Fiatalon Gödöllőn volt káplán. Mikor is?
1983-ban helyezett Bánk érsek úr Gödöllőre. Rövid, de nagyon szép és emlékezetes 13 hónap volt számomra, teljes bevetéssel végeztem a munkámat. 1984 tavaszán az akkori elsőáldozók szüleivel elindítottunk egy házas közösséget, velük és a fiatalokkal felújítottuk és otthonossá tettük a hittantermet.
Milyen emlékei fűződnek városunkhoz?
Amikor mélyebben megismertem Nepomuki Szent Jánost, a plébánia védőszentjét, akkor az ő háttér támogatásával különösen sokat gyóntattam Gödöllőn és Máriabesnyőn. A kastélyban két szociális intézet volt idősek és fogyatékkal élők számára, gyakran látogattam a betegeket. Egyszer meséltem a ministránsoknak az idősek és betegek értékességéről, és ők azt mondták, velem akarnak jönni. Ebből csodálatos történet született: a fiúk mindennap áthozták a mozgássérülteket a szentmisére. A karácsony éjféli misén éreztem különösen erősen, hogy nem kell sokat beszélnem a szeretet születéséről, mert az látható a tolókocsis betegek és az őket hűséggel idehozó ministránsok jelenlétéből. A kommunista rendszer rossz szemmel nézte az ifjúsággal, különösen az egyetemistákkal való foglalkozást. Az agrár-
egyetemről azonban sokan jártak a közösségünkbe, többükkel máig is élő mély kapcsolat született. Ebbe a közösségbe kapcsolódott be Marton Zsolt, a mostani váci püspök atya is, aki akkor érettségizett, és a hivatáskeresése vetette őt közénk. Hála Istennek mindezért!
Hova került, és mivel foglalkozik?
Papi életem és lelkipásztori szolgálatom erőforrása kispap korom óta egyrészt egyházunknak a II. Vatikáni Zsinaton elindult megújulása, másrészt a Fokoláre Mozgalom. A fokoláre segített közösséget építeni paptársakkal, más felekezetű lelkészekkel, különböző plébániákon rám bízott fiatalokkal és családokkal. A fokoláre nemzetközi központja kért, hogy a tapasztalatot adjam tovább másoknak is. Az öt éves szolgálat első két évét a Firenze melletti Loppianóban, a Fokoláre iskolavárosában töltöttem. Főleg kispapok és fiatalok voltak rám bízva, valamint az oda látogatókat fogadó kis csapat egyik tagja voltam. Két év után a fokoláre római központjába hívtak, mert a főváros bíboros helynöke, aki a Pápa nevében a város lelkipásztori munkáját irányítja, azt kérte, hogy az egyetemeken tanuló papoknak, kispapoknak adjuk át a közösségi tapasztalatunkat, mivel a világ legtöbb pontján most még kevésbé ismert a közösségi lelkipásztorkodás.
Mit üzen a mai fiataloknak?
Mindenekelőtt legyenek büszkék magyar népünknek a szabadságért vívott évezredes küzdelmére! Rómában a pápák nyilatkozatait jobban megismerve és nyugat-európai barátaimmal is sokat beszélgetve értettem meg igazán, hogy Magyarország tényleg Európa és a kereszténység védőbástyája. Hogy megalapozott legyen ez a büszkeség, tanulják meg és folyamatosan tanulmányozzák a történelmet, amely valóban az élet tanítómestere! Mi annak idején mindig gyanakodva olvastuk a történelemkönyveket, mert marxista ideológiával írták, és olyan sokszor elmondták, hogy „a magyarok mindig a vesztesek oldalán álltak”. Hála Istennek, és köszönet nemzetünk nagy történelmi személyiségeinek, íróinknak, művészeinknek, tudósainknak, sportolóinknak, hogy ez így nem igaz! Ezért ismerjék meg és szeressék a magyar kultúrát, az irodalmat, a népzenét, népi építészetet és képzőművészetet! A legjobb kútfő pedig megismerni a határon túli magyarokat! Számomra előbb Erdély, majd Partium, Kárpátalja, Vajdaság, Felvidék megismerése óriási ajándék volt! Még a kommunizmus idején kezdtem rendszeresen Erdélybe utazni szentírással, vallásos könyvekkel, és az akkoriban nagy értéket jelentő szappanokkal megrakodva. Néha elkobozták vagy leszállítottak a vonatról, de máskor sikerült eljuttatni ezeket az értékeket, amelyek az életet jelentették ott. Ha a fiataloknak van lehetőségük külföldön tanulni, tanuljanak jól, és legyenek Magyarország nagykövetei! Bátran vállalják fel azt az értéket, amit népünk adott Európának és a világnak! A világot látva és jobban megismerve pedig térjenek haza, és dolgozzanak még nagyobb elszántsággal!
Hogyan látja kereszténységünk jövőjét, milyen értékekre kell odafigyelni?
Legfontosabb a személyes és közösségben megélt hitünk. Nagy értékünk az ökumenizmus, amelynek egyik szép példája Gödöllő különböző felekezeteinek testvéri együttműködése. A most lezajlott Eucharisztikus Kongresszus rendkívül szép tanúségtétel volt hazánkról és kereszténységünkről. A magyar cigány kollégiumok konferenciáját nemrég Rómában rendezték meg, örülök, hogy én is bekapcsolódhattam. A résztvevők találkoztak Ferenc pápával, aki elbeszélgetett velük és megáldotta őket. Ezeket a kollégiumokat többnyire az egyházak működtetik, ezért itt járt Fabiny Tamás evangélikus püspök úr is, aki büszkén mesélte, hogy a Kongresszus énekkarában a lánya is énekelt.
