Aki szelet vet, vihart arat

Furcsa idők járnak. A változás szelei – mondhatnánk. De nem jelenthetjük ki biztosan Gödöllőn ezt a gyakran használt kifejezést. Nincs miért. A gödöllői-dombság szépséges természeti adottságokkal rendelkező városában rá kell ébrednünk újra és újra, hogy mi sem változott tegnapról a mára. „Helyi vezetőnk” gondolatokban és szavakban folyamatosan fújja a passzát szelet, hirdetve a szépet és jót, már ami az ő tevékenységét illeti. Polgármesterünk 32 éve irányítja a települést és állítja: ő ugyanott áll, ahol volt, ő bizony nem változott.

Nehéz az ember dolga, amikor szeles időhöz kell öltözködnie, mert ha nem figyel oda kellőképpen, akkor könnyen megfázhat. Vagy ráfázhat? Emlékeznek az 1979-ben készült, népszerű, 10 részes, jugoszláv vígjátéksorozatra, amelyeken generációk nőttek fel? Akár a mulattató tévéjáték, a Forró szél is eszünkbe juthat gödöllőiként. Főszereplőnk, Borivoje Šurdilovic, azaz Surda eredeti foglalkozását maga mögött hagyva új szakmába vág. A sors fintoraként végül visszatér eredeti munkájához, amiben sikeres lesz.

A mi „hősünk” is hasonló utat járt be. Gödöllőn gyerekeskedett (egyes vélemények szerint most is ezt teszi), majd orvosi hivatásával felhagyva politikusnak állt. Ment-mendegélt a rendszerváltók egyáltalán ki nem taposott útján, de sikeres volt és elismert. Majd 16 év után megbotlott. Azt hitte, egy erős szél volt, ami fellökte. Tévedett. Ha időben, orvosként némi önkontrollt és önbírálatot gyakorolva jó diagnózist állított volna fel, talán ma is sikeres lenne, akár a szakmájában, akár a cserélt hivatásában. De ő mindennél jobban szerette a játékát, a hatalmat, ezért foggal-körömmel, görcsösen ragaszkodott hozzá. Így hát úgy döntött, hogy a világ a hibás, amely nem érti meg őt. A szél volt a hibás, amely szembefordult vele és kiszedte a fuvallatot a vitorlájából. Szeretett volna tovább hajókázni az országos vizeken, ezért nem felismerve, hogy ő fordult a széllel rossz irányba, inkább hajót váltott. Előbb kilépett az MDF-ből, majd belerúgva korábbi támogatójába és szövetségesébe elindult egy olyan úton, amelyről talán maga sem tudta, hova viszi. De már nem volt hajó, amivel utazhatott volna, hiszen csak úgy szereti ezt a játékot, ha ő mondhatja meg a versenystratégiát és az ellenfelet is, mert nem tud veszíteni. Magányos harcosként, kissé megtépázva új vitorlát húzott fel, amelynek vászonanyagán támogatóként a MÖSZ (Magyar Önkormányzatok Szövetsége) díszelgett. „Ha egyik hajó sem vesz fel, akkor indíts magadnak egyet!” alapon városi szóbeszédként kezelték a zuhanyhíradót, hogy párttá alakul az önkormányzati szövetség. Aztán 2016-ban megérkezett a tavasz eleji, márciusi fuvallat, ami forradalmi hangulatot váltott ki Gémesi György fejében. Elég nagy lehetett a fronthatás, vagy talán a gomba módra szaporodó mozgalmak trendje válthatta ki a „Józan ész forradalmának” meghirdetett újabb, Gémesi-féle harci hangulatot. Igaz, forradalom végül nem lett belőle, talán a gondolat sem volt kellően józan. 

Azonban a fuvallat fejben mindenképpen erős lehetett, hiszen még ugyanazon év áprilisában bejegyezték az Új Kezdet nevű pártot, amelynek elnöke Gémesi György volt. Kezdetben a kész tényeket is cáfolta és tagadta, majd a kellemetlen hazugságát később oly módon oldotta meg, hogy gyorsan mást ültetett a pártelnöki székbe Hohn Krisztina személyében. Új szeleket meglovagolva nagyobb lehet az önbizalmunk, ezért önálló indulást, mi több, önálló parlamentbe jutást vizionált városunk első embere. Ki tudja, miért, talán az eredménytelen, mikroeredményt sem hozó mérések miatt, de hamar rádöbbent, hogy ez sem lesz jó út céljai eléréséhez, mert a törpepártnak annyi ismertséget sem detektáltak, hogy egy kicsit is kimozdította volna azt a bizonyos potmétert a nullpontról. Hatalmasat bukott a vitorla, és még annak árboca is eltört.

Ha én szél lehetnék…

Vészesen fogyott az idő, a 2018-as országgyűlési választások pedig közeledtek. Nem volt mit tenni, lépni kellett. A jobboldalból kidolgozta magát, a levitézlett baloldal mellé pedig még nem szeretett volna látványosan beállni, önállóan pedig űrutazásszerű élményben volt része, hiszen a súlytalanság állapotába került. Néha talán azt sem tudta, hogy ebben a maga körül generált forgószélben merre van az előre, úgy elszédült a politikai szélkakas játékában. Noha kezdetben szimpatizált a Momentum nevű formációval az olimpia „megfúrása” idején (ami önmagában érthetetlen az egykori válogatott sportolótól, aki saját bevallása szerint a politika miatt maradt le az 1984-es olimpiáról), mégsem állt be a fiatal, bizonytalan sorsú társaság mögé. Új kedvenc fuvallatában találta magát, amely a Berni becenevet viselte (Szél Bernadett – a szerk.). Az Új Kezdet érdekházasságot kötött az LMP-vel, de az arcos kijelentésekből idővel sokat visszavett kommunikáció után széllel bélelve, éppen csak becsúsztak közösen a Parlamentbe. Az Új Kezdet megbukott.

Új, újabb, legújabb?

Az Új Kezdet súlytalanná válása, és a 2018-as választási kudarc után egy „újabb” mozgalom érlelődött az újdonsült polgármester, Márki-Zay Péter társában, aki még abban az évben megalapította a Mindenki Magyarországa Mozgalmat. „Az ellenségem ellensége a barátom” alapon érdekszövetségre lépett (értsd: mindenki lépjen be a MÖSZ-be) vele, így az általa korábban szidott baloldali politikusok is cimborák lettek. De ez nem volt elég, mert a 2022-es választás előtt egy hónappal Márky-Zay kijelentette, hogy hamarosan többek között Gémesivel egy „legújabb” kezdetet indítanának. És itt történetünk véget is érhetne, ezt tovább fokozni már nemigen lehetséges… vagy mégis? Ugyanis a politikai meteorológia leges legújabb szélirányt mutató előrejelzése szerint mégsem gondolkodik pártalapításban, mint mondja: „Gödöllő városa és az önkormányzati szövetség elég munkát ad neki, és elég nagy kihívást is jelent számára”. Na bumm, eddig nem így volt? A siker persze mindenki sikere, de a kudarc magányos, így a szelek szárnyán gyakorlatilag a választás másnapján egy politikai árulás semmit sem jelent ebben az értékvesztett és vihart vert időszakban, pláne, ha több baloldali párt mellett az ő nyilatkozata eltörpül a médiában.

Diákként, ha nem készültünk rendesen az órára, elnyertük méltó érdemjegyünket, de lehetőség volt ugyanazon tanárnál, ugyanazon tananyagból javítani. Egyetemistaként is új tételt húztunk egy-egy utóvizsga alkalmával. A politika azonban más. Itt is lehet hibázni, de nincs ekkora lehetőség a javításra. Ez nem egy utóvizsga, pláne nem más köntösbe bújva. Mitől lenne új egy szél, ha azt ugyanazok fújják? Miért is lenne más, ha csupán a lehelete más szagú?

A szél útja

Gémesi György polgármester sokszor fennen hangoztatta már, hogy ő bizony nem engedi be az országos politikát a városba, ezért Gödöllő egy kis szigetként épen megmaradt.

Kérdés csak, hogy mitől más újra az az országos politika, amit ő képvisel, amikor a 260 kilométerre lévő messzi Baranyából (ki tudja milyen háttéralkuk által) kis városunkba importált képviselőjelöltnek avanzsált pártelnöke mellett teljes mellszélességgel, a helyi választási bizottság által törvénytelennek minősített plakátokon is kiáll? Mi több, mellette kampányol, a választókat telefonon az ő megválasztására biztatja, magatartásával a teljes baloldal országos politikai „elitjét” vendégül látja, a közös fórumokon együtt jelenik meg és így is fotózzák őket. A zűrzavaros széljátékban ezt talán már maga az érintett sem veszi észre, így nem tud olyan gyorsan váltani, amilyen gyorsan megbocsátást és megértést vár az emberektől. De az emberekkel nem érdemes játszani, becsülete pedig mindenkinek csak egy van. Azt viszont könnyen el lehet játszani. S ha mégis azt veszi észre, hogy a szigetet éppen miatta ellepi a víz, akkor talán a legbölcsebb volna tovább hajózni.

Elfújta a szél

De nem így tett, messziről jött barátját saját bőrébe bújtatta, majd felkapta a hurrikán, és elsöpörte a saját „Barátok közt” forgatási epizódjait. Amerikában a női ciklonok viszik a prímet, amit valószínűleg az elemi erők szeszélye és a véletlen alakított így. A szakirodalom szerint nem lehet előre megjósolni, hogy meddig élnek, milyen dühösek lesznek, és merre randalíroznak. Ez történt Gödöllőn a kampányban is, pedig ismertük, tudtuk, mivel már születésekor elkeresztelték a hurrikán nevét Krisztinára. De a veszély elmúlt, április 3-án a késő esti órákban végleg elvonult, így ismét visszatérhetünk a normális gödöllői kerékvágásba, ahol nem idegenek szeretnék kitalálni, hogy mi a jó nekünk. Mielőtt Surda örökérvényű mondata igazzá nem válik, és vérnyomásunk alsó értéke magasabb nem lesz, mint másnak a felső értéke.

Gödöllő szélcsendre vár

Ha még nem szédültünk el a heves szélmozgások közepette és fejünk sem fáj a széllökések okozta fronthatásoktól, akkor érdemes elgondolkodni, hogy

ha az elmúlt évtized politikai ámokfutása helyett valóban a városra fordította volna a szelekből nyert energiáit, hol tarthatna ma már Gödöllő. Ha nem „fideszes” bosszúra éhes a város vezetője, akkor Gödöllő pénzén nem kell több ezer kilométert autózni országos kampány idején, nincs szükség politikai éket verni a város lakosai közé, hanyagolni lehet a megrendelt politikai üzenetek mantráit, őszintén kommunikálni a mindenkori politikai elittel, és még sorolhatnánk.

Jöhetne fuvallat jobbról vagy balról, városunk vezetője csak megrendelné kávéját kedvenc váci cukrászdája teraszán, szélcsendben készít egy szelfit magáról, és talán el is hinnénk, hogy neki csak és kizárólag Gödöllő a fontos. De sajnos félő, hogy ez is csak egy vihar előtti csendes időszak, hiszen aki a politikában egyszer már megfürdött, az tudja csak igazán, hogy aki szelet vet, vihart is arat.

BKO