Rolit az akadémiára, ahol napi szinten mindent megbeszéltünk, ami a fejlődése érdekében fontos lehet. Amikor Palermóba szerződött, akkor is mentem vele, ez egy fontos és „vízválasztó” év volt a pályafutásában. Onnan Ciprusra vezetett az út, ahol a BL-ben is játszott. Itt már csak havonta két hetet voltam kint, ahol nemcsak felnőtté vált, de igazi profi lett, aki már maga tudta, hogy mi kell számára ahhoz, hogy mindig jobb legyen.

Mikor lenne elégedett a fia karrierjét illetően?

Mivel maximalista vagyok és a gyerekeimet is így neveltem, nem hiszem, hogy Roli megelégedne azzal, ahol most tart. Vannak nagyobb céljai a karrierjében és tudom, hogy azokat el is fogja érni.

Sallai Sándor: „Mostanra már  levetkőzte a drukkot”

Sallai Sándor, Roland nagybátyja a legendás, 80-as évekbeli Budapest Honvéd és a magyar válogatott szélső védője volt. Rolandnak édesapja mellett talán jobb példakép sem kellett, mint a tapasztalt közönségkedvenc, akinek nem csak két öccse, hanem már unokaöccse előtt is jó példával kell elöljárnia.

A legendás Honvéd. Álló sor: Disztl Péter, Disztl László, Sallai Tibor, Tarlósi István, Csábi József, Füle Antal, egy szurkoló.
Guggolnak: Szíjjártó István, Sikesdi Gábor, Csehi Tibor, Pisont István, Csuhay József, Sallai Sándor

Volt verseny Ön és a testvérei között?

Nem, inkább mindig csak segítettem őket. Én hoztam őket a Honvédhoz is, támogattuk egymást. Tiborral volt szerencsém együtt is játszani. Pár meccs erejéig így nézett ki a Honvéd kezdőcsapat eleje: Disztl – Sallai, Disztl, Sallai…

Mennyiben szolgált Ön jó példaként Roland előtt?

Remélem így volt, habár ezt tőle kellene megkérdezni. Tény, hogy saját gyermekemként kezeltem mindig.

Ön szerint mi lehet a legmagasabb szakmai cél klubszinten Roland pályafutásában?

Ebben talán eltér az édesapjától, Tibortól a véleményünk. Ha 16 éves korától nézzük őt, amióta szellemileg, játéktudásban és fizikailag is sokat fejlődött, véleményem szerint már nagyobb sztárcsapatban kellene játszania. Bármelyik csapatban feltalálná magát, hiszen gyorsan reagál, és általában jó megoldásokat választ a különböző játékszituációkban. Roli mindig is szeretett volna a spanyol első osztályban játszani a Real Madrid ellen, remélem, ez megadatik még a számára!

Mit vár Rolandtól a Nemzeti csapatban és milyen eredményeket érhet el ez a válogatott?

Mostanra már levetkőzte a drukkot. Mindig túl jól akart teljesíteni, ami görcsössé tette a játékát. Kívánom, hogy állandósuljon az utóbbi időben mutatott játéka és folyamatos gólveszélyt jelentsen az ellenfelek kapujára. Szélsőként persze nehéz, mert szerintem nem ez az ő posztja. Ő egy kreatív, a kapuval szemben jól mozgó, a csatárokat mozgatni képes labdarúgó. A válogatott odáig már eljutott, hogy senki ellen nem kell alárendelt szerepet játszania. Hiányérzetem abban van, hogy nyomás alatt még nem tudunk úgy játszani, ahogy a tét nélküli meccseken. Ezt kellene összhangba hozni. Amíg fegyelmezetten játszik a csapat, addig sok meccset fog nyerni. De ha azokat a meccseket is hozzuk, amin eldől egy-egy világversenyre vagy EB-re való kijutás, az lesz az igazán nagy dolog.

Profi klub karrier:

1978-1983 Debreceni MVSC
1983-1990 Bp. Honvéd
1990-1994 SR Delémont (svájci)
1994-1995 FC Cornol (svájci)

Válogatott: 1981-1989 (55 mérkőzés/1 gól)

Eredmények:

5-szörös magyar bajnok
2-szeres magyar népköztársasági kupagyőztes