Magyar kapitányként az első meccse előtt nagypapájára emlékezett vissza. Mennyire volt ő minta az ön életében?
Nagyon, hiszen ő volt az, aki először levitt a Torinóba focizni. Ha ezt akkor nem teszi meg, sosem lett volna belőlem labdarúgó, így minden bizonnyal edző sem, vagyis most nem én lennék a magyar válogatott szövetségi kapitánya. A nagyapám mindig három csapatról mesélt nekem: a Nagy Torinóról, a Honvédról és az Aranycsapatról. Torinóban kezdtem el focizni, majd a Honvéd vezetőedzőjeként dolgoztam először Magyarországon, négy éve pedig a magyar válogatott szövetségi kapitánya lehetek. A kör bezárult, úgy gondolom, hogy ez az életemben biztosan sorsszerű volt.
Amikor elfogadta először a Honvéd ajánlatát, majd a válogatott irányítását, mennyire látta át, hogy vannak-e minőségi játékosok az országban, és képes lesz jó eredményeket felmutatni? Közrejátszott ez a döntésében?
Akkor az volt a legfontosabb, hogy munkát találjak. Amikor megkaptam a lehetőséget a Honvédnál, csak akkor kezdtem el beszélgetni a sportigazgatóval a keretről és minden egyébről, így előzetesen nem nagyon befolyásoltak ezek a dolgok a döntésemben. Viszont amikor elkezdtem a munkát, akkor szokásomhoz híven nagy alázattal, és beleásva magam a részletekbe kezdtem el dolgozni azon, hogy az általam irányított csapat egyre jobb legyen.
Az elmúlt évek eredményei után reális, hogy pár év múlva a válogatott stabilan az európai élvonalban maradjon?
Nagyon sok dolog van, aminek ehhez össze kell jönnie, de természetesen erre vágyunk. Szeretnénk folyamatosan fejlődni, és előre lépkedni a világranglistán, amin jelenleg a 37. helyen állunk, de nagyon szeretném, hogy idővel bekerüljünk az első harmincba. Ez persze nem könnyű, mert nyolc csapatot kéne magunk mögé utasítanunk, de épp ezért kell dolgoznunk és hinnünk abban, hogy ezt el tudjuk érni. A fiataloknak is azt szoktam mondani, hogy sose adják fel az álmaikat, hanem harcoljanak értük, még akkor is, ha éppen lehetetlennek tűnik az.
Ha a Nemzetek Ligája utolsó két mérkőzésén az angolok összekapják magukat, akkor esély van arra, hogy az utolsó fordulóban az olaszok ellen idehaza egy ki-ki meccset játszunk, a vesztes kiesik, míg hazai győzelemmel megnyerhetjük a csoportot. Hogy élné meg ezt a helyzetet olaszként és barátja, Roberto Mancini ellen a kispadon?
Nagyon felfokozott hangulatú mérkőzésre számítok. Az olaszoknak fantasztikus játékosai vannak, de mi leszünk itthon, a stadionban lévők túlnyomó többsége magyar lesz. Kis túlzással csak az olasz barátaimról nem lesz ez elmondható. A szurkolók adják a tizenkettedik játékosát a csapatunknak, és egy ilyen nehéz meccsen ez hatalmas támogatást jelent majd nekünk. A több mint 60 ezer magyar drukker óriási hangulatot teremthet, és űzni, hajtani fog minket.
Mi a legfőbb célja a válogatottal 2025-ig? Lát esélyt újabb szerződésre akár egy jobb külföldi ajánlat ellenében is?
Ahogy említettem, az a cél, hogy folyamatosan előrébb lépkedjünk a világranglistán. Emellett szeretném, ha a nagyobb csapatok ellen minél jobb eredményeket érjünk el évről évre. Hosszútávra köteleztem el magam az MLSZ-szel, amit maximálisan komolyan is gondolok, így akár az is elképzelhető, hogy 2025 után is itt leszek, ha igény lesz a munkámra.
Idén mindössze két közönségtalálkozót vállalt Magyarországon. Miért Gödöllőt választotta az egyiknek?
Jártam már korábban is Gödöllőn és tetszett a város, de nagyon szimpatikusak voltak a gödöllői emberek is. A közönségtalálkozó szervezőinek lelkesedése és alázata a helyi közösség iránt, szintén azonnal érezhető volt számomra, így elég könnyű volt meghoznom azt a döntést, hogy ezt az eseményt belesűrítsük a rendkívül szoros menetrendembe.
Október másodikán jótékonysági sportnapot szervez az egyesület. Fontosnak érzi ezt Ön és játékosai, áldoznak-e időt erre és buzdítaná-e erre a gödöllői fiatalokat, hogy ezzel is segítsenek másoknak és focizzanak egy jó ügyért?
Természetesen igen. Azt gondolom, hogy más emberek segítése alapvető dolog kell, hogy legyen mindenki életében. És itt nem feltétlenül anyagi dolgokra gondolok, hiszen van, aki az idejével, munkájával vagy szakértelmével tud segíteni, ami sokszor fontosabb, mint bármilyen anyagi támogatás. Ráadásul, ha az ember segít azt ne azért tegye, hogy arról mások is tudjanak. Pontosan tudom, hogy a válogatottban is nagyon sok játékos rendszeresen jótékonykodik, de szándékosan nem beszél róla nyilvánosan, mert nem azért teszi ezt, hogy az emberek tudjanak róla.
