Nagy Sándor (1868-1950) 1907-ben költözött Gödöllőre feleségével, Nagy Sándorné Kriesch Laurával (1879-1966) Veszprémből, az akkor már felépült új házba. A Medgyaszay István által tervezett két műteremház (Nagy Sándor és Belmonte Leó számára) a kor kiemelkedő alkotásai. A két ház egy telekre, az Erdő utca 506. szám alá készült. Gödöllő ezen részén ekkor a keskeny, hosszú nadrágszíj-telkek voltak jellemzőek, amelyek még a paraszti életformát tükrözték. Ezekre általában az utcafronton hátrafelé elnyúló hosszú házakat építettek. A két műteremház teljesen más szemléletet képvisel: a telek mélyére, és az utcafronthoz képest elfordítva kerültek megépítésre a házak. Ezen túlmenően még emelettel is rendelkeztek, amely szintén eltért a kor megszokott normáitól. Medgyaszay vasbetont alkalmazott a téglaépületeken, a bejárat díszítő részletein és a pergolás tetőteraszon népművészeti ihletésű motívumok köszönnek vissza. A kor építészetében egyedülállóak voltak ezek a házak, megjelenésük a szokatlanság ellenére barátságos. Gödöllő építészetében európai színvonalat képvisel ez a két műteremház.
Medgyaszay István Bécsben és Budapesten tanult, a kor kiemelkedő építésze volt. 1902 és 1906 között tervezte meg a két gödöllői műteremházat, amelyet a művésztársak közül többen túlzónak tartottak egy művészcsalád számára. Medgyaszay tervezte a későbbiekben a veszprémi színházat, amelyet Nagy Sándor munkái díszítenek, és ennek sikere után több felkérést is kapott középületekre. Több díjat kapott, különösen a vasbeton építészeti alkalmazása okán. 1925-től a Műegyetem tanára lett. A házak belső beosztása is újszerű volt: a ház szíve a földszinti nagy hall volt, amely köré került a többi helyiség (háló, fürdő, konyha). A hall volt a közös munka, a közös művészet, a közös társasági élet, a közös családi étkezés színtere, ebből nyílt a háló, a fürdőszoba és a konyha. Az emeleten volt a műterem és két kis szoba.
A gödöllői művésztelep tagjai a város lakói számára idegen életmódot folytattak: rendszeresen sportoltak, vegetáriánusok voltak, maguk készítette ruhákban jártak (sőt, a férfiak szakállt viseltek, ami ebben a korban nem volt divat). A művészet minden ágában alkottak: ipar- és képzőművészeti alkotásaik világhírűek. 1907-ben alakult meg a művésztelepen a szövőműhely, amely munkát adott néhány helybélinek, és a művészek tervei alapján szőnyegeket, kárpitokat készítettek. A gödöllői művészek a ház folytatásaként tekintettek az azt körülvevő kertre. Alkotásaikon is gyakran jelenik meg. Ebben a tekintetben is fontos volt a ház tájolása, a kissé elforgatott tengely: a kert így sokkal jobban kinyílt a lakók számára.
A Belmonte Leó számára készült műteremházban, több átépítés után, jelenleg az ÁFÉSZ üzemel. A ház eredeti szépsége az átépítések ellenére is még mindig látszik.
Nagy Sándorék több változtatást hajtottak végre a házon. Mivel a lapostető nem bizonyult szerencsésnek (folyton beázott), ezért 1937-ben magastetőssé építették át. Ez az eredeti szerkezetet nem változtatta meg. A házat 1988-ban műemlékké nyilvánították, és amikor az 1990-es évek végén felújították, az eredeti terveknek megfelelően visszaállították a lapostetőt. A ház a család tulajdonában maradt, jelenleg sajnos a tulajdonosok külföldön élnek, de időnként megnyitják a házat a látogatók előtt. A ház fenntartásával kapcsolatban több probléma merült föl az évek során: a talajból és a lapostető hibái miatt a tetőről érkező nedvesség kikezdte az épületet: gombás fertőzéshez vezetett. Időnként a legsürgetőbb kárelhárítást elvégzik, de mivel az épület magántulajdon, állami és önkormányzati támogatások nem érhetők el a felújításokhoz.
BZS
