A digitális tér robbanásszerűen tört be a mindennapi életünkbe, az online tanulás és az otthonról végezhető munka formájában. Családi burkokba férkőzött be az új világ, amelynek jó és rossz oldalaival kellett hirtelen együtt élnünk. Szülőként el kellett fogadnunk, hogy már a kiskamaszok nem tarthatók távol a „kütyüktől”. Tanulási, stressz levezető, és kapcsolatfenntartó forrás lett számukra. Egyre több oktatási intézmény követelménye tanulási eszközként a számítógép és az okostelefon. A gyerekek házi feladatként kapnak olyan kutatómunkát, amelyekhez online eszközök és alkalmazások szükségesek. Egyes tanórákon okostelefonon kezdik a tanítást, így a gyermekek egyre korábban kapják meg az internetezéshez használatos eszközt. De hogyan tudják megoldani a létminimum alatt élő családok a technika fejlődésével járó követelményeket? Hogyan tudnak okostelefont finanszírozni és fenntartani? Hogyan tudják így a hátrányos helyzetben élő gyerekek a lépést tartani? Pszichológusok hívják fel a figyelmet arra, hogy a digitális eszközhasználat a gyermekeknél figyelemzavart, viselkedészavart okoz. Ezért szülőként már a kezdetektől próbáljuk óvni csemetéinket az eszközök használatától, úgy, mint például a gyakori mesenézéstől, a mobiltelefon, későbbiekben a számítógép használatától! Az okostelefon ugyanakkor amellett, hogy tanulási eszköz, kitűnő biztonsági készülék, amivel bármikor elérhető a gyermek. Hátránya, hogy sebezhetőbbé teszi a gyereket, mivel személyes eszközzé válik számukra, így gyakran nem vagyunk tudatában, hogy a gyerekek mire használják.
A legveszélyesebb forrást a tiltott tartalmak jelentik, amelyeket a gyerekek is elérnek, és egymás között terjesztenek. A pubertás kor közeledtével sűrűsödnek a nehézségek: online bűnözők, hackerek, zaklatók, digitális agresszió, „trollkodás”, egymás online szekálása, digitális szexualitás. Nincs rá még igazán megfelelő korlátozó szoftver, itt marad a gyermek-szülő közti személyes kapcsolat.
A gyerekek sokszor a szobájukba zárkóznának, hogy egész nap a telefonon lógjanak. Sűrűsödik a videojátékkal való időtöltés és a kortársakkal való online kapcsolattartás. Életüket virtuális világban élnék meg, az időérzék teljesen megszűnik számukra. Egyre kevésbé vágynak társaságba és közös programokra menni. Konfliktusaikat is nehezen oldják meg és még nehezebben dolgozzák fel, mert lenyomatként ott marad az online térben, amit folyamatosan magukkal cipelnek, mint egy terhet a telefonjaikban. Ezek a tényezők mind rossz hatással bírnak a szociális kompetenciára, egészségükre, önbecsülésükre, gondolkodásmódjukra, énképükre és a jövőképükre is.
Mit tehetnénk szülőként?
A munka, az otthoni teendők, a gyermekek fejlődési szakaszaikkal járó nehézségek, azokat fejlesztő/segítő feladatok mellett, nekünk is egy újabb tanulási folyamatot jelent ennek az új világnak a megismerése és gyermekeinkkel való megismertetése. Amíg kicsi a gyerkőc, addig kontroll alatt tudjuk tartani, hogy mit és meddig nézhet, de amikor már egyedül dönthet az internet használatáról, sokkal nagyobb veszélynek van kitéve. Fontos, hogy tudatosan készítsük fel őket az online jelenlétre, fokozatosan vezessük be ebbe a megkerülhetetlen világba. Gyermekeink közösségi média veszélyeitől való megvédésére a legjobb módszer a kommunikáció. Tájékoztassuk őket az internet biztonsági alapelveiről, ismertessük a viselkedési etikettet! Nagyon fontos a bizalom, a megértés és megértetés. Merjen a gyerek kérdezni, tudjon kihez fordulni! Mutassunk több érdeklődést a gyerek online tevékenysége iránt! Szerezzünk tudomást, hogy mit látnak a neten és a külvilágban, mindez miként befolyásolja a testi-lelki jólétüket!
Közös szabályrendszer a családban, egyetértésben
A tiltás nem megoldás, de nem szippanthatja be a gyereket a digitális világ. Töltsünk velük minél több minőségi időt, tanítsuk őket a valódi élet szükségleteire! A valódi élet nem egyenlő a virtuális világgal! Jobb a friss levegőn, a hús-vér emberi kapcsolatokkal, családdal és barátokkal együtt, így a tapasztalatok is mások!
VZS
