Ismeretes, hogy a veszélyhelyzet adta lehetőséggel élve Gödöllő Önkormányzata nevében a polgármester 2021 májusában egyedül döntött a 14/2021.(V.17.) önkormányzati rendeletről, amely a városban „behajtási rendelet” néven vált ismertté. Röviden a lényege, hogy a városban 3,5 tonnánál nagyobb gépjárművek után úthasználati hozzájárulási díjat kell fizetni, lényegében minden önkormányzati út használata esetén. A városvezető célja évi minimum 60-70 millió forintos bevételszerzés az önkormányzatnak, ellensúlyozandó – állítása szerint – az állam által elvont iparűzési- és gépjármű adóbevételeket. Fontos itt is megjegyezni, hogy az állam nem elvonta, hanem a kisvállalkozóknál hagyta az iparűzési adó felét!
A rendelet ellen az érintettek körében erős ellenállás alakult ki, amelynek kezelésére vállalkozók tömege kérte petícióban a polgármestert a rendelet visszavonására, számos jogos és logikus érvre hivatkozva. Végül sem érdemi egyeztetésre, sem visszavonásra nem került sor, így jutott az ügy a Kúria elé, amely 2021 decemberében meghozott jogerős határozatában törvénysértés miatt megsemmisítette a rendelet díjfizetésről szóló szabályát, ugyanakkor törvényi jogsértést nem állapított meg a rendeletben foglalt forgalomszervezési és forgalomtechnikai kérdésekkel kapcsolatban.
Mindez azt jelenti, hogy ugyan nem kell útdíjat fizetni, viszont jóval az eredetileg tervezett rendelet hatályba lépése előtt városszerte kihelyezett tiltó táblák miatt a súlykorlátozással érintett járművek nem hajthatnak be a városi utakra.
Ez alól csak az a jármú kap kivételt, aki a bonyolult kérelmezési és engedélyeztetési procedúra után behajtási engedélyt kap az önkormányzattól. Ha a járműnek nincs engedélye, megsérti a KRESZ adott szabályát és pénzbírságot kell fizetnie. Érdekes, hogy az eredeti cél már nem fontos, hiszen ez nem önkormányzati bevétel, hanem az államnak fizeti a szabálysértés összegét a gépjármű sofőrje. Mindeközben újabb kamerák kiépítését tervezi a város – bár a rendeletből befolyt összeg nem ide érkezik –, melyek felismerik a rendszámtáblákat is, így a gépjármű lekövethető, ha tönkreteszi az utat. Egy útszakasz több százezer használat után megy tönkre, ha jó minőségben készítették el. Ezek szerint az útszakaszt utoljára használt gépjármű lesz a hibás? A város nyilvánvalóan nem tudja majd jogilag érvényesíteni az utolsó használóval szembeni kártérítési igényt, mert ez sokkal bonyolultabb annál, minthogy elkészül egy felvétel.
Hol is tartunk most? A polgármester nem érte el a bevételnövelő célját, viszont nem szerelteti le a tiltó táblákat és behajtási engedélyeztetési eljárást ír elő.
Ezzel eléri, hogy az érintettek egy része eleget tesz a bonyolult bejelentési kötelezettségnek, és ha az engedélyt megkapja, rendőri ellenőrzés esetén nem kap közlekedési bírságot. De vajon mire kell az önkormányzatnak a behajtási engedély megadásához szükséges adathalmaz, amikor a tervezett bevételt nem érheti el, sőt újabb kiadásokat hajt végre a rendszámok felismerése céljából? Ez a nagy kérdés! Az igazi választ nem tudjuk, csak sejtjük, de érdekesek lehetnek az adatkezelési kérdések, ezek nyomán pedig az adatvédelmi aggályok is.
Mindazon túl, hogy a vállalkozók újabb felesleges adminisztrációnak vannak kitéve, logikátlan és életszerűtlen a rendeletalkotók szándéka.
Persze mondhatják ironikusan és a bosszú mosolyával az arcukon, hogy az egész világ ismerhetné a gödöllői „metropolisz” rendeleteit, ezért úgy induljon mindenki útnak szerte a nagyvilágból, hogy legyen a szükséges engedélyek birtokában. Akkor is, ha az indulás napján meghibásodik a gépjármű, és másik autóval kell szállítani, vagy éppen a sofőr lebetegszik éjszaka, ezért reggel egy kollégának kell őt helyettesíteni. Ami persze egy újabb nyolc (!) napon belüli elbírálás alá eső engedélykérelmet von maga után. Ez is egy újabb adalék ahhoz a kérdéskörhöz, hogy a rendelet alkotójának fogalma sincs a kereskedelmi folyamatokról, amikor egy megrendelés után sokszor még aznap indul a szállítás, mivel a raktárkészletekért néha naponta meg kell küzdeni.
Igaz a mondás: ha valamit nem tudsz megakadályozni, állj az élére! Ha a Kúria eltörölte a behajtási díjból származó bevételi lehetőséget, akkor keresd meg az illetékes szervet és így jelezd a vállalkozók felé, hogy ki az úr a háznál!
A kérdés csupán az, hogy végső soron ki rúg öngólt magának? Ezekkel az intézkedésekkel valójában csak tovább mélyül a vállalkozók és a polgármester közötti bizalom és tisztelet.
HL
