A 95 éve megkezdett építkezés miatt az akkori helyi sajtó nem volt elragadtatva. Kritizálta a stílusát, és a tervek előzetes bemutatását hiányolták. A Rockefeller Alapítvány támogatásával épült intézmény ünnepélyes átadására 1930. október 29-én került sor. Érdekesség, hogy Dr. Scholtz Kornél államtitkár megnyitójában elismerte: a Járási Egészségház felállítása kísérlet volt a tisztiorvosok számára, amit gyakorlatszerzésnek szántak.
A gödöllői egészségház megelőző és gyógyító tevékenységeket egyaránt ellátott. A gyönyörű, kétszintes épület földszintjén a Mentőegyesület, az iskolafogászat, a röntgenlaboratórium, kvarcoló szoba, iskolafürdők, a bejáró személyzet szobája, konyha, mosókonyha, gépház és garázs volt található. Az első emeleten a Stefánia Szövetség rendelői, a tisztiorvosi hivatali helyiségek, irodák, laboratóriumok, illetve tüdő- és ideggondozó helyiségek kaptak helyet. A második emelet egy 12 személyt befogadó internátusé volt a gyakorlati tanfolyamokon résztvevő tisztiorvosok és védőnők számára, amely mellett még egy-egy iroda, étterem és előadóterem is rendelkezésre állt. 1930-ra már öt orvos, három közegészségügyi védőnő, egy egészségőr és három iskolaorvos dolgozott. A tisztiorvos – aki egyben az iskolaorvos is volt – irányította a mintajárás egészségvédelmi munkáit. Persze az akkori marketing is fontos volt, amely elsősorban nem a gyógyszer lobbira helyezte a hangsúlyt, hanem sokkal inkább a csecsemőhalandóságra, a tuberkulózisra és a családvédelemre. 1928–29 telén 74 előadást tartottak egészségvédelmi témákban, vándorkiállításokon ismertették az egészség megőrzését célzó legfontosabb feladatokat, de főzőtanfolyamokat is szerveztek az egészséges étkezés megismertetésére. A mintajárás az egészségügyi állapotok javítása terén elért eredményei ellenére ellenzőkre akadt. A Stefánia Szövetség az anya és csecsemővédelemre való specializálódást, bevált módszereiket és kimagasló eredményeit hangoztatta. Kifogásolták, hogy a „m. királyi egészségügyi központ az általános egészségvédelmet úgy kívánja Magyarországon meghonosítani, hogy a speciálisan anya- és csecsemővédelemben gyakorlott Stefánia védőnőkkel általános preventív egészségvédelmi munkát (tüdőbeteg-gondozás, vérbajgondozás, stb.) is kíván végeztetni, viszont általános egészségügyi védőnőivel az anya- és csecsemővédelmet is el akarja látni.” Persze nem maradt válasz nélkül a járás sem, amely a gazdaságosságot emelte ki. A járásban létesített négy fertőtlenítő körzet egyik központja Gödöllőn volt, ahol egy korszerű gőzfertőtlenítőt helyeztek üzembe, valamint két tüdőbeteg gondozót létesítettek. Gödöllőn a Lipótmezei Állami Elmegyógyintézet vezetése alatt létesült egy idegbeteg gondozó intézet is, de a helyi mintajárásban építették ki először az iskolaorvosi, benne fogászati szolgálatot is. A vízvezetékkel, fürdőszobával nem rendelkező lakásokban élő iskoláskorú gyerekeket hetente vitték az egészségházba, ahol zuhanyfürdővel várták őket.
1931 augusztusában kezdte meg a működését a mintául szolgáló Gödöllői Járási Szülőotthon, amitől a csecsemőhalandóság visszaszorulását várták. A szülőotthonban – amely Holló Mihály gödöllői iparművész színes, magyaros bútoraival és búbos kemencével volt berendezve – előkészítő helyiség, vizsgáló szoba, nappali, két hétágyas- valamint egy-egy kétágyas és egyágyas kórterem, gyermekszoba, egy kétágyas elkülönítő szoba állt a szülő nők rendelkezésére. Az orvos számára külön orvosi lakás is volt az épületben. A korszerű felszerelés nőgyógyászati és szülészeti műtét beavatkozásokat is lehetővé tett. A betegbiztosító intézetek által kiállított beutalóval vagy szegénységi bizonyítvánnyal díjtalanul igénybe lehetett venni a szülőotthont, de az egy- illetve kétágyas szobák magasabb árainak különbözetét ki kellett fizetniük az ezt igénylőknek. A betegszállításban és az elsősegélynyújtásban is nagy szerepe volt a gödöllői Mentőállomásnak, amely az Országos Mentőegyesület fiókegyesületeként működött. Az egészségházban egy szoba a mentőügyeleté volt, egy pedig a gépkocsivezető lakásául szolgált. 1936-tól mentőorvos is dolgozott a Mentőállomáson, a feladatot a járási Szülőotthon orvosa látta el. A fiókegyesület elnöke dr. Kovács Lajos magyar királyi kormányfőtanácsos, a premontrei rend vikáriusa, ügyvezető igazgatója pedig a mindenkori tiszti főorvos volt. A helyi Mentőállomás a legjobban felszerelt, legjobban működő vidéki mentőállomások közé tartozott. A járási tisztiorvos a tanítók és a szülők jelenlétében minden évben egyszer megvizsgálta az első, a második és a negyedik osztályokba járó diákokat. A védőnők évközben tisztasági vizsgálatokat is végeztek, így a gyermekek egészségügyi gondozása kibővült a ’30-as években. Az év négy hónapjában tisztiorvosokat, a többi nyolc hónapban pedig védőnőket oktattak a gyakorlati munkák elsajátítására. 1941-ben átalakult az egészségvédelem rendszere. Megszűnt az Országos Stefánia Szövetség, és megalakult az Országos Egészségvédelmi Szövetség. Az egészségügyi szakfeladatokat az állami zöldkeresztes szolgálat – vezetője a tiszti főorvos volt –, a szociális munkát pedig az egykori Stefániából alakult társadalmi szervezet végezte.
Összességében elmondható, hogy Gödöllő egészségügyi helyzete sokat javult az egészségház nyitását követő évtizedek alatt. Mégis, hat évvel azt követően, hogy Gödöllő város lett, a Járási Egészségházat be kellett zárni és le kellett bontani, mivel állaga – „köszönhetően” a salakbeton építőanyagnak – olyan mértékben megromlott, hogy nem volt más választás. De még ebben az évben megépült és átadták a Gödöllői Egyesített Egészségügyi Intézet (köznyelven: SZTK) Petőfi Sándor utcai épületét. Mindez 50 éve történt.
Az ezredforduló első napján, 2000. január 1-jén a város és a környező települések járóbeteg-ellátásában fontos szerepet betöltő intézményt Tormay Károly Egészségügyi Központra keresztelték. A gödöllői „SZTK” fél évszázados létéből immár 32 év telt el úgy, hogy az intézmény fenntartója a helyi önkormányzat. Némiképp szerencsés helyzetben vagyunk, amikor az évforduló miatt számba vesszük, hogy milyen küllemi, fejlesztési, és működési változás következett be az elmúlt bő három évtizedben, a sebészorvosi szakvizsgával rendelkező Gémesi György polgármesteri „munkássága” alatt.
Állásajánlatok (2022. 05. 15.)
Intézményünk általános sebészeti, szemészeti, urológiai, radiológiai szakellátás biztosításához várja szakorvosok jelentkezését teljes vagy részmunkaidőben. Érdeklődni: titkarsag@tormay.hu vagy igazgato@tormay.hu e-mail címen lehet.
Vezetőség
Nagyot hibáznánk, ha azt írnánk: semmilyen! Közelebb áll a valósághoz az a megállapítás, hogy az egészségügyi intézmény fenntartója, a gödöllői önkormányzat időnként odafigyelt az objektumra. Ha pusztán kívülről vesszük szemügyre a dísztéglával burkolt épületet, szinte nincs különbség az átadás ideje és napjaink között. Nyilvánvaló, hogy az értékcsökkenés és az energiahatékonyság, valamint a kötelezően előírt változtatások miatt hozzá kellett nyúlni a kétszintes létesítményhez. Szigetelni kellett a tetőt, ahonnan rendszeresen lőtték az égbe a korábbi sörfesztiválok és augusztus 20-i ünnepségek elengedhetetlennek számító „kellékét”, a tűzijátékot. Cserélni kellett a nyílászárókat, illetve a téglák közötti réseken beszivárgó csapadékvíz miatt a homlokzati szigetelés is megújításra szorult. Akadt teendő az akadálymentesítési kötelezettség teljesítésekor kiépített rámpa-labirintussal, a gyengénlátók miatt a belső falfestéssel, valamint a várakozóterek padjainak lecserélésével is.
Mindezek ellenére, sokan vélik úgy, ha ránéznek az épületre vagy betérnek a fél évszázados falak közé, hogy mintha megállt volna az idő.
Nem gondoljuk, hogy az emberek többsége ne lenne tisztában azzal, hogy az egészségügy, pontosabban annak ellátó rendszere országosan is számos problémát, ellentmondást hordoz magában. Azonban a Gémesi György vezette lokálpatrióta klubos többségű önkormányzat működési támogatást elutasító fenntartói hozzáállása rátesz egy-két lapáttal a gödöllői szakrendelő mindennapi gondjaira. Közvetlenül az ott dolgozó orvosok, asszisztensek és szakszemélyzet – időnként a kelleténél is áldozatosabb – munkáját nehezíti meg, közvetve pedig azokét, akik igénybe veszik a szakrendelések nyújtotta egészségügyi szolgáltatásokat. Ez utóbbiak vagyunk mi, gödöllőiek! Az pedig már csak hab a tortán, hogy a városvezetés nulla forintos működési támogatását nem szégyenként éli meg a képviselő-testületi tagság többsége. Ennek egyik ékes példája az a Gémesi György által vokstöbbletet biztosító, így kényszerűségből alpolgármesteri székbe segített Bajkó Norbert által kifundált betegirányító rendszer, aminek toteme ott található a bejárattal szemben, ám működéséről néhány hónapja maga az ötletgazda is azt állította, hogy az évi nettó 600 ezer forintos statisztikusért „kiáltó” fejlesztés az út elején tart. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a mintegy 10 millió forintos beruházásról dr. Dunai György, az intézmény igazgatója egyértelműen kijelentette, hogy a gép nem tudja helyettesíteni a betegregisztrációban dolgozók munkáját, talán könnyebben megértjük, hogy a látszat időnként csal.
Mindez nem feltétlenül igaz az 50 éves gödöllői „SZTK-épületre”, aminek látványa felér egyfajta segélykiáltással, miszerint: az indokolatlanul „zsugori” fenntartói magatartás megváltoztatása elkerülhetetlen!
náv
