Az igazat! Csakis az igazat!

A mondás szerint puha annak az embernek az orra, aki hazudik, és egy idő után azt sem tudja, kinek mit mondott. Nem sokkal jobb a helyzet akkor sem, ha azt vallja, nem szabad hazudni, csak nem kell elmondani a teljes igazságot. Helytelen ez még akkor is, ha sok politikus vallotta és vallja magáénak ezt az elvet.

Talán nem meglepő, hogy az utóbbi években a gödöllőiek is elgondolkodnak azon, hogy is állunk ezen a téren szűkebb pátriánkban.

Van erre okunk bőven, elég csak az átépítendő és felújítandó, majd végül milliárdos vagyonvesztéssel lebontandó városházára gondolni, illetve a tető azbeszttartalmára vagy éppen annak ellenkezőjére. Nem csoda tehát, ha megzavarodunk a ránk zúduló, egymással sokszor ellentétes információk rejtélyes viharában.

Egyszerűbb a helyzet, ha az ellentmondó hírek ugyanazon személytől származnak, hiszen akkor kevésbé feltételezhető, hogy a tájékoztatás valódi tartalmával van gond.

Örömmel konstatáltuk, hogy az évszázad beruházásának is titulált Budapest-Hatvan vasútvonal teljes rekonstrukciója projekt keretében az organikus utakon (Köztársaság, Állomás, Klapka, Besnyő) felújítások történtek. Gémesi György polgármester – aki két éve hordót gurított a vasúti felüljárón – közösségi oldalán „üdvözölte” ennek tényét a Swietelsky Vasúttechnika Kft. – Magyar Közút Zrt. – Gödöllő Város Önkormányzata együttműködésére hivatkozva. Utánajártunk, de ahogy több orgánumban is olvashattuk, a Swietelsky adta a gépláncot, a Közút az aszfaltot, az önkormányzatnak ehhez egy fillérrel sem kellett hozzájárulnia. A városvezetés pedig tapsolhatott, hiszen mindannyiunkkal együtt a nyertesei ezeknek a sokmilliós „járulékos” munkáknak. Hogy mennyire etikus más tollával ékeskedni, azt döntse el mindenki magában!

Persze választások jönnek, tudjuk jól, ezért ennek (fő)szereplőit könnyen áthatja a politika, amit – mint szintén sokszor megtudtuk már – városunk első embere nem enged be a városba.

Ő maga sem politizál, mint vallja, mégis hallásunkat szolgáló érzékszerveinket megcsalja eme újabb bizonytalanság, hiszen neki lassan – mint a viccben – mindenről a FIDESZ és a kormány jut az eszébe. No nem akkor, amikor sok milliárd forintnyi állami beruházás érkezik, vagy sikeres pályázat győzteseként ünnepelteti magát. De a sikert könnyen magának indukálja. Apropó!

Ha már nem engedjük be a politikát a városba, akkor a fülünk után a látásunk is tönkremehetett az elmúlt hónapokban, mikor az összes hazai baloldali párt prominens képviselői tették itt tiszteletüket, nem egyszer közös fórumot tartva és együtt fotózkodva a polgármesterrel.

A teljes igazság elhallgatására szolgált példaként legutóbb éppen a dél-koreai Samyang Holdings vezetőségének gödöllői látogatása, akikkel a Királyi Váróban egyeztetett a teljes városvezetés, az ellenzék mellőzésével. Hogy miről, azt nem tudni, de feltételezhetjük, hogy milyen kommunikációs fogások látnak majd napvilágot ezzel kapcsolatban.

Szembetűnő, hogy ezt megelőzően, amikor a kormány bejelentette a gyár letelepedését az 1,3 milliárd forintos támogatással, egy szót sem lehetett olvasni erről a polgármesterhez közeli helyi sajtókban. Szinte biztos, hogy emiatt fejlesztenek és jönnek Gödöllőre, de nincs is mit ezen megköszönni, hiszen „csak” 70 ember foglalkoztatását és vélhetően minél nagyobb mértékű iparűzési adó bevétel növekedést jelenthet ez a városnak, ami ugye természetes. De a kormány csak elvesz… Nincs iparűzési adó – mert egy része a vállalkozóknál marad -, így akkor nincs útfelújítás – olvashattuk a helyi hírekben hirdetés formájában.

Mindazok után, hogy a város legutóbbi iparűzési adóbevétele meghaladta az előirányzott terveket, és a járványban is emelkedett. De a kormány mindig csak elvesz… Mint ahogy elvette azt a majd 8 milliárd forintnyi adósságot is a gödöllői önkormányzat válláról, amelyet csakis Gémesi halmozott fel, hiszen itt nem tud senkire visszamutogatni az elmúlt 31 év viszonylatában.

Tudjuk, a kommunikáció rendkívül fontos, s aki jól szövögeti a maga hálóját, beletéve érdekes csavarokat, az lassan azt hisz el magának, amit beleképzel ebbe. Semmi sincs persze ok nélkül. Így történt ez a legutóbbi testületi ülésen is, amikor egy újságinterjúra hivatkozva, gyakorlatilag keresve az alkalmat a „kötekedésre”, pult alól előhúzott utolsó perces előterjesztés született. Történt ugyanis, hogy Gémesi György a Kereskedelmi és Iparkamara elnökének nyilatkozatából azt hámozta ki, hogy újabb elvonásokkal sújtják az önkormányzatokat. Az elnök üzenetének lényege persze az, hogy több pénzt hagynának a kisvállalkozásoknál. De hát ez van, amikor az egymással szemben álló felek közül az egyik 6-osnak, a másik 9-esnek látja az előttük, s köztük lévő számot. Nehéz eldönteni, hogy ki ül fordítva a lovon, azt viszont annál könnyebb, hogy ez semmi más nem volt, mint egy újabb politikai provokáció. Hangzatos hír látott napvilágot azt követően, hogy a helyi ellenzéki képviselők nem támogattak egy politikai tőke kovácsolására gyártott „hirtelen” előterjesztést. Ugyan nem tudni, hogy került az asztalra egy újságcikk hatására született következtetés határozat formájában, az egyenlőségjel másik oldalán természetesen a helyi ellenzék provokálása, aljas lejáratása állt. Ismét az igazság elhallgatása valósult meg, s csupán egy saját maga által indukált, egyszemélyben meghozott politikai prekoncepció szavazására biztatta a testület tagjait.

Mi a megoldás? Az őszinte, nyílt és tiszta beszéd? Nehéz dolog, hiszen keresve sem találhatunk ilyet mostanság. Még akkor sem, amikor bírósági és Kúria határozatok mondják ki a városvezetés felelősségét az elhíresült 700 milliós szálloda perben. Higgyünk a szemünknek, annak, amit a Kúria ír vagy inkább a fülünknek, annak, amit a polgármester tolmácsol és fordít le (ferdít el) a lakosság irányába.

Persze tudjuk, nem kell elmondani a teljes igazságot. Például azt, hogy a havi több millió forint kamatot felemésztő „büntetésből” akár kispórolható lett volna a szintén törvénytelenül bevezetett behajtási rendelet által előirányzott, évi 60 milliós bevételi cél. Pusztán némi matekot, gondolkodást, logikát és a politikai kard tarsolyba tételét kívánja meg a valóban a városért és az abban élő emberekért való tenni akarás. És akkor joggal tehetnénk fel a kérdést: a közmondásban szereplő embernek vajon puha az orra?