Ünnepekre készülve

A karácsonyvárás hagyományos része otthonaink nagytakarítása, feldíszítése, készület az ünnepi menühöz, annak elkészítése és elfogyasztása, és a karácsonyfa állítása. De hogyan kapcsolódik mindez az egészéghez?

Jó volna az adventi várakozást és a karácsonyi ünnep szokásait úgy alakítani, hogy mindnyájan megélhessük azt a végtelen örömöt, és lelki gazdagságot, amit ez az ünnep sugároz. Ennek feltétele, hogy lelassuljunk, testi, lelki, anyagi erőforrásainkat helyesen mérjük fel, s amit az ünnep alatt teszünk, azt a családtagjaink, közösségeink iránti szeretetteljes adakozási vágy vezesse. Fontos, hogy ekkor is vigyázzunk magunkra, egymásra, az egészségünkre, hiszen néhány baleset vagy betegségtípus éppen a gyönyörű ünnep jellemzője, és így olykor elrontója.

Vegyünk néhányat sorra, és tekintsük át, mit tehetünk azért, hogy ne következzenek be!

Az ünnepi előkészületeket sokan rohanásként, stresszként, kötelező feladatként élik meg. A zsúfolt üzletek, a saját lehetőségeket meghaladó mértékű ajándékok, vagy a ház csillogásának, díszítésének perfekcionista vágya olyan mértékben túlterhelhet minket, hogy épp a lényeg, a békesség, a nyugalom, az egymásra való odafigyelés vész el a külsőségek között. Ne engedjük belehajszolni magunkat ebbe a csapdába! Sok család jó példája mutatja, hogy egyszerűen is lehet ünnepi légkört teremteni. Fontos, hogy megtervezzük és elosszuk az előkészületekkel járó feladatokat, hogy észrevegyük a többiek munkáját, kifejezzük ezért hálánkat, örömünket.

Az ünnepi főzés-sütés során a konyha élettel telibb, nyüzsgőbb lesz. Ezáltal veszélyesebb is. Főleg, ha a saját tempónkat meghaladó sebességre kényszerítjük magunkat, akkor igen gyakoriak a kisebb vagy nagyobb háztartási balesetek, mint a halpucoláskor a kezek megszúrása, megvágása a késsel, a forró sütő, tepsik, edények okozta égési sérülések, a lerántott serpenyőkből vagy fazekakból kiömlő olaj vagy más folyadék okozta forrázás. Ezek megelőzésére javasolt, hogy osszuk be a munkát, ne kelljen sürgetve dolgozni! Ha többen vagyunk egyszerre a konyhában figyeljünk jól arra, mit csinál a másik! A csecsemőkre, kisdedkorú gyermekekre lehetőleg más családtag vigyázzon ilyenkor! A nagyobb gyermekeket jó bevonni a tevékenységbe, de legyünk tekintettel arra, hogy ez az első években inkább lassítja a munkánkat, hiszen őket türelemmel kell tanítgatnunk! Nagytakarításkor a létrára mászás rejt magában veszélyt, különösen az idősek, az egyensúlyzavarban vagy szédülésben szenvedők és a gyermekek számára. Itt is a körültekintő, saját tempóban végzett tevékenységet lehet javasolni, aki számára pedig ez túl veszélyes, az kérjen segítséget a környezetétől!

A faállítás során a balta okozhat sérülést, ha pedig nem jól rögzítjük a fát, könnyen felborulhat, és ráeshet valamelyik családtagra. Megelőzésre a körültekintő, alaposan és gondosan végzett munka, a karácsonyfa helyének megfelelő megválasztása javasolt. A karácsonyi ünnep a tűzoltóság számára sajnos minden esztendőben csúcsidőszak. A világításra szolgáló díszeket, égőket olyan helyről szerezzük be, ahol biztosak lehetünk a termékek megfelelő minőségében, ellenben rövidzárlatot vagy elektromos tüzet is okozhat. Még körültekintőbbnek kell lennünk a gyertyákkal, mécsesekkel, csillagszórókkal. Amikor elhelyezzük őket, nagyon alaposan nézzük meg, nincs-e a láng 10-15 cm sugarú körében faág, szaloncukor vagy gyúlékony dísz!

Ami az ünnepi étkezést illeti, fontos tekintettel lenni az ismert táplálékallergiákra, különösen azoknál, akiknek már volt súlyos allergiás reakciójuk. Az olajos magvak – különösen a dió, de napjainkban már a mogyoró, mandula és számos egzotikus mag is – kedvelt alkotóeleme a süteményeknek. Jó is, hogy nagyanyáink tradicionális receptjei áthagyományozódnak. Az allergiások számára azonban ez veszélyt rejt, figyeljünk rájuk!

A legtöbb családban a halételek – főleg a rántott vagy marinírozott ponty és a halászlé – az ünnep elengedhetetlen fogása. Fogyasztásuk a szálkák miatt nagy gondosságot igényel. Hat év alatti gyermeknek ne adjunk szálkás halat, a nagyobbaknak pedig tanítsuk meg, hogy a halat egy kistányéron vágják apró darabokra, a szálkákat gondosan szedjék ki, ne a mélytányér szélére tegyék, ahonnan a levesbe csúszhat, hanem külön szálkás tányérra rakják! A halhúst még így is lassan, óvatosan vegyük a szánkba, és forgassuk meg! Ha szálkát érzünk, köpjük ki a falatot! Ha a szálka már a nyálkahártyába fúródott, ne essünk pánikba, fül-orr-gégészeti ügyelethez kell fordulni, ahol eltávolítják! Amikor a gazdag menüből választunk, legyünk tekintettel a szervezetünk befogadóképességére, még akkor is, ha az ínycsiklandozó ételeknek nehéz ellenállni! A túlevés csak rövid ideig okoz örömöt, hanem emésztési panaszok ronthatják el az ünnepi békénket.

Dr. Páll Gabriella
 
gyermekorvos