Akinek a fogathajtás életforma – Isten éltesse, Lázár Vilmos!

Kevés olyan testvérpár van a világon, amely bármely sportágat figyelembe véve hasonló eredménysorral büszkélkedhet, mint a Lázár-fivérek. Idősebbik tagjuk, Vilmos, ma március 26-án lett 55 éves. Az ünnepi alkalomból beszélgettünk vele.

17 évesen indult először országos bajnokságon, 22 évesen pedig már csapat világbajnoki címet szerzett. Nem tartott attól, hogy túl hamar kiég?

Akkoriban még 18 év alatt nem lehetett indulni országos versenyen, így egy kis csel is kellett ehhez. Most már vannak pónival versenyzők, ifi versenyek vagy éppen korosztályos világbajnokságokon. A fogathajtás számomra mindig is életforma volt. Azt gondoltam, hogy „nyugdíjasan” is versenyezni fogok, mégis, az egyik pillanatról a másikra hagytam abba.

Mi volt az oka?

Noha az azt megelőző két világbajnokságon én nyertem, a 2017-es lipicai vébén a testvérem, Zoli volt az esélyesebb. De egy összeesküvés következtében, teljesen szabályellenesen kizárták őt. Ez az igazságtalanság övön aluli ütés volt, és ezt váltotta ki belőlem. A csapatversenyt így is megnyertük, de a hátam mögött hagytam a versenyzést. Akkor nehezen éltem meg a dolgot, de 34 szezon után sem bántam meg a döntést és sportvezetőként ma is jelen vagyok a sportágban.

Pályafutása során 20 országos bajnoki és 12 világbajnoki címet szerzett, sokáig veretlen volt itthon és a nagyvilágban egyaránt. Melyik időszakot tartja a legsikeresebbnek?

Kétszer védtem meg az egyéni világbajnoki címet. 1999-ben Kecskeméten nyertem, ahol Zoli a második lett, ez óriási élmény volt, majd két év múlva Németországban ismét győzni tudtam. Ez hozta meg az ismertséget és népszerűséget, szép időszak volt. A nyerés-védés megismétlődött 2013-ban és 2015-ben. Emeli az értékét, hogy nem mindig ugyanazokkal a lovakkal versenyeztünk. A 34 év alatt mindig mi választottuk a lovakat. Nem egyszer én raktam először kötőféket és kantárt olyan lóra, amellyel aztán nyertem. Több ilyen fogatunk is volt, ami plusz értéket ad a győzelmeknek.

Lázár Vilmos

Testvére, Zoltán kilencszeres világbajnok – szintén fogathajtásban. Volt Önök között valaha is rivalizálás?

Egyáltalán nem. Volt egy lóállományunk, amit beosztottunk egymás között. Amikor például Zoli átment a kettes fogathajtásból a négyesbe, akkor odaadtam neki a vébét nyert lovaimat. Inkább mindig segítettük egymást és nem rivalizáltunk, hanem dupla esélyként fogtuk fel a jelenlétünket.

Nem csak a lovassportban, de az üzleti életben is hamar ért el sikereket. Tudatos volt ez a kettős építkezés vagy más volt az oka az üzleti életbe való kitekintésének? 

Mindig a vállalkozások sikere volt az első. A sport nem pénzkereseti lehetőséget jelentett a számomra, hanem hobbiként szolgált. Volt, amikor a lovakat eladtuk és az abból befolyt összeget vállalkozásba fordítottuk. Van, aki fordítva csinálja és mindent feláldoz a sport érdekében. Én azt vallom, legyen stabil anyagi vállalkozásom és ha mellette megengedhetem magamnak, akkor jöhet a sport.

Tavaly ünnepelte fennállásának huszadik évfordulóját egyik „főremeke”, a Lázár Lovaspark. Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre, és anno miért nem Gödöllő lett az építkezés célpontja?

A 17. kerületből költöztünk ki. Sok helyen kerestük az ideális helyszínt, még az Alföldön is. Volt a fejünkben egy ilyen létesítmény, végül Molnár László barátunk ajánlotta a figyelmünkbe a domonyvölgyi területet. A kastély közelsége, a budapesti turisták ide csábítása kellő vonzerőt jelentett. Sok kritériumnak, így például a területnek, talajnak, edzés lehetőségnek ez felelt meg. A létesítmény folyamatosan fejlődik, a betonkeverő az egyetlen, ami állandóan megy. 

Sejtette már akkor, hogy a megye egyik szimbólumaként szolgáló létesítményt hoznak létre? Hogy áll az eredeti elképzelés, miszerint szállással is bővítik a lovaspark szolgáltatásait?

Bíztam a sikerben, de azért óvatosan bánik ezzel az ember. Megépítettük az első csárdát, majd a következőt és végül a harmadikat. Folyamatosan bővítettük, amely jól is működött, hiszen évente 100 ezer vendéget szolgáltunk ki a lovasbemutatóval és a magyaros gasztronómiával. A covid odacsapott ennek, hiszen még családi és céges rendezvényeket is alig lehetett tartani. De most ismét napirenden van a fejlesztés. Fúrtunk két termálkutat, így már van termálvizünk is. Mások lettek az igények, amelyekhez próbálunk alkalmazkodni. Ló, szabadban végzett programok, wellness, falusi jellegű szálláshely – ezek az irányok.

Országos és világbajnoki címek, rengeteg kitüntetés, a Lovassport Szövetség és a Nemzeti Vágta elnöke. Mindemellett az üzleti vállalkozások. Másnak három élet is kevés ehhez. Vannak még céljai?

Igen és bízom abban, hogy ez még sokáig így is marad. Ha nincsenek céljaim, akkor meghalok. Olyan még nem volt, hogy nem látok célt magam előtt, ezért nem tudom, milyen érzés, de biztos rossz lehet. A Lovassport Szövetségben sokat teszünk azért, hogy ismét lovas nemzet legyünk. Nagyot fejlődtek az intézményeink, a versenyek és a létesítmények. De a vállalkozások fejlesztése is állandó dolog, ráadásul a vendéglátás és gasztronómia közül egyik sem „hátradőlős” szakma. Emellett a lányom díjlovagol, de kacsintgat a fogathajtás felé is, az öcsém újrakezdte a fogathajtást, valamint a fia magas szinten versenyzik a díjugratásban, így továbbra is érintettként járunk a versenyekre. 

Egyes elemzések az ország 100 legbefolyásosabb embere közé sorolják Önt. Egyet ért ezzel és érzi a súlyát?

Még a 100 leggazdagabb embertől is nehezebben mérhető az ilyen, s nem is foglalkozom vele. Amit elértem, a kapcsolatrendszeremet és ismertségemet próbálom kamatoztatni, de nem a magam, hanem elsősorban a magyar lovassport és a hazai kereskedelem érdekében. 

A Lázár fivérek neve egybeforrt Gödöllőével, mégsem vágja rá senki: ha Gödöllő, akkor lovassport. Miért van ez?

A családunk Gödöllőn él, a gyerekek is oda járnak iskolába. A lovas bázisunk azonban Domonyvölgyben található, amely közigazgatásilag Domonyhoz tartozik. Régen szép időket megélt az egyetemi lovasélet, de mostanában inkább a szabadidős lovaglás irányába ment a világ, több ilyen központ is működik a városban. Az egyetem fejlődésével azonban sok lehetőség mutatkozik, az adottságok megvannak hozzá.

Isten éltesse sokáig! Ugyanilyen, hasonló sikereket kívánunk a következő 55 évre!