Áldás vagy átok a helyi egészségügy?

1990-ben ingyen kapták tulajdonba az egészségügyi alapellátáshoz, valamint a járóbeteg-ellátáshoz szükséges épület- és eszköz állományokat az önkormányzatok, cserébe viszont elvárás volt, hogy fenntartsák és működtessék a vagyont. Egészen 2012-ig, amikor elérkezett az önkormányzati rendszer átalakítása, és az egészségügy feladatellátásával kapcsolatban önállóan dönthettek a települések: visszaadják az államnak, vagy saját fenntartásban hagyják.

2013. február elején a polgármester arról tájékoztatta a Tormay Károly Egészségügyi Központ dolgozóit, hogy az önkormányzat nem vállalja tovább a város és a járásban található települések járóbeteg-szakellátását, valamint az intézmény működtetéséhez kapcsolódó feladatokat. Ez azt jelentette, hogy a szakrendelő állami tulajdonba kerül. A bejelentés után egy héttel a képviselő-testület elé került az előterjesztés, ahol Gémesi György bejelentette, hogy kapott egy petíciónak is felfogható, 100 aláírással ellátott levelet, amelyben az intézmény dolgozói azt kérik, hogy maradjon a szakrendelő a város tulajdonában. A képviselő-testület egyhangú szavazással az intézmény dolgozóinak kérése mellé állt, így a város 2014. december 31-ig vállalta a fenntartói feladatokat, míg az akkori Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) finanszírozta az elvégzett egészségügyi ellátásokat. Az eladósodott települések konszolidációjának megkezdése előtt a kormány a feladatok újra szabályozását végezte el, ami elsősorban állami feladatátvállalást jelentett, nemcsak az egészségügyben, hanem a közoktatásban is. Itt fontos feladatfinanszírozási döntés volt az önkormányzati fenntartású oktatási intézmények fenntartói- és üzemeltetési feladatainak tankerületek felé történő átadása. Érdekes, hogy az oktatási intézmények tulajdonához ragaszkodott a város vezetője, pedig a törvény egyértelműen fogalmazott az állami átvételt illetően. Ugyanakkor az egészségügyi ellátást, amelyről az önkormányzat önállóan dönthetett (egykori orvosként is), átengedte volna állami kézbe, ha nincs a petíció. Ez is a város vezetésére jellemző, mindenkor harcias szembenállást mutatja a kormányzati döntésekkel szemben. Persze az állami finanszírozás is helyes irány lehetett volna, mivel előtte nem fordított túl sok összeget a város infrastruktúrára és üzemeltetésre sem. De ez már csak a szomorú és tanulságos múlt. 2014-ben ugyan még kapott valamekkora forrást az egészségügyi központ finanszírozása a költségvetésben, de 2015-re annak még csak megemlítése is szőrén-szálán eltűnt a kiadási sorokon. A történet ettől az évtől kapott egy gellert, mivel a város nem adta vissza az államnak a szakellátási feladat működtetését, miközben a kommunikáció Gödöllő lakossága felé hosszú évek óta az kormányzati dotációt hangsúlyozta, hogy mindent az állam finanszíroz, nincs ebben semmi dolga az önkormányzatnak, szimplán az időközben Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő Központ (NEAK) névre keresztelt intézményből befolyt összegek futnak át a település költségvetésén.

A fenti helyzet nem változott Gödöllőn a mai napig, de közben azért történt pár érdekes fejlemény. 2018 év végén a polgármester és az intézmény igazgatója, Dr. Dunai György levelet írt az egészségügyért felelős államtitkárnak, hogy a kormány támogassa a gép- és műszerfejlesztést az intézmény tüdőgondozójában, mivel ezt az önkormányzat saját forrásból nem tudja támogatni. Dr. Horváth Ildikó 2019. év eleji válaszában leírta az egészségügyi törvény önkormányzatra vonatkozó kötelező feladatait, majd jelezte, hogy az önként vállalt feladatoknál saját forrásból, uniós támogatásból, esetleg egyéb állami költségvetésből lehet pályázni, ami nála nem állt rendelkezésre. Hozzátette azt is, hogy a betegellátás biztonsága érdekében az önkormányzatnak bármikor lehetősége van a járóbeteg-szakellátási feladatokat átadni az államnak, így a fenntartói kötelezettség is a magyar államot terhelné. Vajon a minisztériumtól kért eszközfejlesztési igény összefüggésben áll-e az Ady sétány és Légszesz utca sarkánál lévő tüdőgondozó épületének későbbi, egyesek szerint áron aluli eladásával? A város 2019 tavaszán döntött arról, hogy a tüdőgondozó ősszel a Tormay Károly Egészségügyi Központ Petőfi Sándor utcai főépületébe költözik. Jelen cikkünk nem foglalkozik a nagy port és országos botrányt kavart, sokaknak csak „ingatlanmutyiként” elhíresült telekeladás körülményeivel, de sokatmondó tény, hogy 2019. április végén az önkormányzat olyan feltétellel írt ki pályázatot a telekre, hogy arra egy többszintes, 40 darab kétágyas szobával, műtőkkel, szakrendelőkkel és kiszolgáló egységekkel rendelkező magánkórházat lehet építeni. A pályázatot egy hónap alatt elbírálták, melyre egyetlen ajánlat érkezett, majd újabb egy hónap múlva már szerződést is kötöttek a Boróka Egészségház működtetőjével, ami szerint 2021 karácsonyára magánkórháznak kellett volna épülni…!?

A 2019 őszén megválasztott képviselőtestület a ciklus első felében sem élt át csodát, így az egészségügyi központ finanszírozására az eddigi három költségvetési év kezdetén nulla forint árválkodott, ez alól kivétel a 2021-ben átadott, egyelőre nem minden szakrendelésre kiterjedő betegirányító-rendszer közel tíz millió forintja. 2022. április 7-én a gödöllői képviselőtestület minden tagja megszavazta, hogy a város pályázza meg azt a legfeljebb 400 millió forintos állami támogatási forrást, amit a II. számú rendelő (volt pártház) részbeni átépítésére, energetikai rendszerének felújítására fordítanának. Az örömteli döntés előtt azonban pár felvetésre választ várt a Szövetség Gödöllőért két képviselője. Láthatóan érzékenyen érintette a város vezetőjét, egyben nagy vihart okozott Kolozs Csaba kérdése, hogy miért csak most kerül erre sor – egyébként pont a választások után pár nappal, ami részben persze véletlen, mert a Top Plusz pályázat ekkor lett végleges –, hiszen eddig is voltak lehetőségek az intézmény rendbetételére. A pályázattól függetlenül ugyanis a helyi egészségügyi ellátórendszer mindennapi működése lényegesen nem változik, mivel nem kap működési támogatást az orvoshiány és a várakozási idő felszámolására. Ráadásul az ingatlan az önkormányzat tulajdona, magyarul: a város saját épületét újítja fel, amit a pályázati kiírás értelmében minimum öt évig továbbra is egészségügyi célra kell használni. A jelen pályázattól eltérő lehetőségekre csak annyit válaszolt a polgármester, hogy az eddigi pályázatokon Gödöllő nem indulhatott, a 2017 óta elérhető Egészséges Budapest Programnál (EBP) pedig szerinte a kormány „osztogatta szét” a pénzt és „őt nem kereste senki”.

Az EBP célja a budapesti és Pest megyei ellátórendszer minőségének javítása volt, ahol Gödöllővel ellentétben számos város élt is a lehetőséggel, hogy egészségügyi szakrendelői és alapellátást segítő fejlesztéseket célozzon meg. Elég csak a közeli veresegyházi példát megnézni, ahol 2017 novemberében a program keretében szinte elsőként mintegy 430 millió forintnyi fejlesztési támogatást kapott a Misszió Egészségügyi Központ helyi szakrendelőjének megújításához. Nem tudjuk, hogy a kormány Veresegyházra is „osztogatja-e” a pénzt, ahol Pásztor Béla függetlenként a ciklus végére hat évtizede lesz városvezető. De az biztos: ha fontos a helyi emberek képviselete egy polgármesternek, akkor nem várja meg, hogy felhívják, hanem elébe megy. A hegy és Mohamed közhelynek tűnő példája juthat eszünkbe, de nem gondoljuk, hogy a kormánynak egyesével fel kell hívni az ország 3155 települését – közte Gödöllőt – egy nyílt és nagy média nyilvánosságot kapott programban történő részvétel miatt. A város kabinet irodájának folyamatosan kapnia kell a kormányzati hírleveleket, erről ott sokat írtak. Az egykor Cserháti Péter miniszteri biztos által felügyelt Egészséges Budapest Programhoz fejlesztési terveket kellett beadni, melyhez 700 milliárd forintos állami forrás állt rendelkezésre a főváros és Pest megye számára. Az utóbbi időben átalakult, jelenleg a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság (KEF) alá tartozik, de valószínűleg az új kormányban is szerepe lesz. A kérdés csak az: hol és milyen mértékben?

Szomorúnak és megszokottnak is mondhatnánk, hogy eddig a gödöllői egészségügy is a helyi lokálpatrióta politika martalékává vált. Idén talán valami elindult, így reményeink szerint a helyiek mindennapi életminőségét és egészségét meghatározó ágazat évtizedes várakozás után, állami segítséggel megkaphatja az első komolyabb támogatást.