Családja a nemesi címüket az Árpád-korig vezette vissza. Másfél éves volt, amikor elvesztette édesapját. Ottlikot katonai pályára szánták a családi hagyománynak megfelelően, ő így került Kőszegre, a katonai alreál iskolába, ahol 1923-1926 között volt diák. Ezt követően 1926-1929-ig a budai katonai főreáliskola tanulója volt, egy életre kiábrándult a katonai nevelésből. 1930-ban érettségizett, majd Budapesten fizika szakra járt. Első írásai 1931-ben jelentek meg. A Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozott (ide sorolható: Weöres Sándor, Jékely Zoltán, Vas István, Radnóti Miklós, Kádár Erzsébet), de a negyedik nemzedék tagjai között is otthon érezte magát (Rónay György, Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János). Írói tevékenységét a maximalizmus jellemezte: keveset publikált, munkáit többször javította és átírta. Jelentős a műfordítói tevékenysége.
A gödöllői házat édesanyja vásárolta 1924-ben. A ház eredetileg vadászlak volt, a koronauradalom zsellérbirtokából kihasított telken épült, a falu szélén. Masszív, fűthető (így tél idején is lakható) épület volt, széles terasszal, hátul üveges verandával. Öt nagyméretű szoba volt a házban. A nagy ház mellett egy kisebb lakás is állt a kertben, mely hatalmas volt, egészen az erdőig nyúlt. A kertben volt kút (mivel ebben az időszakban még nem volt vezetékes víz Gödöllőn), melyből villanymotor emelte ki a vizet.
Két év eltelt, mire a család beköltözött a házba: 1926 nyarán Ottlik már itt töltötte a szünidőt. Szerette a gödöllői szünidőket, sok időt töltött barátjával, Kriesch Tamással, a művésztelep alapítójának, Körösfői-Kriesch Aladárnak a fiával.
Amennyiben volt rá lehetőség, Ottlik édesanyja bérbe is adta a házat: 1936-1937 májusáig Heckenast Gáborék laktak itt, az 1940-es évek elején Sziládi Gyula gödöllői csendőrparancsnok, 1944-45-ben pedig Mattyasovszky György, volt fővárosi rendőrfőkapitány.
Ottlik Géza 1939. november 4-én házasodott meg, felesége Debreczeni Gyöngyi volt. A világháború után, az egyre nehezebbé váló megélhetési körülmények miatt a család 1946-ban kiköltözött a budapesti lakásukból (amelyet el is adtak) Gödöllőre. 1947-ben meghalt Ottlik édesanyja, a kecskeméti 72 hold földet és a gödöllői ingatlant a fia örökölte. A kecskeméti föld (amelynek a bérbeadásából származó jövedelem sokáig a család megélhetését biztosította) volt az oka, hogy 1948-ban Ottlikék kulák-listára kerültek, így megfosztották őket a szabad földhasználat, bérlet, bérmunka alkalmazásának jogától. A családra kivetett adók sok nehézséget okoztak, majdnem a gödöllői ingatlant is lefoglalták. Ottlikot végül Vas István írótársa közbenjárása mentette meg: lekerült a kuláklistáról. Ennek ellenére, mivel nem volt rendszeres jövedelme, igen nehéz helyzetben voltak. 1948 után kosztosdiákokat fogadtak: Szunyogh László, Zlinszky György és Várady-Brenner András, mivel nem akartak a premontrei konviktus helyett alakult népi kollégium diákjai lenni, Ottlikékokhoz kerültek. Az ő visszaemlékezéseikből ismerhetők Ottlikék mindennapjai. Az író későn kelt, amikor a diákok ebédeltek, ő akkor reggelizett. Hetente egyszer HÉV-vel ment be a fővárosba, ahol intézte a munkáit: ekkoriban főleg angol és amerikai regényeket, elbeszéléseket fordított. Gödöllőn írta az Iskola a határon regényének első változatát, a Továbbélőket.
Feleségének a kosztos fiatalemberek segítettek a bevásárlásban, főzésben, mosogatásban, esténként pedig bridzspartikat tartottak. A bridzs legtöbbször barátaiknál, a Józsa-házban zajlott, ahol az a Heckenast Gábor lakott feleségével, Józsa Judittal, akinek családja valamikor az Ottlik-házat bérelte egy évig.
1953 után Ottlikék a hazai politika enyhülésével megpróbálták Budapesten újrakezdeni. Eladták a gödöllői házat, és az árából vettek egy lakást az Attila úton. Ottlik Géza gödöllői házán ma emléktábla őrzi az író emlékét.
ME
