Hogy érzik magukat „otthon”, Monoron? – kérdeztük Barta Lászlótól, a Gödöllői Röplabda Club elnökétől.
Először is el kell mondani, hogy mi otthon mindig Gödöllőn vagyunk, de a fizikai létünk most Monorhoz köt bennünket, ahol hihetetlen magas színvonalon áll rendelkezésünkre az infrastruktúra és egy 1000 fős sportcsarnok, pedig a városnak még csak élcsapata sincs. Remek a stáb, akik barátságosak és segítőkészek, példát lehetne venni róluk Gödöllőn is.
Mennyire édes vagy keserédes az őszi elsőség az NBI-ben az extraligából visszalépés után?
Mindenféleképpen keserédes, hiszen nagyon nehezen jutottunk túl azon, hogy a játékosokkal ezt átbeszéljük. A lányok fegyelmezettek voltak, és ha nehezen is, de megértették, hogy mi történt és az ígéretek miképpen váltak köddé.
Megismételheti-e magát a történelem egy esetleges újabb rájátszásban elért siker után?
Vannak olyan események, amelyekben megismétli magát a történelem, ezt tudjuk jól. Viszont a tavalyi év után már mi is más szemüveggel nézzük az eseményeket és hiszünk el bármit is bárkinek. A csapat új reményekkel és motivációval vágott neki az idénynek, és ha a lányoknak sikerül elérni ismét a tavalyi eredményt, akkor a döntő előtt már nem reményt, hanem konkrétumot szeretnék nekik mondani. Ezen dolgozunk nap, mint nap, és ennek az alapjait rakjuk le számukra.
Mikor mondhatjuk már el végre, hogy itthon vannak otthon a gödöllői röplabdás lányok?
Ez egy kiváló kérdés és nagyon jó lenne már konkrét dátumot mondani. Folyamatban vannak tárgyalásaink, amelyek egy része reményt ad, másfelől nézve elkeserítő, de az emberi természet már csak ilyen. Mint mindenben, itt is azt lehet mondani, hogy arra van garancia, amit mi csinálunk meg, ha csak várunk másokra, akkor kerülhetünk olyan helyzetbe, mint ahol már voltunk. De a rossz tapasztalat felvértez bennünket, hogy ne lépjünk bele még egyszer ugyanabba folyóba. Annyit elmondhatok, hogy egyfajta dacos hittel mégis Gödöllő a célterület (Veresegyház tárt karokkal várná a klubot – a szerk.) és jövő decemberben már látok is egy csarnokot, azt még nem tudom, hogy hol, csak azt, hogy a városban.
Elképzelhető, hogy amíg a reményből valóság nem lesz, addig a csapat 2022 őszén pár mérkőzést az addigra talán már felújított Török Ignác Gimnázium csarnokában játsszon?
A jelenlegi kiszámíthatatlan helyzetet látva, amit Gödöllő biztosít a felnőtt NBI-es csapatunknak, nem hiszem. Mi nem kockáztathatjuk meg, hogy beázik a terem, nem lesz fűtés vagy villany. Pár hete volt egy utánpótlás mérkőzésünk, amit nyolc, azaz 8 fokban kezdtek meg a lányok. Ilyet Monoron nem tudnék elképzelni, így ameddig nem lesz csarnokunk, és örömmel látják vendégül a csapatunkat, addig ezt kell választani, mert a profi szintű játékhoz, profi szolgáltatást kapunk.
Volt már arra példa, hogy első helyen várta a tavaszi folytatást a csapat? – erről már Rózsavölgyi Sándort, a Gödöllői Sport Klub-Gödöllői Bikák szakosztály elnökét faggattuk.
Tizenhat éve vettem át a szakosztály vezetését, azóta a felnőtt csapat sosem szerepelt ilyen jól ősszel. Utoljára, 1992-ben volt bajnok a gödöllői felnőtt labdarúgó csapat, ennek nyáron lesz 30 éve.
Minek köszönhető a siker? Ennyit erősödött a csapat, esetleg gyengült a mezőny?
Nem lett gyengébb a mezőny, sőt, minden évben egyre erősebb. De mi is erősödtünk, ugyanakkor beérett a sokéves, tudatos, építkező munka, amely most az eredményben is megmutatkozik. Az új edző is megtalálta a hangnemet a játékosokkal, amely ugyancsak hozzájárult a sikerhez.
Beszélhetünk már az NB III-ról? Lesz jövőre NB-s labdarúgó csapata Gödöllőnek?
Ezen vagyunk. Nem titok, hogy szeretnénk egy osztállyal feljebb jutni, ebben a versenyben van egy jóval kedvezőbb anyagi helyzetben lévő riválisunk. Amennyiben sikerül a feljutás, hasonló feltételekkel, a jelenlegi kerettel szeretnénk nekivágni a magasabb osztálynak.
A remek őszi idénynek van köze ahhoz, hogy immáron tehetségközpontként működnek?
Nincs. Sokkal inkább annak, hogy az elmúlt tíz évben is úgy működtünk, mint egy tehetségközpont – kezdve az óvodai foglalkozásoktól az utánpótlás gondozásig.
