Manapság nem sok vállalkozás mondhatja el magáról, hogy négy évtizede „nyomja az ipart”. Van ennek valami titka?
A negyven év alatt jó pár kocsma volt a városban. Való igaz, klasszikus kocsmaként mára csak én maradtam a 3-as főút ezen oldalán. A titkom az, hogy nagyon szeretem csinálni még 75 évesen is. És hát mivel tudnék foglalkozni, ha nem ezzel? Hosszú a nap, el kell foglalnom magamat valamivel, a
törzsvendégeim pedig számítanak rám.
Hogyan lett vendéglátós?
Bagon születtem, de még abban az évben felköltöztünk Pestre, így ott jártam iskolába. Az általános iskola végén gyárlátogatáson vettünk részt a MOM tanműhelyében. Megtetszett az esztergályos szakma, ezért arra szerettem volna jelentkezni. Ahogy apámmal mentünk felvételizni, folyamatosan mondta, hogy válasszak inkább másik szakmát, menjek villanyszerelőnek. Csakhogy a felvételi helyszínen kiderült, betelt a villanyszerelő létszám. Így hiába szerettem volna eleget tenni apám kérésének, az esztergályos szakmát végeztem el. Közben az MTK fiókcsapatában fociztam. Megnyertük az ifjúsági bajnokságot, de csak a legtehetségesebbek mehettek a felnőttbe. A házunkban lakott egy hölgy, akinek a testvére a VM Egyetértés labdarúgója volt, így az ő segítségével igazoltam a vendéglátós csapatba. Itt mindenkit sportállásba helyeztek, én egy étterembe kerültem. Így kezdődött minden, itt ismerkedtem meg felségemmel is, akivel 43 évig éltünk boldog házasságban.
Hogy kerültek Gödöllőre?
Feleségem gödöllői volt, ezért gyakran látogatott haza. Egyik este hazajött, és újságolta, hogy van egy eladó ház, amelyet meg is vettünk 1978-ban. Akkor éppen a Belvárosi Külkereskedelmi Vállalat munkahelyi büféjét vittem. 1982-ben jött az ötlet, hogy nyissunk kocsmát. Ez is apám régi vágya volt, és nagyon boldoggá tettem, hogy valóra váltottam az álmát.
Nem volt problémás az engedély megszerzése az iskola közelsége miatt?
Dehogynem, hiszen az akkori jogszabályok miatt 60 méteren belül nem lehetett ilyen egységet nyitni. Erről tájékoztattak is bennünket az akkori tanácsnál, nem volt mit tennünk. Egyik nap arra lettünk figyelmesek, hogy két ember méreget az utcában. A tanácselnök, Benedek Endre volt az egyik kollégájával. Addig mértek, amíg kitalálták, hogy a bejáratot helyezzük át a másik utcafrontra, így már kívül estünk a 60 méteren és megkaptuk az engedélyt.
Miért lett Babád a neve? Kinek a babáját személyesíti meg?
Senkiét. Eleinte csak borozónak indultunk, s mivel nem voltam termelő, szőlőm se volt, így kerestem bort. Az egyik pesti kocsmában ajánlott be egy hölgy a Felsőbabádi Állami Gazdasághoz, amely végül is a beszerzési forrásom lett. Feleségem javasolta, hogy a Felsőbabád településnévről nevezzük el a kocsmát. Utána persze bővült a paletta is.
Meg lehet ma élni egy kocsmából?
Aligha, ha csak kocsma lenne. De 15 éve van itt totó, lottó, tippmix, így együtt jobban megéri. Persze a vendégkör sem ugyanolyan. Régen még úgy kellett kikönyörögni őket zárórakor, ma már jobban elmaradnak az emberek.
Sosem lehetett hallani balhéról. Csendes kis utcában van, nem is tartják egy tipikus késdobáló helynek.
Nem véletlenül hívják „Csendesnek”. Sosem engedtük, hogy bármilyen gond legyen, a feleségem különösen szigorú volt, és csírájában elfojtott mindent. Volt persze, aki verekedni akart, de tettlegességig sosem fajult semmi. Aki pedig nem viselkedett megfelelően, az többet nem tehette be a lábát a kocsmába. Tény, hogy szűrve vannak a vendégek, de egy törzsvendég sem csinálhat akármit. Ismerem az embereket, tudom, hogy ki mennyit ihat. Egyetemisták is jártak régen, de szalvétát gyújtogattak, lerészegedtek, ezért eltekintettem tőlük… Nem hajtanak az anyagiak, fontos a saját magam és a vendégeim nyugalma. Már két tévén is lehet meccset nézni, így jól vagyunk a megszokott emberekkel. Ha politizálni kezdenek, akkor pedig én vagyok az, aki témát váltok, mert az ma kihozza az indulatokat a legtöbbjükből.
Negyven év után a Babád volt, van, de lesz is?
Nem. Addig lesz Babád, amíg én csinálom. Mivel már közoktatási intézmény közelében 200 méteren belül nem lehet kocsmát nyitni, így át sem ruházható senkire. Más üzletként mehet tovább, ha majd valaki úgy szeretné.
Készül valamivel a negyvenedik születésnapra?
Gondolkodtam ezen, de nálunk a feleségem volt mindig a nagy szervező. Ha ő élne, biztos lenne valami, de én így csak mindenkit vendégül látok egy ingyen italra a nevezetes napon.
ZCSP
