Egy gödöllői díszpolgár Cegléden

Papi szolgálatának felét Gödöllőn töltötte, rögtön az első két évében elindította a máriabesnyői lelkigyakorlatos házat és a Szent Imre Katolikus Általános Iskolát, majd a 2000-es évek derekán az óvodát is. Hivatali ideje alatt a hívek létszáma növekedett és a számos közösség életre hívása miatt szűkössé vált a Gödöllői Királyi Kastély kápolnája, ezért kezdeményezésére felépült városunk új Szentháromság-temploma, melyet 2007-ben szenteltek fel, amely évben megkapta Gödöllő Város Díszpolgára címét is. Hét éve már Cegléden továbbítja Isten üzenetét a híveknek. Talán már ennyiből is sokan kitalálták, hogy Szecsődi Péter atyával beszélgettünk.

Negyven éve Cegléden volt már káplán. Milyen érzésekkel jött vissza, mint plébános?

Nem volt külön kérésem püspök atya felé, engedelmeskedtem a kérésének, de amikor megtudtam, hogy ez lesz az új állomáshelyem, akkor jeleztem, hogy én itt már voltam káplán 1981-ben. Válaszként csak annyit mondott, hogy az már rég volt, és ebben van is igazság. Néhány régi ismerőssel ugyan találkoztam, de nyilván az egész közösség megújult ennyi idő alatt, így valójában egy új helyre kerültem és nagy reménységgel kezdtem akkor a szolgálatom.

Mennyit változott Cegléd a rendszerváltás után, akár mint város és úgyis, mint egyházközség?

Ez a város már egyáltalán nem az a Cegléd, ami negyven éve volt, hiszen közben az egész ország is megváltozott. Azonban az emberek mentalitása és az egyházközség nem változott lényegileg, mivel Cegléd egy alföldi kisváros maradt, a lélekszáma sem nagyon nőtt vagy csökkent, hanem a lakosság és a közösség is inkább kicserélődött.

Ha Gödöllővel kell összehasonlítani a nagyjából hasonló lélekszámú járási központot, hogyan látja a két várost?

Ebben óriási a különbség a két város között, de nem úgy, hogy az egyik jobb vagy rosszabb. Gödöllőn él egy régi közösségi mag, és hiába van a város egy agglomerációs körzetben, nincs sok betelepülő család. Akik jönnek, ők is könnyen integrálódnak különböző közösségekbe. Mivel Cegléd egy alföldi város, így ide a tanyavilágból költöznek be az emberek, ahol elszigeteltségben éltek, távol egymástól, gyakorlatilag közösségek nélkül. Amikor beköltöznek a városba, akkor ugyanezt az emberi kapcsolatot élik meg, emiatt sokkal zárkózottabbak az itt élők, nem annyira befogadók és nyitottak, hanem védik, amilyük van, mert ehhez szokott hozzá a tanyán.

22 éven át szolgált Gödöllőn, ami papi hivatásának felét jelenti. Hogyan emlékszik vissza az első évekre?

Nagyon nagy kihívás volt számomra, amikor 1992-ben Gödöllőre kerültem. Ugyanis mielőtt megismertem volna az egyházközséget, rögtön rám bízták a besnyői lelkigyakorlatos ház felújítását, beüzemelését, majd fenntartását és a folyamatos operatív feladatokat. Ezen kívül az összes hittant is megkaptam, mert Géza atya akkor már nem sokat bírt vállalni, így az éppen elindult líceumi hitoktatás is rám hárult. Miután belerázódtam a munkába és megismertem olyan személyeket és családokat, akik magukénak érezték az egyházat és annak helyi közösségét, akkor már könnyebb lett, mert láttam, hogy a sok teendő mellett merre és kikkel megyünk együtt a Krisztusi úton.

Fontos mérföldkő volt a gödöllői közösségnek a Szent Imre Katolikus Általános Iskola elindulása. Ez inkább küldetés vagy plébánosi feladat volt, hogy a városban legyen keresztény szellemben történő oktatási-nevelési munka is?

A lelkigyakorlatos ház utáni évben, 1993-ban jött az iskola, ami szintén óriási munka volt a jogi és materiális feltételek megteremtése miatt. Mivel nem átvettük, hanem az Imre utcai épületet igényeltük vissza az államtól, így mi alapítottunk egy új iskolát. Ez azért volt jó, mert már az elején eldönthettük, hogy mi egy katolikus iskolát szeretnénk, ami stabilitást jelentett a küldetésünk elérése szempontjából.

Több mint egy évtizeddel a sikeres iskolai rajt mellé jött az óvoda is. Miért tartotta fontosnak, hogy a kisebb lurkók is egyházi oviban kezdjék meg a közösségi életüket?

Egy hároméves gyermek katolikus óvodába kerülésével és Krisztusi értékekre nevelésével egyidőben a szülőket befogadja az egyház és meghívja annak közösségeibe. A gödöllői közösség azért volt stabil, mert egységes építkezésben voltak benne a tagjai, az ovis és iskolások gyermekek, valamint a szülők és akár nagyszülők is. Ez egyetlen valóság volt és mindenki örült annak, hogy együtt építjük Isten országát. Ezért is nagyon örülök, hogy ez megvalósult és tudtommal azóta is jól működik.

Mennyiben más a mai Gödöllő és az a város, amelynek 15 év szolgálat után, 2007-ben díszpolgára lett?

Néha hivatalból mennem kell Máriabesnyőre vagy a ceglédi plébániai közösséggel a gödöllőiek által szervezett programra, de összességében ritkán megyek, mert nem illik. Nem sok változást látok Gödöllőn, de azt tudom, hogy 2007-ben még sokkal egységesebb volt a város, mint utána és manapság. Azt kívánom a város minden tagjának, hogy a legharmonikusabb boldogságot keresse, és úgy éljék az életüket, hogy mindenki a saját helyét találja meg, és ne a másikkal harcoljon.

Pár nap és itt van Urunk születésének ünnepe. Mit üzen karácsonyra és az újévre a gödöllőieknek?

Karácsony a szerető Isten ajándékozó jóságának, az örök ige megtestesülésének ünnepe. Ha mi Jézus Krisztus születésére várunk, aki a béke fejedelme, majd újév a béke világnapja, akkor kívánom, hogy minden gödöllői ember szívében szülessen meg az a béke, amit egyedül az Isten tud adni! Jézus is mondja: „az én békémet adom nektek”, vagyis nem a világ békéjét. Ha Krisztus békéje helyet kap minden gödöllői ember szívében, akkor biztos, hogy mindenki boldog lesz a városban.