/

Éljen május 1-je?

Sokaknak nyűg, míg másoknak kikapcsolódási lehetőség vagy éppen valóságos ünnep május elseje. Persze függ ez attól is, hogy milyen napra esik, hiszen ki ne örülne a „szerencsésebb” években egy hosszú hétvégés pihenésnek? De mi van azokkal, akik helyben szeretnének szórakozni?

Sokan elutaznak kipihenni a tavaszi fáradtság első jeleit, mások túrázással vagy éppen otthoni pihenéssel, kertészkedéssel töltik e napot. Rengetegen vannak azonban, akik a városukban vágynak kikapcsolódásra. Igaz ez a helyiekre, akik keresik az élményt, és azokra a városunkba látogatókra is, akiknek – a városvezetés büszkeségeként mutogatott statisztikai kategória szerinti egyik legélhetőbb településen – fel kell(ene) tudni „mutatni” valamit. 

Anno kisgyerekként az úttörő nyakkendőnkkel integettünk a Hazafias Népfrontnak „tisztelegve”, amint zárt sorban, egyszerre lépkedve vonultunk el a számukra épített emelvény előtt. A napokkal korábban begyakorolt felvonulás minden kínjának és nyűgének a végét vártuk, a próbák alatti egyedüli üdítő „élményt” csak a tanórák elmaradása jelentette. Sokszor szüleinkkel is vonulhattunk, akik a munkahelyük égisze alatt vitték a táblát és a zászlókat ünnepelve a „kötelezőt”, vagy éppen örülve annak, hogy van munkahelyük. Utána persze akár a munkahelyen zártabb körben vagy a közösségi rendezvényeken engedték ki a gőzt. Ezt fel lehetett fogni amolyan korabeli csapatépítőnek is. A felvonulások után, mikor már kellőképpen felépítettük a szocializmust és megerősítettük a következő ötéves tervet, hazaérve letéptük magunkról a kötelező uniformist, hogy mehessünk végre az alsóparkba, nézhessük a lovasversenyt, élvezhessük a kulturális műsorokat, felülhessünk a körhintára és a zsebpénzünkből vehessünk egy kis vásárfiát.

A rendezvények évtizedes hangulatát ma sem nehéz visszaidézni, hiszen az Alsópark kiváló adottságai nagyszerű lehetőséget biztosítottak arra, hogy minden elférjen egymás mellett, és sok ember együtt élvezhesse a munkaszüneti nap szépségeit. A díjugrató lovasverseny híres volt, amely a majális központi elemeként szerepelt. Persze sokan legyintenek, sör és vursli. De a lényeg nem ebben állt, hanem a kikapcsolódásban, amely – valljuk be – a kor előrehaladtával átalakult és igazodott a kor szelleméhez, az emberek igényeihez. 2008-ban nagyszerű gondolatként a megszokott Alsópark helyett a repülőtérre szervezték a majálist, ez a hely még több teret adott a jónak, ráadásul a késő este záruló koncertek sem zavartak senkit. A programok aztán el-elmaradoztak, a városnak egyre kevésbé volt fontos, hiszen arra költeni kell… Mígnem 2013-ban az egyetem szervezésében, illetve annak megbízásából az egykori OMÉK területén tért vissza a régi idők hangulatát felidéző és nívós programjait jelentő majális – nagy sikerrel. Három év után ismét otthon ülhették a munka ünnepét a gödöllőiek, akárcsak egy évre rá. Hogy ez mennyire fogható a pénzhiányra, szubjektív megítélés, hiszen abban az évben bontották a városházát, amelyre százmilliókat is meghaladó büdzsé sem volt kevés. 2018-ban és 2019-ben aztán visszatért a majális a gödöllőiek életébe, igaz ez talán a 2019. évi önkormányzati választások előtti „hangulatjavító” intézkedéseknek volt betudható. Noha a műsor tartalmán látszott, hogy alacsonyabb költségvetésből gazdálkodott az önkormányzat – akár a saját, vagy a jóval kisebb lélekszámmal bíró települések kategóriájában vizsgáljuk is ezt. Anyagi szempontból még kapóra is jöhetett a városnak a 2020-as és 2021-es esztendő, hiszen nem lehetett rendezvényeket tartani, és más jellegű kihívásokkal néztek szembe a települések. A járvány elcsendesedett, ismét lehet(ne) mindent. Azonban ha valaki kilátogatott az Alsóparkba, elárvultan érezhette magát, ha a május 1-jei rendezvényt kereste.

Szomorkodásra azonban semmi ok! Mert ha időben kapcsoltak és felismerték a helyi „programkavalkád” kínálta otthonmaradás alternatíváinak ellenpólusait, akkor elmehettek más, a Gödöllő városához hasonlóan „kivéreztetett” településekre. Például Veresegyházra megnézni a májusfaállítást, vagy betekinthettek az egészségsátorba, és a játszóházba, de nézelődhettek a kirakodóvásárban is, valamint élvezhették a vidámparkot. A kézműveskedés szerelmesei jó eséllyel találták meg a számításaikat Vácott, ahol anyák napi ajándékkészítésbe lehetett bekapcsolódni. Aszódon főzőverseny és májusi piknik várta az odalátogatókat, ahol gyermekkoncertek, utcabál, no és a Gödöllői Kutyasport Központ bemutatóját lehetett csodálni. Ha pedig a főváros belső zaját nem is kergettük, akkor a peremkerületnek számító Rákosmentéig is elég volt elmennünk egy piknikpléddel, hogy Rácz Gergő vagy a Margaret Island koncerten kapcsolódjunk ki, esetleg programot kínáljunk gyermekeinknek a játékpark nyújtotta játékos tudomány-furfangos csudavilágban, és átadjuk magunkat a gasztronómia élvezeteinek az eszem-iszom sétányon. Mert ezek a programok bizony fontosak, és hozzátartoznak az élhető települések megítéléséhez.

Csak fokozza az izgalmakat a város nemrégiben meghirdetett online közvélemény kutatása, ahol három rendezvény (Adventi Napok, Belvárosi Napok, Majális) közül lehetett szavazni kettőre, hiszen az önkormányzat által vélt “ismert okok” miatt csak ennyire van pénz. Persze, a majális áldozatul esett, így a negatív hírt pozitívnak eladva ismét moshatja kezeit a polgármester, hogy a nép szavazott így. Szintén csak a teljesség igénye nélkül megjegyzendő, hogy több, akár baloldali érzelmek által vezetett város ezen programokon túlmenően is próbálja a lakosságot szolgálni, mint például tette ezt idén Siófok a négynapos Húsvét és Nyuladalom névre hallgató rendezvényével.

De ne is beszéljünk többnapos rendezvényekről (bőven akad), először az ötről a hatra, pontosabban a nulláról az egyre kell eljutni. Amíg viszont holtponton vagyunk, addig csak gondolatokban és emlékeinkben idézhetjük a múltat.

ZCS