Ki mint vet, úgy arat?

A tavalyi esztendőben, az óvodák „holdingosításakor” hangzott el az ígéret a város vezetésétől, hogy a nevelési intézmények után az önkormányzat gazdasági társaságai következnek. Az ígéret idén már el sem hangzott, a szó elszállt, de az írás itt maradt. Pedig ez a lépés ésszerű lett volna, csaknem egy évvel ezelőtti cikkünkben bemutattuk, mennyi előnnyel jár a holdingszerű működés.

Beszerzés, jogi képviselet, könyvelés, adminisztráció, üzemeltetési költségek – csak hogy néhányat említsünk a legfontosabb optimalizáló lépések közül, amelyek városi szinten is komoly megtakarításokat vonhatnak maguk után. Így lehetne ez szűkebb hazánkban is, ha… De ott van a ha… amely marad is, amíg az ígéret csupán pusztába kiáltott szó. Egy stratégiai gondolkodású városnak fontos lenne, hogy az üzemeltetés területén is a település érdekeit, az okosan gazdálkodó és a helyiek pénzére ügyelő szemlélet legyen úrrá a vezetésben. De önmagában az üzemeltetés nem elégséges, hiszen a proaktív városoknak van esélye a fejlesztésre, amiből növekvő bevételek származnak.

„Mint derült égből a villámcsapás, úgy ért minket ma reggel a hír, hogy bezár a gödöllői SONY-gyár” – nyilatkozta Gémesi György 2010. június 2-án. A településünket vezető polgármester egy tucatnyi évvel ezelőtt tett nyilatkozata is hűen mutatja, hogy – már akkor is csak – futott az események után.

Persze, miként is tehetett volna másképp, így jár, aki jobbára az újságból, vagy csak az utolsó pillanatban értesül az ilyesmiről, és a nem kevés iparűzési adót fizető vállalatok nevével csupán a költségvetést olvasgatva vagy azt tervezve találkozik. A huszonötödik órában már csak a veszett fejsze nyele után kapkodunk. Ha már proaktív nem is, de sajnos reaktív sem tudott lenni a város, mert már késő volt. Maradt a szomorú hír, a több száz munkáját elvesztő ember és az önsajnálat. Gémesi is elismerte: „Ezzel kapcsolatban két súlyos problémával kell megbirkózni, az egyik a munkahelyek megszűnése, a másik pedig a komoly mértékű iparűzésiadó kiesése.” Ebben az esetben a mondat mindkét részében igaza lett…

Persze szerinte aggodalomra semmi ok nem volt, hiszen a polgármester látta a kiutat: „Megoldást jelenthet, hogy ha minél hamarabb megindul a Magyar Posta logisztikai központjának beruházása. Ennek révén mintegy 700 munkahely jön létre városunkban.” A központot végül nem ide telepítették.

Volt több olyan nagy cég is a városban, aki bejelentette hosszú hónapokkal előtte közelgő bezárását, de még akkor sem készült stratégia a jövőbeni adóbevétel pótlására. De több száz gödöllői lakos munkájának elvesztése is úgy tűnt, mintha nem érné el a város vezetésének ingerküszöbét. Ezzel párhuzamosan folyamatosan halljuk, hogy a bevételek 80-90 százaléka minden évben az üzemeltetésre megy el, sőt, mostanában – április 3-ig még bizonyára – az állam bácsi is hibás sok mindenért. Feltehetjük a kérdést, ha már nincs stratégia, és megfelelő kapcsolat sincs a vállalkozásokkal, akkor egy szinte kizárólag üzemeltetésben érdekelt város vezetése miért engedheti meg magának saját cégeinek a nem hatékony működését? A kérdés költői és az olvasóra bízzuk ennek megfejtését, annyi bizonyos, hogy a dolgokat csak szemlélő és a helyzetre csak reaktívan, passzívan reagáló városvezetés  módszere nem célravezető.

De milyen ennek az ellenpontja, a proaktív városvezetés? A proaktív megvalósítható koncepciót gyárt a jövőbelátás művészetével. Kapcsolatokat épít és ápol helyben, illetve a mindenkori kormányzattal, pártpolitikai érdekek nélkül. Befektetőbarát környezetet teremt, hogy a mai, cégekért vívott iszonyatos versenyfutásban, kihasználva a helyi adottságokat (Budapest és a repülőtér közelsége, autópályák) vonzza ide a letelepedni vágyó befektetőket. Amelyik összehangolja a helyi igényeket a középfokú szakirányú oktatással, azaz helyben megteremti a felvevőpiac szükségleteinek kiszolgálását.

Amely arra törekszik, hogy a beruházásoknál a gödöllői vállalkozók elsőbbséget élvezzenek, hiszen az itt élők a legfontosabbak és az általuk fizetett helyi adó a városban marad. Amely olyan környezetet alakít ki szakemberek bevonásával, ami által lehetővé teszi, hogy az éves iparűzési adót arra fordíthassa, amire kell, a fejlesztésekre.

Amiből épülhetnek az utak, járdák, korszerűsödhet az infrastruktúra és a szolgáltatások. Hogy ne csak egy hatékonyság nélkül üzemeltető, hanem fejlesztő város képe rajzolódjon ki a lakosság előtt.

Hogy ne csak egy PR fotó erejéig álljon oda a milliárdos kormányzati támogatással ide telepített külföldi beruházások mellé.

És ha esetleg a kedves olvasóban az az érzés ébredt, mintha Gödöllőn másképp lenne bekötve pár „kábel”, végezetül álljon itt tanulságként egy komancs mondás: „Ha nem látod a ló fejét, fordítva ülsz rajta.”