Az újdonsült egyesület lelkes, szinte kizárólag saját nevelésű amatőr játékosokkal, valamint a sportág iránt elkötelezett edzőkkel, szakvezetőkkel és támogatókkal indult el az önállóság útján. Bár, korábban a férfiak is szép eredményekkel büszkélkedhettek, 1992 után főként a hölgyek sikereiért szoríthattak a röplabdázás helyi szerelmesei. A megmérettetések színterét az 1990-es évek második feléig az NB II-es bajnoki összecsapások jelentették. A gyakorlatban a másodosztályt jelentő NB I-be jutás az 1997/1998-as évadban fogalmazódott meg, amikor az időközben megszűnt Architekton Zrt. felvállalta a gödöllői csapat anyagi támogatását. A szponzoráció nem csak a felkészülést és a feltételek javítását segítette, hanem a klub addig piros-zöld hivatalos színének kék-fehérre történt megváltoztatását is jelentette.
A cél Novák Gyula edző irányításával teljesült, ezáltal 1998-tól már az NB I-ben jeleskedett városunk női röplabda-csapata. Azonban nem időzött sokat a helyi hatos ezen bajnoki osztályban, hiszen 2000 tavaszán sikeresen vette az osztályozót, így – Dobos János tréner vezetésével – feljutott az Extraligába.
Az első idényekben főként a biztos bennmaradás volt a legfőbb elvárás, ám a TEVA Zrt. 2006-ban indult és tíz évig tartott szponzorációjával „nagyobbat mertek álmodni” a klubvezetés tagjai. Az érmes és nemzetközi porondot is érő remények beteljesüléséhez alaposan – részben hazai erősségekkel, részben idegenlégiósokkal – meg kellett erősíteni a játékoskeretet, és Hollósy László személyében edzői poszton is meg kellett találni a kellően felkészült és motivált vezetőedzőt.
A fiatal trénerrel a gödöllői csapat a 2006/2007-es szezon végén bajnoki döntőt játszhatott és ezüstérmes lett, a Magyar Kupában pedig bronzérmet szerzett, miként 2008-ban és 2009-ben is, valamint részt vett a Challenge-kupában és indult a MEVZA (közép-európai) Ligában is. Ezt követően Deme Gábor bajnoki bronzéremig (2010) vezette a gödöllői hölgykoszorút, 2011-ben második, egy évvel később pedig harmadik lett a Magyar Kupában. Rajtuk kívül Ludvig Zsolt szerzett érmeket a gödöllői együttessel (bajnoki ezüst 2012-ben, majd bajnoki- és kupaezüst 2013-ban), míg a Szalay Attila, Horváth András kettős egy-egy bajnoki bronzot és kupaezüstöt (2014), Horváth András pedig egy további Magyar Kupa második helyet (2015) élhetett meg a gödöllői kispadon.
Amint az eredményességi felsorolásból kitűnik, a bajnoki- és kupa aranyérem, illetve az azért járó díszes serleg hiányzik a Gödöllői Röplabda Club vitrinjéből. Pedig mindkettő elérhető közelségben volt. A 2013-as Vasas elleni bajnoki döntőben az egyik fél harmadik győzelméig tartó párharcban a GRC 2-1-re vezetett, és negyedik ütközeten csupán 4 pontra voltak a céltól (21-19), mégis elvérzett.
A Magyar Kupa 2015-ös fináléjában ennél is drámaibb körülmények között ment el a végső siker: 2-0-ás szettelőnynél a harmadik játszmában mérkőzéslabdához jutott a gödöllői együttes (24-23), ám a Vasas fordított és elhódította a kupát.
Akkor kevesen gondolhatták, hogy a gödöllői hölgyek egy időre búcsút inthetnek az érmes reményeknek hazai elitcsapatok bajnoki- és kupaversengésében. Olyannyira eltávolodott a GRC a honi elittől, hogy – a Penta Kft. két éves, 2018 végén lezárult szponzorációja ellenére – 2018-ban a csapat kiesett az NB I. Ligába, ahol 2021-ben ugyan első lett, de Szalay Attila edző és a klubvezetés szem előtt tartva a saját nevelésű fiatalokra történő „támaszkodást”, nem vállalta az Extraligában való indulást. Ugyanis az utóbbi évek utánpótlás-nevelés eredményeképpen egyre több siker részesei a gödöllői fiatalok. Az országos bajnoki döntős szereplések és a Diákolimpiai-remeklések mellett feltétlenül szólni kell a juniorcsapat 2019-es bajnoki ezüstérméről, aminél jobbat csak 2007-ben jegyzett a klub: ekkor Hollósy László irányításával országos bajnoki címet szereztek a gödöllői juniorok!
A sportág helyi fejlődését az is igazolja, hogy 2015-ben strandröplabda-szakosztály alakult Gödöllőn, amely Karádi Zoltán vezetésével eddig 5 felnőtt- és 7 utánpótláskorú bajnoki címet tudhat magáénak!
Érdemes megemlíteni a gödöllői röplabdázáshoz szükséges egyik legfontosabb feltételt, a sportcsarnokot, és annak hiányát. Két éve a lányok már nem a városban játsszák hazai mérkőzéseiket, az újpesti Tungsram-csarnok után, a monori arénában leltek ideiglenes otthonra. Az önkormányzat 2017 őszén egy Erzsébet-park hátsó kijárata melletti telekkel támogatta a helyi röplabdások csarnoképítési ügyét, de az érdemi előrelépés még egy kicsit várat magára.
A GRC három évtizedes történetét taglalva, megállapítható, hogy számos nagyszerű játékos nevelkedett városunkban és/vagy fordult meg a csapatban. Közülük Széles Petra volt az, aki 2005 és 2019 között közel másfél évtizednyi bajnoki szezont húzott le kék-fehér mezben, és lett a klubhűség példaképe.
A sok esetben „megszállott” klubelnökök nevének felsorolása nélkül összefoglalónk sem lenne teljes. Íme: Tóth Imre (1992-1997), Nagy János (1997-2000), Barkóczi Ottó (2000-2003), Széplaki István (2003-2006, elhunyt 2015-ben), Buda László (2006-2007), Árpás Géza (2007-2016), Tamás Zoltán (2016), Pánczél Ottó Péter (2016-2018. november 22-ig), Barta László (2019. január 18-tól). S még valaki, nevezetesen Körösfői László (1933-2019), a helyi röplabdasport utóbbi évtizedeinek legjelentősebb személye, aki játékosként és sportvezetőként is szolgálta a GRC-t, és minden bizonnyal fentről is követi az újabb és újabb gödöllői röplabda-sikereket.
FGI
