„Senki sem lehet próféta a saját hazájában…” 30 éve a csúcson a Csík Zenekar

Három évtizede a csúcson vannak. Ezt bárki, az élet bármely területén megsüvegeli, legyen szó tudományról, sportról vagy akár művészetről. A Csík Zenekar nem csak hosszú ideje kiemelkedő tagja a magyar kultúrának, de unikális zenéjükkel a legszélesebb korosztályhoz szól. Az együttes két, Gödöllőről származó tagjával, Barcza Zsolttal és Szabó Attilával beszélgettünk.

Mi a titka, hogy ennyi időn át fent lehet tartani azt a stílust, amit Önök képviselnek?

A magyar népzene örök érvényű. Mindig is volt és reméljük, hogy nagyon sokáig fennmarad. A Csík Zenekar életében nagyon fontos, hogy az autentikus magyar népzene hiteles tolmácsolása mellett igyekezzünk időnként meg is újulni. Azzal, hogy különböző feldolgozásokat készítettünk – például a Quimby vagy Kispál és a Borz dalokból – olyanokat is megszólítottunk, akiket másképp nem tudtunk volna elérni. S bár az autentikus népzenei összeállítások a koncertműsor jelentős részét teszik ki, az tény, hogy a feldolgozások szélesebb réteget érintenek meg. Viszont nagyon fontos, hogy a népzenét is tovább vigyük, ne csak a feldolgozások alkossák a repertoárunkat.

Egy emberöltő alatt számos generáció nő fel, Önök mégis újra és újra megszólították azokat. Ez mennyire tudatos?

Alapvető szabály, hogy csak olyan dalokat dolgozunk fel, amelyek nekünk is tetszenek. A jelenlegi turnénkon például a tavaly megjelent „A dal a miénk” című LGT dalokat tartalmazó lemezünk anyagát muzsikáljuk Presser Gáborral és Karácsony Jánossal. Nem kifejezetten az egyik vagy másik generációhoz szólunk: ha meghallják a zenénket, nagy örömmel tapasztaljuk, hogy megtetszik az embereknek, függetlenül attól, hogy milyen korosztályhoz tartoznak. Nincs e mögött piaci szemlélet. A zenekar nem játszik olyat, amit ne szeretne, csak azért, hogy az tessen valakiknek. A népzene a magyar kultúra szerves része, amelyhez reméljük mi is hozzájárulhatunk a magunk módján.

a Csík Zenekar

Mit jelentett a Kossuth-díj? Változtatott valamit?

Nagyon sokat jelentett, hiszen művészemberek számára ez a legmagasabb kitüntetés ma Magyarországon. Először fel sem fogtuk. Gondolkoztunk utána, hogy mit szabad vagy épp mit nem lehet a jövőben csinálnunk, de rájöttünk, hogy tennünk kell tovább a dolgunkat legjobb tudásunk szerint, hiszen ezért kaptunk Kossuth-díjat A népzenét megújító művészetért részesültünk benne és ez a megfogalmazás nagyon találó. Két nagy felfogás különíthető el népzene ügyben: vannak az ortodox autentikus népzene hívők, akik szerint csak és kizárólag úgy szabad muzsikálni, ahogy az hangról-hangra megtalálható a gyűjtéseken. Mi a zenekarban mind a heten egy picit mindig hozzáadjuk magunkat, ezért talán „Csíkosabb” lesz a muzsika. De az biztos, hogy egyedi és ránk jellemző.

Ketten Gödöllőről származnak, egy tag pedig Szadáról. Ehhez képest nem nagyon hallani Önökről a városban.

Senki sem lehet próféta a saját hazájában… Gödöllőn eddig csak saját vagy külsős szervezésben volt koncertünk, sajnos nem kaptunk meghívást a várostól. Ha nem hívnak, akkor csak magunknak szervezhetünk. Pedig sokat játszunk nem saját szervezésben, önkormányzatok által szervezett programokon. Gödöllőtől eddig még soha nem kaptunk meghívást például egy Belvárosi Napokra, de persze szívesen játszottunk volna a Szabadság Napján is. Az okokat nem tudjuk, erről nem bennünket kell kérdezni.

Úgy tudjuk, hogy a próbatermük is Aszódon van.

Így igaz. A várostól sosem jött lehetőség, de őszintén szólva, ez nem is foglalkoztatott igazán bennünket. Mindketten ismerjük polgármester urat, hiszen mindketten vívtunk. Anno a vívóteremben össze is ismerkedtünk vele, és ha ritkán találkozunk, barátsággal köszöntjük egymást, de ennyi.

Az oktatási intézményekben van lehetőség a népszerűsítésre?

Idén az Összetartozás Napja alkalmából készült rendhagyó énekóránkkal 25 iskolában jártunk. Zseniális volt! Elképesztő élmény, ahogy a tanárok és a gyermekek fogadtak bennünket. Néhol könnyes szemmel vettek részt ezeken a foglalkozásokon, mi pedig hálával tartozunk a Jóistennek, hogy lehetőségünk volt eljutni ezekre a helyekre.

Mik a távolabbi tervek?

Vannak készülőfélben lévő műsoraink, de ezekről nem szeretnénk többet elárulni. Sosem voltak nagy terveink, mert mindig a zene volt a meghatározó, ezek mentén alakítottuk az életünket. Ebben az egyedülálló műfajban, ilyen minőségben, élő zenét csinálni a jövőben is: ez a legfontosabb. December 28-án a Budapest Kongresszusi Központban az Összetartozás Nagykoncertet pótoljuk be, amit a vírus miatt nem tudtunk tavaly a megtartani. Az biztos, hogy tematikus műsorokat készítünk majd továbbra is, így remélhetőleg folytatjuk majd az LGT feldolgozásokat megszólaltató lemezbemutató-koncerteket, de egy klasszikus Csík Zenekar lemezt is jó lenne már csinálni és bemutatni azt is a közönségnek…

Akár Gödöllőn?

Csodálatos lenne!