Egy ilyen helyzetre hívta fel figyelmünket az egyik kedves olvasónk. A Munkácsy Mihály és a Grassalkovich utcák találkozásánál a járda úgy van vége, ahogy: azaz sehogy. A hirtelen véget érő járda után olyan szintkülönbség következik az úttest felé, hogy azt a „régebb óta fiatal” korosztály nem biztos, hogy biztonságosan le tudja küzdeni. Persze kerülni lehet az úttest felé, de ez sem tűnik kevésbé balesetveszélyesnek a kanyarodó autók miatt.
Az út egyébként a pár méterre lévő buszmegállóhoz vezet, amely szintén másképp néz ki, mint a többi, hiszen sem fedél, sem pad nem áll rendelkezésre a tömegközlekedők számára. Megszokhattuk, hogy a település vezetése főként a városközpont és annak közvetlen környezete iránt jobban érzékeny, de ez a hely is mindössze néhány száz méterre fekszik a belvárostól. Jóllehet, az állapot akár tükrözheti azt is, hogy merre jár „nyitott szemmel” a polgármester és a körzet lokálpatrióta képviselője.
Bízunk abban, hogy ez az „apróság” is rendeződik a többi gondatlan gazda szerepét mutató állapotok közül, hogy a kertváros szélén élők se érezzék magukat mostohának. Arról már nem is beszélve, hogy ilyen problémák nincsenek vagy legalább is gyorsan javításra kerülnek egy idős- vagy bababarát településen.
