Míg Gödöllő vezetése fennen hangoztat bizonyos méréseket, amely az egyik legélhetőbb települések között jelöli városunkat, addig az öndicséret fényében csupán egyetlen dologról feledkezik meg: a városban élőkről és azok komfortérzetéről. A település gazdátlanságáról számos mindennapi tapasztalat árulkodik, amely sajnos szintén előkelő helyre repítené Gödöllőt egy másik listán. Erről a listáról legutóbb, 2019-ben épp az elszenvedők, azaz mi, a helyben lakók mondtunk véleményt, s csupán 47 százalékra értékeltük a „mutatványt”. Ez az index aligha emelkedett azóta, sőt…
A júniusban embermagasságú, táblákat eltakaró fű és gaz (amelyet a polgármester új barátja után szabadon, pestiesen szólva méhlegelőnek is hívhatnánk), az elöregedett járdahálózat, az infrastrukturális karbantartás hiánya, a regnálása alatt elhanyagolt oktatási-nevelési intézmények épületei, hogy csak párat említsünk, a 21. századi fejlesztésekről pedig ne is beszéljünk, amelyeket csak ígéretként hallunk több évtizede! Amikor vendéget fogadunk, azon tüsténkedünk, hogy a hozzánk látogatók jól érezzék magukat. Az első benyomást a tisztaság alapján szerezzük. Sajnos évről évre egyre szembeötlőbb a szemét kérdés Gödöllőn, de változás mégsincs. Hiába az évi egy-két alkalommal „megrendezett” szemétszedési akció, ez nem oldja meg generálisan a problémákat. Nemrég írtunk a központtól távol eső részeken uralkodó állapotokról. De mielőtt bárki azt hiszi, hogy ez csak távol a központtól tapasztalható, az téved. A lakótelepek szelektív gyűjtő szigetei körül városszerte káosz uralkodik. Hiába él és gondolkodik környezettudatosan a lakosság nagy része, jelen gyűjtési gyakoriság kevésnek bizonyul ahhoz, hogy ne Nápolyban érezzük magunkat.
Érdekes vetületet ad a családi házas övezetben eddig ingyenesen biztosított szelektív hulladék gyűjtésére alkalmas cserezsák fizetőssé válása. Nem tudni, hogy az intézkedés mennyire befolyásolja és milyen irányba változtatja a szelektív hulladékgyűjtési kedvet, de tették ezt azért, mert próbálták talpra állítani a veszteséggel „megörökölt” Zöld Híd Kft-t, amely két éven át hatóság általi megfelelőségi véleménnyel sem rendelkezett. Érdeklődésünkre a szolgáltatást végző DTkH Nonprofit Kft-től megtudtuk, a szelektíves zsák 39 forintos darabonkénti árára tettek ajánlatot az önkormányzatok és kereskedelmi egységek számára. De Bajkó Norbert alpolgármester a közösségi média e témával foglalkozó posztjához írt hozzászólásában már 45 forintos árat említ, amelynek – állítása szerinti – árképzésében Gödöllő városa nem vett részt. De nem ez az egyetlen „furcsaság” a beírásában, hiszen Bajkó a zöld hulladék gyűjtésére szolgáló ingyenes zsákok évenkénti nyolcról 32 darabra való emelését az önkormányzat eredményeként titulálja, miközben eddig is ennyi járt az ingatlan tulajdonosainak. A változás csupán annyi, hogy a 16 gyűjtési hét helyett most egyszerre, a „szezon” elején osztják ki a zsákokat. A legnagyobb gond a kommunikáció hiánya, bár ha az alpolgármester szavai és a DTkH levele közötti ordító különbségeket vesszük alapul, nem biztos, hogy ez a fajta „kommunikáció” bárkinek is hiányzik.
Persze megoldás mindenre van, hiszen a konténerek számát lehet emelni, ezáltal a rendetlenség is megszüntethető lenne. Erre már több pozitív példa is van, hiszen Kocsi Tamás és Török Sándor önkormányzati képviselők (mindketten Szövetség Gödöllőért) a saját körzetében meglépte a konténerszám emelését, pedig azon szigeteken csak üveget gyűjtenek a családi házas övezetben történő házhoz menő szelektív gyűjtés miatt.
Szintén furcsa, hogy csak pár sziget van kamerával ellátva, mi több, tapasztalatunk szerint a kamerák néha áthelyezésre kerülnek az egyik helyről a másikra. Egyszeri beruházás lenne a 32 sziget bekamerázása, de nem történik előrelépés, sőt, információink szerint még a kamerák némelyikének valódiságát is kérdések lengik körül. Márpedig az elrettentés, így a megelőzés fontos lenne. Ugyanez igaz az illegális szemétlerakásra, melyek szintén megtalálhatók a nagy forgalmat lebonyolító utak mentén. Hiába a lakótelepen élők által indított közösségi médiában indított „cunami”, azok sem találnak megértésre. Így marad nekik a bosszankodás, amikor a nyaraló övezetből érkező autók zsákszámra termelik oda saját feleslegüket, hiszen ez „olcsóbb”, mint díjat fizetni a szolgáltatásért. Hogy mennyi bírságot szabott ki eddig az önkormányzat, nem tudni, de nagyobb értelme lenne, mint a behajtási rendelet néven elhíresült „sarcnak”, amelyet a munkájukat végző vállalkozásokkal fizettetne az utak használatáért, amit előbb-utóbb a város lakosságára hárítanak majd.
Van példa zárható konténerre is (pl. Eger), de városunkban a megoldás helyett még a párbeszédet is csak szimulálják. Példa erre a Szőlő utcai társasházakban egy éve kifüggesztett, Pappné Pintér Csilla lokálpatrióta képviselő nevével ellátott felhívás, amely ezt célozza meg. Ahogy írják a plakáton: mindannyiunkra szükség van, és csak együtt sikerülhet! Egyetértünk. Mi készen állunk. És a városvezetés?
