Ferencz József 1848 telén váltotta a császári és királyi székben a gyengeelméjű V. Ferdinándot, de az 1848/49-es szabadságharc leverése, a véres megtorlás, valamint a neoabszolutista kormányzási gyakorlat a Habsburg-ház gyűlölt alakjává tette. Minőségi változást hozott a Magyar Királysággal való kapcsolatokban, amikor 1854-ben Ferenc József feleségül vette a tizenhat éves Wittelsbach Erzsébetet, aki élete végéig különös módon is szívén viselte a magyarok sorsát. A cím sejteti, hogy a mai napig kérdések övezik Sisi első gödöllői látogatásának a dátumát, azonban az kétségtelen, hogy az első hiteles forrással is alátámasztható látogatása 155 évvel ezelőtt, 1867. május 11-én volt.
A poroszoktól 1866-ban Könnigrätz-nél elszenvedett vereség után kétségbeesve igyekezett Sisi megőrizni a birodalmat férje és fia számára, aminek egyetlen reális útja a Magyar Királysággal való kiegyezés volt. Nem ultimátumszerűen, hanem kitartóan és szívósan, minden diplomáciai és női eszközt bevetve küzdött a magyarság előnyben részesítéséért az osztrák udvar azon tagjaival szemben, akik továbbra is ragaszkodtak az „erős kéz” elvéhez. Erzsébet királyné nagy gondot fordított a magyar nyelv elsajátítására és az ország történelmének megismerésére. A királynét, majd később gyermekeit kiváló szakemberek segítették a tanulásban. A királyné életével foglalkozó írások pontos dátum említése nélkül, az 1866-os porosz-osztrák háború idejére teszik az első látogatást, amikor Erzsébet nagy feltűnést keltve, gyermekeivel Magyarországon keresett menedéket.
Minderre a kiindulási alapot egy Ferenc József által írt schönbrunni levél szolgáltatja, amelyet augusztus 9-én hajnalban fogalmazott feleségének: „Ha akarod, elmehetsz Gödöllőre a sebesültekhez. De ne nézd olyan szemmel, mintha meg akarnánk vásárolni, mert most nincs pénzem, és ezekben a nehéz időkben rettenetesen kell takarékoskodnunk.” Erzsébet Gödöllőről szóló levele nem ismert, ezért többféle módon lehet értelmezni az uralkodó válaszát. A magyar földön kívül is állandóan kereste a magyarok társaságát, így a legnehezebb időkben is próbált gyámolítójuk lenni. A Bécsben kialakított kórházakban is a magyar sebesülteket kereste Erzsébet, erről írt anyjának július 5-én: „…különösen szívesen időzöm a magyar katonák körül. A szegény embereknek nincs itt senkiök, aki elbeszélgethetne velök.”
A bajban helytálló Erzsébet ebben az időben egyetlen cél érdekében, a magyarokkal való kiegyezés miatt ostromolta férjét folyamatosan, ezt a fennmaradó levelek is bizonyítják. A kiegyezés után, 1867. március 17-én Erzsébet így írt Ferenc Józsefnek: „Végtelen nagy örömmel vettem, hogy Gödöllő a mienk lesz, és alig várom a percet, amíg rendben lesz, s mi ott lakhatunk.” Ezekből a napokból fennmaradt fiának, Rudolfnak címzett levél valóban arról tanúskodik, hogy ekkor járt először a kastélyban, de arra semmiképpen sem ad magyarázatot, hogy hogyan merült fel már 1866-ban a vásárlás gondolata. Ettől kezdve évente több hónapot is itt töltöttek – főként ősszel és tavasszal. Gödöllő hamarosan Erzsébet Bécs kötöttségei elől való meneküléseinek egyik legkedveltebb célpontja lett. „Itt nyugta van az embernek, nincsenek rokonok, nem piszkálódik senki, ott meg Bécsben az az egész császári pereputty! Engem sem feszélyez itt semmi, úgy élek, mint falun, sétálhatok, kikocsizhatok egyedül!” – írta Erzsébet édesanyjának Gödöllőről.
Utolsó itt tartózkodása Erzsébetnek 1897. október 2. és 24. közé esett, ugyanis a rákövetkező évben, 1898-ban egy anarchista meggyilkolta. Alakja ugyanakkor nem tűnt el örökre Gödöllőről, hiszen 1901-ben az országban elsők között avatták fel Erzsébet királyné egészalakos szobrát, amely a mai napig vigyázóan néz a királynéról elnevezett parkba látogatókra, mint egykoron Sisi a dualizmus korában szeretetett magyarjaira.
Wisznovszky Tamás
