Gubás Gabi Sisi bőrébe bújt, de nem is akárhogyan és legfőképpen nem úgy, ahogy általánosságban vélekednek a magyarok királynéjáról. A népszerű színésznőt kérdeztük erről a különleges előadás után.
Ha Sisi, akkor szinte mindenkinek először Gödöllő jut az eszébe. Miért ide szervezte az előadást?
Mivel tudtam, hogy Gödöllő a szíve csücske volt Sisinek, azt gondoltam, hogy ennél autentikusabb helyen nem is játszhatnám el őt.
Sisit már sokan, sokféleképpen közelítették meg és dolgozták fel, prózai mű azonban még nem született belőle. Tudatosan törekedett erre vagy ezt a műfajt érezte a legmegfelelőbbnek hozzá?
A műfajt a rendező, B. Török Fruzsina találta ki és általa egy olyan mű született, amely cselekményben gazdag, és szinte izgalmas krimiként tárul fel lépésről lépésre a királynő élete. Így született meg egy elképzelt beszélgetés a gyilkos és áldozat (Sisi) között, amelyben sok mindent megtudhattunk róla és a belső motivációiról. A gondolatok racionalizálása történik a színpadon, hiszen a tettes megindokolja magának a gyilkos cselekedetét. Az idősödő Sisi 40 év felett nem engedte magát fotózni, ezért különösen izgalmasnak találtam a témát, hogy én játszhatom, de egyben hiteles is, hiszen a gyilkos képzeletében is a fiatal Sisi jelenhetett meg, mert sohasem találkoztak egymással a gyilkosság pillanatáig. A színpadon nem az idealizált Sisit láthatjuk, viszont választ kapunk arra, mitől keseredett meg, miért voltak pszichoszomatikus tünetei, és menekült még saját maga elől is. Jó volt felfejteni és emberközelibbé tenni a gyermekeitől és szabadságától megfosztott asszonyt. Fontos, hogy ne csak a királyné fésűjét foghassuk meg a múzeumban, hanem ismerjük meg az emberi vívódásait is. Egy biztos, hogy a szívem csücskébe zártam.
Mit szeretett volna leginkább átadni szerepével a közönségnek?
Mindig megpróbálok legalább egy kapcsolódási pontot találni, amely onnantól kezdve köldökzsinórként köt össze engem a megtestesítendő alakkal. Olyan ez, mintha az előadásommal szülném meg, a próbák pedig a vajúdásaim. A szabadság iránti vágyát szeretném kivetíteni a színpadra. Valljuk be, aranykalitkába zárva, folyamatosan helyre utasítva, mindig felülbírálva én is deformálódnék. Sisi már kérte és kívánta a halálát, erről naplóbejegyzések is megtalálhatók, elkerülhetetlen volt a sorsa.
A szépségük hasonlóságából vagy valami más miatt fogadta el a felkérést?
Hiszem, hogy nem véletlenül találnak meg a szerepeim, így tudtam, hogy ezzel is dolgom van. Amikor Sisivé változtattak, és a fejemre tették a hajkoronát, meglepő volt, hogy mennyire hasonlítunk egymásra. Nagy élmény volt számomra, hogy nem a megszokott „habos-babos” oldaláról mutathattam meg őt, hanem láthatjuk az emberi esendő arcát is.
Gregor Bernadett szintén egy nem mindennapi előadással szórakoztatta igényes közönségét, aki Karády Katalint idézte meg a kastély barokk színházában.
Szépsége mit sem változik, azonban színpadi szerepeivel szélesíti a palettát. Tudatos ez Öntől vagy idővel magától jön?
Szerencsésnek mondhatom magam, mert megtalálnak a munkák, nem én megyek elébük. Eddig nem volt szükségem arra, hogy saját kezembe vegyem a sorsom. Hosszú ideje társulati tag vagyok, mert fontos, hogy legyen egy fix hely, ahova tartozhatok. Sikeresnek tartom magam, mert sosem ragaszkodtam görcsösen valamihez, így ki tudok teljesedni.
Miért pont Karády Katalinnak szeretett volna emléket állítani? Példaképe? Esetleg ismerte őt személyesen?
Sajnos nem ismertem. Kamaszlányként Szegeden nőttem fel, s akkoriban lehetett ismét kapni a bakelit lemezeit és kazettáit. Mindig kértem a szüleimtől, hogy vegyék meg, s persze naponta „rongyosra” hallgattam. A dalok mélyen megérintettek annak ellenére, hogy koromnál fogva, tapasztalat hiányában nem éreztem át a mondanivalói jelentőségét. Megfogott a személyisége, amivel nem vagyok egyedül, másokat is foglalkoztat a Karády titok, hiszen film is készült róla.
Karády Katalin életét titkok és homályok fedik, egyesek „férfifalónak” tartották. Mik igazak az életrajzi adatokból? Milyennek ismerte meg és mutatja be őt Gregor Bernadett a színpadon?
Fontos, hogy nem eljátszom Karády Katalint, csak mesélek róla egyes szám harmadik személyben, és igyekszem is ezt megtartani. A titkát nem sikerült megfejteni, nem is kell, viszont örömmel tölt el, hogy halála után 32 évvel is megtelnek a színháztermek miatta. A titkait magával vitte a sírba, mindig szűkszavúan beszélt, és leginkább csak a gyermekkoráról. Nehéz sorból indult, a színházi pályája eleje is rögös volt. Személyiségének titka az a mérhetetlen emberi jóság, amivel a háború alatt katonáknak énekelt és életeket, köztük zsidó gyerekeket mentett meg. Ki is tüntették őt a Világ Igaza díjjal.
„Jó a rosszat elfeledni” – ez az előadásának címe. Van áthallás Karády Katalin és Ön között?
Semmilyen párhuzam nincs köztünk. Érzéketlenség és tiszteletlenség lenne hozzá hasonlítani magam, csupán egyik dalának címét választottam az előadáshoz is. Ennek oka, hogy Karády dalainak hangzása alapvetően
melankolikus. Ez viszont egy pozitív hangvételű dal, az előadáson is olyan fotót vetítünk ki hozzá, ahol teli szájjal nevet, kevés ilyen készült róla. Az áthallás ott van, hogy sok támadás érte őt, el is ment az országból, ám végrendeletében arról rendelkezett, hogy Magyarországon temessék el. Sok helyre jutottam el az előadással, de úgy érzem, hogy ebben az ékszerdobozban, ami a Gödöllői Királyi Kastélyt jelenti, itt lelt igazi otthonára az est, melyhez nagyon passzolt az értő és érző közönség is.