Mi bújik meg a Kastély mögött?

Természetesnek vesszük a kastély parkjának (Felső-kertjének) létezését, amikor a HÉV-hez sietünk, vagy a gyerekekkel játszunk, sétálunk benne, esetleg egy-egy rendezvényen veszünk részt. Ugyanakkor történetéről és jelenéről talán kevesebben és kevesebbet tudnak, mint magáról az épületről.

Pedig a kastélyhoz hozzá tartozik egy kert, park léte. Egy kastély nem csak egy szép régi épület, ami ma már műemlék; nem csak nemesek, arisztokraták, vagy királyok egykori lakóhelye; nem csak történelmünk színtere, hanem fogalmához hozzá tartozik annak közvetlen környezete: parkja, kertje. Park nélkül városi palotáról beszélhetnénk csak.

Grassalkovich Antal igen színvonalas parkot alakíttatott ki Gödöllőn a Kastély körül. Az épület választotta ketté a területet Alsó- és Felső-kertre, mely mind a két irányban jóval nagyobb volt, mint a most ismert zöldfelület. Az Alsó-kertben fácános, vadaskert és konyhakertészet is üzemelt – ez utóbbi az új városi és térségi uszoda területének környékén volt. A Felső-kert (jelenlegi Kastély-park) az 1700-as években még francia kert volt szabályos alakzatokkal, külföldről hozatott növényekkel, kerti épületekkel, melyek közül ma már csak a Királydombi Pavilon áll, illetve mitológiai alakokat ábrázoló szobrokkal. Ha manapság a fasor végéig elsétálunk, egy dombot találunk „kőkockával” a tetején. Ez a kő is egy ilyen szobornak, Onphalé-nak az alapzatául szolgált valamikor.

A nyaranta a díszudvaron és környékén látható hatalmas dézsákban álló narancs- és citrom fák sem a mai turisták miatt kerülnek ki, hanem közel 300 évvel ezelőtt is jellemzőek voltak a Kastélyban. 1817-ben III. Grassalkovich Antal feleségének, Esterházy Leopoldinának a kezdeményezésére építették át a parkot a kor divatjának megfelelően angol tájképi kertté és az eltelt kétszáz évben ilyen nagyszabású átépítés már nem is történt. Az öreg fák közül több is ebből az 1817-1840 közti időszakból származik, mint például a díszudvar melletti platán.  A királyi korszakban és a két világháború között is inkább csak csinosították, vagy épp modernizálták a kertet.

A sokak emlékében ma is élő díszudvari nagy, köralakú szökőkút, vagy a hátsó részeken körbekerített medence is a Horthy időszakban készült. Ma a kastély parkja 26 hektár, műemléki és természetvédelmi oltalom alatt álló történeti kert. Kerítéseinél körbe sétálva több mint 4 kilométert tehetünk meg. Az épület ölelésében lévő, 2008-2009-ben felújított belső 5 hektáron 4,5 kilométer öntözőrendszert, 2 kilométer murvázott utat, 5000 m2 évelőágyást tart karban a kastélyt is működtető társaság kertészeti csoportja. A teljes park fenntartása idén több mint 70 millió forintba kerül a Kft-nek. Ha figyelünk, különleges növényekkel és állatokkal is találkozhatunk. Az Erzsébet park felőli kapu és a Tessedik úti kerítés közti hátsó részeken a világ egyik legnagyobb Janka-tarsóka populációja él, mely védett növény – ezeken a részeken ezért lehet csak meghatározott időszakokban és időközönként füvet nyírni. Ha például május végén, június elején „térdig ér a gaz”, jusson eszünkbe, hogy nem véletlen és talán nem is gaz. Fészkel a parkban több kuvik, de még mezei nyúlcsalád is otthonául választotta.

Nem csak a kastély, hanem a park is tudna tehát mesélni – ha legközelebb ott járunk, gondoljunk egy-egy idős fa alatt arra, hogy talán Esterházy Leopoldina választotta, 1843-ban, első gödöllői tartózkodása során talán épp az a fa ihlette meg Petőfi Sándort, vagy lehet, hogy annak a fának támasztotta fáradt hátát Kossuth, vagy Görgey az isaszegi csata után szemlézve a honvédeket. Ott pihent meg Erzsébet királyné, esetleg tövében egyeztette Teleki Pál és Almásy László (aki a film címével ellentétben nem volt angol és nem volt beteg, de Gödöllőn többször is járt) a Cserkész Jamboree előkészületeinek állását. Hiszen az elmúlt 300 év történelme ebben a kastélyban, és ebben a parkban játszódott.