/

Bronzkorszak utáni „alapozás”

Évtizedek óta megszokhattuk, hogy a gödöllői röplabdás lányok szállítják városunk legmagasabb szintű országos eredményeit a látvány csapatsportok közül, ami idén sem történt másképp. Mind a felnőtt, mind pedig az utánpótlás csapatok remek eredményei is azt mutatják, hogy komoly szakmai munka folyik a klub háza táján, mégis a tavalyi extra(ligás) teljesítmény az idei szezonban „csak” a dobogó harmadik fokára volt elég. Az évad eredményeiről, valamint az Erzsébet-park mögött történő „meglepetés” munkálatokról is beszélgettünk Barta Lászlóval, a Gödöllői Röplabda Club (GRC) elnökével.

Egy éve az ország legjobb nyolc csapata közé kerültek a röplabdás lányok, ahonnan végül egyéb okok miatt visszaléptek. Ennek tükrében hogyan élték meg az idei bronzérmet és azt, hogy a csapat az NB I-ben folytatja?

Először is köszönöm a GDL.hu Pelikán szerkesztőségének, hogy folyamatosan keresnek és érdeklődnek a GRC életéről! Büszkék vagyunk az eredményeinkre, a sportolóinkra, és klub összes munkatársára. De a sportban rejlő realitás azt diktálta számunkra, hogy nem vállalhatjuk túl magunkat. Látjuk és érezzük a hontalanság fárasztó útját. A mindennapi, monori oda-vissza útvonal nem könnyű, amely nemcsak fizikailag, de pszichésen is fárasztó. A lányok a tavalyi év után nyilván csalódottak az eredmény miatt, hiszen az első szakaszban tíz mérkőzésből tízet nyertünk meg. Majd jöttek a sérülések, amikor kisegítettek a saját nevelésű játékosaink, de tudtuk, hogy így kevesek leszünk. Köszönöm az edzők áldozatos munkáját és az utánpótlás játékosok segítségét is!

Minek volt köszönhető, hogy ennyi játékos ágynak dőlt?

A hat kezdő játékosból négynél komoly sérülés történt tavasszal. Ez mindent elmond, amit vizsgálni kell. A sok utazás és a feszültség sem kedvezett, de előző szezonban is így csináltuk, akkor viszont csak egy sérültünk volt.

Egy klub jövőbe vetett hitét és hosszú távú stratégiáját mindig az mutatja leginkább, ha van utánpótlása. Kijelenthetjük, hogy komoly lábakon áll a jövő röplabdasportja Gödöllőn?

Fantasztikus teljesítmény, hogy idén az U13 mini, az U17 serdülő, és az U21 junior lány korosztály is eljutott az országos elit bajnokság döntőjéig, ahol egy kivétellel a felnőttekhez hasonló, bronzérmes eredményig jutottak. Természetesen mindig van hova fejlődni és törekszünk is erre, de a fent említett adatok mindenféleképpen predesztinálnak minket a jövőbeni komoly sikerekre.

Egy esetleges siker után elfogadná a vezetőség az extraliga indulást is?

Az extraliga indulás mindig anyagi kérdés. Én lennék a világ legboldogabb sportvezetője, ha sérülésmentesen „le tudnánk hozni” egy szezont, így nagyobb esélyünk is lenne a legjobbak között való indulásra.

Megszokhatta a gödöllői közönség, hogy a felnőtt csapat Monoron van otthon, hiszen ott tudja lejátszani a hazai mérkőzéseit. Miért kényszerültek a városon kívülre?

Gödöllőn sajnos nem áll rendelkezésre alkalmas csarnok, ezért lettünk „hontalanok”. Az egyetemi létesítmény és a Török Ignác Gimnázium terme sem műszakilag, sem pedig belmagasság szempontjából nem elegendő. Noha óriási szüksége lenne a gödöllői sportnak plusz térre, erre hiába vártunk 30 évet. A városközpontba tervezett csarnok és a kosárlabda csarnok sem épült meg. Monor ugyan sokkal szerényebb sportélettel bír, de a sport infrastruktúráját össze sem lehet hasonlítani a gödöllőivel.

Ha minden igaz, ez hamarosan megváltozik.

Már sokan észlelték, hogy az Erzsébet-park mellett munkálatok zajlanak. Örömmel mondhatjuk ki végre: lesz otthona a gödöllői röplabdának. Egy hosszú, ötéves folyamat fontos mérföldkövéhez érkeztünk, hiszen 2017-ben döntött az önkormányzat arról, hogy ezt a területet a csarnokunk felépítésére adja.

Mi történt 2017 óta? Miért csak most kezdődött az építkezés?

A csarnok eredeti költségvetése 600 millió forint volt. Ezt össze kellett gyűjteni, amely sikerült is a cégek társasági adó felajánlásaiból (TAO). Közben volt egy elnökváltás is 2019-ben, ezért a mandátumom onnan datálódik. Korábban lehetőségünk lett volna Veresegyházán otthonra lelnünk, eredményes tárgyalásokat folytattunk Beer Miklós egykori váci megyéspüspökkel is, de többedmagammal azon voltunk, hogy egy gödöllői csapatnak a saját városában legyen az otthona. Az egyetem részéről is történtek lépések, hogy az égiszük alatt tevékenykedjünk, de sajnos ez egyéb okok miatt szintén meghiúsult. De aki csak egy fűszállal is segíteni tudott, hogy a lányok komoly teljesítményéhez végre minőségi otthont is kapjanak, azoknak itt és most szeretnék köszönetet mondani!

A közösségi médiában azzal támadták, hogy fákat kell kivágni a csarnok építéséhez. Mi a véleménye erről?

A csarnok egy kivett, sport és rekreációs besorolású területen épül. Ez az egykori gyeplabda pálya, amelyet több évtizede, a gödöllői csapat megszűnése óta nem használtak. Nyilván akkor sem volt rajta egyetlen fa sem, azóta a természet „ültette be” növényekkel. Szeretném hangsúlyozni, egyetlen fát sem szerettünk volna kivágni, de az önkormányzat valami ok miatt ezt a területet jelölte ki számunkra. Ezért választanunk kellett: vagy ezen a helyszínen építünk Gödöllőn, vagy más településen ténykedünk. A szívünk győzött és „belekényszerültünk” ebbe a megoldásba. Egyetlen olyan fát sem vágtunk ki, amely évszázados múlttal rendelkezne, ugyanakkor nagy figyelmet szentelünk az épület kialakításának, a környezettudatosságnak és annak, hogy minden tekintetben beleillesszük a környezetbe.

Az NB I rájátszás végén bronzérmet nyert felnőtt csapatunk. Álló sor közepén: Barta László klubelnök

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Már a zöldes színvilággal is a tájba szeretnénk illeszteni a csarnokot és a gázt be sem kötjük. Csak vizet és villamos energiát használunk, noha az épület tetején 2000 négyzetméteres napelempark lesz, amely reményeink szerint nem csak a mi ellátásunkat biztosítja, hanem a fel nem használt energiát leadjuk. Gyűjteni fogjuk az esővizet, amellyel szintén sok költséget megtakarítunk, nem mellesleg védjük a környezetünket. Úgy vélem, ma több, mint üzenet értékű ez a környezettudatos és energiatakarékos építkezés.

Csak ötszettes, drámai csatában maradtak le az országos elit bajnokság dobogójáról a juniorok. A gödöllői Bútor Anna (alsó sorban balról harmadik) lett a hatos döntő legjobb játékosa.

Mekkora lesz a csarnok?

A terület 5400, a csarnok alapterülete 2000, a játéktér pedig 1100 négyzetméter lesz. A magassága 14 méter, ekkora nincs még egy a megyében. Három pálya elfér benne kereszt irányban, ami szükséges is lesz, hiszen a felnőtt csapat mellett több, mint 200 gyermekkel foglalkozunk. A sportkomplexum multifunkcionális lesz, amely nemzetközi sportesemények megrendezésére is alkalmas. A reptér közelsége miatt erre meg is lehet minden reményünk. 

Berendezték már képzeletben?

Valóban csak képzeletben, mert az már látszik, hogy a 600 millió forint nem lesz elég. Annyit tudni lehet, hogy a földszinten kapnak majd helyet az irodák és a fájdalomklinika, ami egy rehabilitációs teret jelent. Lesznek teraszok, de komoly figyelmet kap a kert építése, a későbbiekben pedig szeretnénk kialakítani strandröplabda pályát is. Olyan szolgáltatásokat szeretnénk nyújtani a zöld és biztonságos környezetben, hogy a szülők nyugodt szívvel ránk bízzák a gyermekeket akár egy tábor során.

Az UTE legyőzésével harmadik helyen zárt a serdülő csapat a nemzeti bajnokság hat résztvevős döntőjében.

Mikor várható az átadás?

Szeretnénk idén elérni a szerkezetkész állapotot, s ha minden más feltétel is teljesül, akkor 2023-ban átvágni a szalagot. Addig az utat és a közvilágítást is rendezni kell. Reményeink szerint a Magyar Röplabda Szövetség a továbbiakban is mellettünk áll és anyagi támogatásával segíti, hogy mielőbb birtokba vehessük a csarnokot.

Döntő játszmában szereztek bronzérmet a mini lányok a nyolc
csapatos országos bajnokság fináléjában.

Ez elegendő lesz a sportág kiszolgálására?

Jelenleg öt helyszínt bérlünk és Monoron játszik a felnőtt csapat. Ezt az áldatlan állapotot optimalizáljuk itt, így „csak” az üzemeltetést kell megoldanunk. Jelenleg nettó befizetői vagyunk a városnak, éves szinten 10 millió forintos nagyságrendben, hogy a gödöllői családok gyermekeinek lehetőséget biztosítsunk röplabdázni.

A diákolimpián győztes csapat

Adódik a kérdés: haszonélvezője lehet-e a többi helyi sportegyesület a röplabda csarnoknak?

Nyitott és befogadó klubként felelősséget érzünk irántuk is, mint ahogy a nyitottságunk eddig is megvolt a város egésze iránt. Eddig sem rajtunk múlt és ezután sem rajtunk múlik a városi kapcsolatok minősége, mi kivétel nélkül pozitívan állunk mindenki iránt, aki tisztességes szándékkal közeledik felénk. Amennyiben lehetőség lesz rá, a szabad kapacitásaink függvényében az edzésidőkön kívül szeretettel várjuk a sportegyesületeket, de a sporton kívül szeretnénk mást is beengedni, például koncerteket szervezni.