Károlyt, az utolsó osztrák császárt és magyar királyt 1916. december 30-án koronázták magyar királlyá a budapesti Mátyás-templomban. Magyar király koronázásán ekkor hangzott el először a magyar himnusz. Károly Ferenc József öccsének az unokája, illetve Ferenc Ferdinánd korábbi trónörökös unokaöccse volt. Károly jól beszélt magyarul, mivel az elemi iskolát Sopronban végezte, katolikus magyar iskolában. 1911-ben vette feleségül Zita Bourbon-pármai hercegnőt (1892-1989). Házasságukból nyolc gyermek született, köztük a legidősebb a trónörökös Ottó (1912-2011).
Károly és Zita először 1915-ben jártak Gödöllőn, akkor még trónörökös párként. Királyként az első látogatására 1917. augusztus 20-án került sor. Ekkor az uralkodó a háború idején a kastélyban működő hadikórházat látogatta meg, utána pedig vadászaton vett részt a valkói erdőben. A következő évben, 1918-ban a király már többször is ellátogatott Gödöllőre. A hadi helyzet romlásával IV. Károly próbált fegyverszünetet, majd békét kötni az antant hatalmakkal. Azonban sem ők, sem az osztrák és magyar katonai, politikai vezetés erre nem volt hajlandó. Az uralkodó pedig így képtelen volt akaratát érvényesíteni. Október 16-án bejelentette, hogy a Monarchia föderatív, azaz szövetségi állammá alakul. Ezzel azonban már elkésett!
A Monarchia végnapjaiban Gödöllő és a kastély igen fontos találkozók és döntések helyszíne volt.
1918. október 23-án érkezett meg IV. Károly a családjával, feleségével és öt kiskorú gyermekével együtt. Velük jött a 300 fős udvartartás is. A király négy napot töltött a kastélyban, ahonnan a hadikórházat addigra már elköltöztették. Ebben a néhány napban több magyar politikussal is találkozott. Többek között az ellenzék vezérével, gróf Károlyi Mihállyal, méghozzá kétszer is: október 24-én és 27-én. Addigra már megalakult Budapesten a Magyar Nemzeti Tanács, amelyet a három legerősebb ellenzéki párt hozott létre. A tárgyalásokon Károlyi próbálta rávenni az uralkodót, hogy őt nevezze ki az új kormány élére, amelynek tagjai a Nemzeti Tanács pártjainak politikusaiból kerültek volna ki. A király erre először még nem volt hajlandó. 24-én leváltotta az addigi közös külügyminisztert, és ifj. Andrássy Gyulát nevezte ki (a kiegyezés utáni első miniszterelnök fiát), aki megpróbált fegyverszünetet kötni az antanttal. Ez végül november 3-án történt meg Padovában. Közben azonban Budapesten radikalizálódott a helyzet, és forradalmi hangulat alakult ki. Az embereknek elege lett a négy éve tartó háborúból, a nélkülözésekből. A közhangulat is azt szerette volna, ha a Nemzeti Tanács kerül kormányra. Amikor IV. Károly 27-én ismét fogadta Károlyi Mihályt, akkor már nagy volt a felfordulás az udvarban. A király végül engedett a nyomásnak, és szóban kinevezte Károlyit miniszterelnökké, majd magához hívatott négy leendő minisztert is. Este azonban váratlanul elutazott Bécsbe, családját is hátrahagyva, és soha többé nem jött vissza Gödöllőre. Zita és a gyerekek csak néhány nap múlva követték őt. Bécsben azonban Andrássy és más tanácsadói javaslatára mégsem bízta meg Károlyit kormányalakítással. Inkább kinevezte rokonát, József főherceget „homo regiusnak”, azaz királyi megbízottnak, gyakorlatilag kormányzónak, és Budapestre küldte. Itt ő 29-én Hadik János grófot nevezte ki miniszterelnöknek, aki azonban már nem tudta megalakítani kormányát. Ugyanis a következő két napon, 30-31-én az őszirózsás forradalom elsöpörte a fennálló rendszert. Károlyi az Astoria Szállóból irányította a hatalomátvételt. 31-én a feldühödött katonák meggyilkolták Tisza István volt miniszterelnököt. Az eseményeket látva József főherceg ekkor már kinevezte miniszterelnökké Károlyi Mihályt, aki megalakította kormányát a Nemzeti Tanács pártjaiból, és ezzel egy új korszak kezdődött. De ez már egy másik történet!
Érdemes elgondolkodni, hogy mi történt volna – tudom, a történészek ezt nem szeretik –, ha IV. Károly 1918. október 27-én kinevezi miniszterelnöknek Károlyi Mihályt, és együtt Budapestre utaznak, nem pedig Bécsbe. Elképzelhető, hogy akkor megmenthette volna a trónját, és nem kerül sor a forradalomra. Ugyanis Károly elég népszerű volt a magyarok körében, és nem mindenki szeretett volna köztársaságot. Ezt már sohasem fogjuk megtudni, az viszont biztos, hogy a magyar történelem a sorsdöntő gödöllői nap után máshogyan is alakulhatott volna!
Lencsés Barna
