Sík Sándor Budapesten született 1889. január 20-án, aztán Gödöllőn nevelkedett, és itt töltötte boldog gyermekéveinek nagy részét. Édesapja Sík Sándor ügyvéd, édesanyja Winternitz Flóra még a gyermekek születése előtt „kikeresztelkedett” a zsidó vallásból. Sajnálatos esemény volt a családban, hogy a három idősebb testvér Sándor születésének idején hunyt el skarlátban. Sík Sándornak még négy fiatalabb testvére született: Endre és Ilma Budapesten, Flóra és Miklós pedig Gödöllőn látták meg a napvilágot. A Sík család Gödöllőn, az alvégi Isaszegi (akkor Gizella) út egyik szélső házában lakott (81-es szám). A ház nem volt sem hivalkodó, sem túl szegényes. A „tornyos ház”, melynek kertje a vasútig ért, gyakran megjelenik a verseiben, mint a gondtalan gyermekkor színhelye. A család kezdetben csak nyaralni járt ki Gödöllőre, később viszont állandó lakhelyük lett.
A környékbeli „mezítlábas” gyerekek befogadták, sőt vezérüknek választották az „úrigyereknek” számító Sándort. Sík Sándor Gödöllő című verse a vidám gyermekkort tükrözi. A családban jellemző volt az irodalom szeretete, ez meghatározta a piarista költő neveltetését: verseket olvastak, színjátékokat adtak elő családi körben.
Édesapja halálával azonban nem csak lelki veszteség érte a családot, hanem kényelmetlen anyagi gondok is megjelentek. A költő verseiben ez is megjelenik:
„Tudom, árvák és
szegények vagyunk,
Ilyen nagy házban nem
is lakhatunk,
És sorban, lassan
mindent eladunk.”
Ez már a kamaszkor időszaka volt Sík Sándor életében, tele változással. Édesanyjuk a család másik házába költözött: az Isaszegi út 42. (akkori Gizella út 24.) szám alá. Ennek a háznak a kertje a Rákos patakig nyúlt le. Ez az a ház, ahol ma a költő emléktáblája található.
Sík Sándor ide már csak a tanítási szünetekben érkezett, mint piarista kisdiák. Gyakran meglátogatta a szomszédjukban lakó nagynénjét (édesanyja testvérét), Ilma nénit, és annak fiát, Harangi Lászlót, akinek életére nagy hatással volt. A gyermekkori agyvérzés miatt lebénult fiúnak Sík Sándor mutatta meg a tanulásban és tudásban rejlő lehetőségeket, és életük végéig gyámolította őt.
Sík Sándor az első elemit még Pesten végezte, majd Gödöllőn a népiskolában magántanulóként folytatta, Szvoboda Dénes kántortanítónál vizsgázott, akivel a későbbiekben is jó kapcsolatban maradt. Később Endre testvérével együtt Pestre járt be iskolába, naponta tették meg a vonat utat Pestre, a hosszú utazás alkalmas volt arra, hogy megírják hazafelé a leckéiket. A Pesti Piarista Gimnázium (1898-1903) tanulója volt öt éven át. Édesanyja jó kapcsolatot ápolt tanáraival, gyakran bejárt az iskolába érdeklődni, és a tanárokat is meghívták gödöllői otthonukba. Különösen Palásty Gyula volt nagy hatással Sík Sándorra, neki nagy szerepe volt abban is, hogy Sík Sándor már ötödikes korában felvételét kérte a piarista rendbe. A noviciátus ideje alatt elvégezte a gimnázium 6. osztályát a Váci Piarista Gimnáziumban. Utána Kecskeméten tanult, majd Budapesten végezte az egyetemet. Tanári pályáját Vácon kezdte.
Gödöllő gyakran megjelent a verseiben, mindig ezt tartotta szülővárosának. Sok motívum időről-időre megjelent verseiben.
Óriási élménye volt például az erdő, amelyből Gödöllőn ekkor három is volt. Az egyik, néhány percre hozzájuk, a Fácános, a másik az isaszegi, ahová a Malom-tó mellett kellett mennie. A tó lelke című versét ez ihlette. A harmadik a haraszti erdő volt. Ebből hasították ki és telepítették be az Erzsébet-parkot. A Fácánosban és a haraszti erdőben sokszor járt később is.
Azt nem lehet tudni, hogy a költő konkrétan mikor és hogyan ismerkedett meg a gödöllői művésztelep jeles alakjával, Nagy Sándorral. Talán a Regnum Marianumon keresztül, vagy az Élet című katolikus hetilap révén, ahol mindketten publikáltak. Mindenesetre a költő első, alig 19 éves korában, 1910-ben megjelenő verseskötetét már Nagy Sándor illusztrálta. A háború alatt, a zsidóüldözések idején Nagy Sándor menedéket ajánlott barátjának. Életük végéig mély, igaz tisztelet jellemezte ezt a barátságot. Nagy Sándort 1950-ben bekövetkezett halálakor Sík Sándor temette és búcsúztatta.
Sík Sándor alapította meg a magyar cserkészetet, ő volt az első elnöke. Az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozón, Teleki Pál kifejezett kérésére, Sík Sándor látta el a táborparancsnokság-helyettesi tisztet.
Sík Sándor papi és rendi élete az egyre rosszabbodó körülmények közt is példamutató volt. 1963. szeptember 28-án adta vissza lelkét a Teremtőjének.
