Induljunk ki abból, hogy néhány, főként blahai és máriabesnyői utcát leszámítva, Gödöllőn szilárd burkolatú utakon közlekedhetünk, köszönhetően az 1990-es évek végén megindult önerős és/vagy pályázati támogatással megsegített önkormányzati fejlesztéseknek. A nem minden gödöllői adófizető állampolgárt elért folyamat nagyjából 2014 márciusáig tartott, amikor a várost irányító képviselő-testület rendeletbe foglalta a lakossággal történő útépítési együttműködést. A helyi jogszabály egy év elteltével módosult, mások mellett azzal, hogy kiderült, milyen mértékű érdekeltségi hozzájárulás kérhető a lakosságtól az útépítési beruházások megvalósításához:
- belterületi lakóövezet esetében a bekerülési költség 30 százaléka,
- belterületi üdülőövezet esetében a bekerülési költség 50 százaléka,
- külterületi falusias övezet esetében a bekerülési költség 90 százaléka.


Több mint hét év telt el a rendeletmódosítás óta, de az abban foglalt lehetőségekkel – nyilván okkal – a gödöllői emberek nem éltek. Fő kifogásként azt hallani, minden gödöllői lakost megilletne, hogy ne kelljen azért zsebbe nyúlni, mert – miként a helybéliek döntő többsége – szilárd burkolatú felületen szeretné megközelíteni a lakóingatlanát. Egyesek odáig is elmentek, hogy „alkalmi jogászként” felvetették: nem meríti-e ki a rendelet érvényben tartása a joggal való visszaélés tényállását? A lokálpatrióta klubos többségű gödöllői önkormányzat újabb „húzása” 2016. január 1-jén lépett életbe. Ekkortól vezették be a sokak által élesen bírált és kritizált magánszemélyek kommunális adóját. A közkassza bevételi oldalát növelő közteher felhasználásával kapcsolatosan azt ígérték, hogy azt fejlesztésekre, főként útépítésre és- felújításra fordítják. Az elmúlt három évben közel 630 millió forint folyt be ebből a helyiadó fajtából. Ezzel szemben útépítésre (a tervezési és engedélyezési költségekkel, illetve a pályázatokon nyert állami támogatással együtt) alig 485 millió forintot fordított a helyi önkormányzat. A két összeg között 145 millió forintos rés tátong, az útépítés kárára.

Mindeközben a városháza új, Szabadság tér 6. szám alatti épületének átépítésére és bővítésére bő 1,5 milliárd forintot áldoztak mindannyiunk pénzéből 2019 és 2021 között. Nem tévedés: háromszor annyit, mint útépítésre!
Mintha azért lenne a szabály, hogy azt a kivételek erősítsék
Minden bizonnyal több, elsősorban blahai és/vagy máriabesnyői polgárpukkasztó esetet is ide lehetne citálni az útépítésre „megérett” városi utcák közül, választásunk azonban a helyzet abszurditása miatt a Fenyvesben található Mandula utcára esett. Mondjuk az okokat:
- a Mandula utca párhuzamos a Juhar utcával, aminek nincs szilárd burkolata;
- a Mandula utca zsákutca, és értesülésünk szerint az is marad;
- a Mandula utcát csupán járdával kívánják majd összekötni a Tél utcával;
- a Mandula utcában jelenleg írd és mondd, 8 ház van;
- két évvel ezelőtt a VÜSZI Kft. beszámolója szerint „nagyfelületű útjavítás” keretében dolgozott a Mandula utcában, és két kijáróval rendelkező körforgalmat építve zárta le a végét;
- a körforgalmat egy olyan építési szabályozás indokolta, miszerint: a kommunális hulladékot szállító gépjárműnek meg kell tudni fordulni (a már említett Juhar utcánál ez egyelőre nem szempont?).

Ha a fentiekben felsoroltakat összegezzük, kirí, hogy a „nyolcházas” Mandula utca valamiért fontosabb a többinél valaki(k)nek. De, ne fussunk ennyire előre! Kutakodásunk eredményeként ugyanis különös „kincsre” bukkantunk. A Mandula utca végi körforgalmat magántulajdonú telkek veszik körül. Először azt gondoltuk, valami „csókos” közpénzből intézte az aszfaltozást, hiszen a polgármester politikai tanácsadója is ott lakik, aki kommunikációban elég jó, főleg, ha saját magának kell intézni valamit. De „tévedtünk”, illetve majdnem. A városvezetés bizonyára valamilyen nyomós okból kiindulva csak úgy engedte öt részre bontva eladni a telkeket, ha a korábbi tulajdonos saját költségén a VÜSZI-vel megépítteti a körforgalmat. Bár, arcátlanságnak tartotta, nyelt egyet, és megtette. Mint mondta: túl van már az egészen…
Az idősebbek emlékezhetnek arra a népszerű, könyvben is megjelent mesére, aminek „A Futrinka utca lakói” volt a címe. Nos, a gödöllői Mandula utca lakói jól jártak a lokálpatrióta klubos többségű városvezetés pressziójával, amit valószínűleg egyik befolyásos, a polgármesteri kabinetvezetői szerepkörben is funkcionáló szomszédjuknak köszönhetnek…
PST