A lombhullató cserjék rejtett értékei – ősszel és télen díszítő növények

Amikor az őszre gondolunk, eszünkbe jut a hűvösebb idő, a dísztökök, gesztenye, forró tea… és persze a színes levelek. Ez az, ami a legmeghatározóbb, hiszen egy sárga-narancs-vörös-barna színvilág elevenedik meg előttünk. Amikor kertet díszítő cserjét választunk, elsősorban a virágpompa, esetleg az alapvetően színes lombozat az, ami először felkelti a figyelmünket, pedig nemcsak az örökzöldek képesek díszíteni a hűvösebb hónapokban.

Némely cserje ősszel válik igazán kertünk középpontjává, akkor, amikor lombozata elszíneződik. Ennek a tudományos háttere a klorofill-termeléshez köthető, ami szoros összefüggésben áll a napsütéses órák számával. Az átmeneti évszakban a nappalok rövidülnek, kevesebb a napfény, ennek következtében csökken a levelek zöld színéért felelős klorofill termelése. A zöld pigmentek csökkenése teret ad más vegyületeknek; karotinoidoknak (sárga és narancs árnyalatok), és antociánoknak (lila, vörös színek), illetve a tanninnak (csersavnak), ami a barna árnyalatot okozza. Az, hogy mely növény milyen színűvé válik, a fajtájától függ, attól, hogy melyik vegyület a dominánsabb, illetve a talaj típusa és a hőmérséklet is szerepet játszhat a folyamatban. Így válhatnak az ősz királyaivá például a Cotinus coggygria (cserszömörce), a Cotoneaster horizontalis (kerti madárbirs), az Euonymus alatus (szárnyas kecskerágó), a somok és a bangitafélék nagy része.

A leveleken túl a növények díszíthetnek virágjukkal, termésükkel, sőt vesszőjükkel is. Ne feledkezzünk meg azokról a cserjékről, amelyek virágzata elszáradva is díszítő értéket ad! Erre kiváló példák a Hydrangea fajtái (a hortenziákról bővebben írtunk korábban), amelyek kora ősszel sötétre színeződnek, majd formájukat szépen tartva száradnak el a növényen. 

Azok a cserjék, amelyek termései a növényen díszítenek a hideg hónapokban, az élővilágot is felpezsdíthetik a kertben, ugyanis a madarak közkedvelt csemegéi lehetnek. Az egyik legütősebb növény a Berberis (borbolya), amely fajtái lehetnek alapvetően színesek (sárgától a liláig minden árnyalatban elérhető), de abszolút jolly jokerré teszi az alap zöld fajta őszi lombszíneződése és a növényre jellemző piros bogyótermés is. Örökzöld levelükkel és piros bogyótermésükkel díszítenek a terülő madárbirsek és a magyalok, ősszel színesedő örökzöld lombbal és kék bogyóval pedig a mahóniák. Az összes fellelhető árnyalatban pompáznak termésükkel a Hypericum, azaz orbáncfű nemes verziói (kiemelkedő a ’Magical’ fajtacsoport), és nem mehetünk el szó nélkül a Pyracantha (tűztövis) félék kimagasló díszítő értéke mellett sem, hiszen bogyóik a sárgától a narancson át a pirosig minden őszi színt felöltenek. A természetben fellelhető termések a díszkertek világában is megtalálhatók, például a Rosa rugosa fajtái, hasonlóan a vadrózsákhoz, csipkebogyó termést hoznak, míg a Chaenomeles (japánbirs) fajták almára hasonlító gyümölcse nem csak díszítő értékű, hanem ehető is, bár inkább csak kompótként javasolt fogyasztása. Talán kevésbé ismert növény a Callicarpa bodinieri, a kínai lilabogyó, melynek termése, nevéhez hűen, egészen extrém lila színűvé változik októberben.

Megítélésem szerint a dísznövények világa annyira dinamikusan fejlődik, olyan sok a lehetőség, hogy egyes növények háttérbe is szorulnak a divatos új fajták érkeztével. Talán mellőzve lettek a somok is, amelyek pedig felhasználásukban és fajtaválasztékukban is kimagaslóak. Levelük lehet akár üde zöld vagy sárga-rózsaszín tarka, hoznak virágzatot és díszítenek termésükkel is, de a Cornus-félék jellegzetessége, hogy télen szinte vonzzák a tekintetet vesszőikkel, melyek sárgászöld, vagy akár narancspiros színűek is lehetnek.

A növények végtelen sorát lehetne említeni ebben a témában, de úgy gondolom, már így is nagyon nehéz a választás. Amennyiben beszereztük a nekünk legjobban tetsző növényeket, töltsünk el minél több időt nem csak a kertben, hanem járjunk el, és a természetben is csodáljuk meg ennek a mesés évszaknak a színeit!

Egyházi Luca – Specialmix Kft.