Salkaházi Sára szüleinek dédunokája, a Gödöllőn élő Schalkház Miklós írása és visszaemlékezése erről a napról:
2006-ban és már azt megelőzően is Salkaházi (Schalkház) Sára családja (testvéreinek leszármazottai) nagy érdeklődéssel várták a boldoggá avatást. Éveken át képviseltettük magunkat emléktábla avatáson, konferencia előadásokon és megemlékező, valamint a boldoggá avatásért könyörgő szentmiséken. Áprilisban Dr. Erdő Péter bíboroshoz hasonlóan „kitörő örömmel” fogadtuk a hírt, hogy XVI. Benedek pápa aláírta a Boldoggá Avatási Dekrétumot. Az elérkezett „NAGY NAP” előestéjén a Szent István Bazilikában szentségimádás keretében kezdtük meg a lelki felkészülést a nagy eseményre.
2006. szeptember 17-én a Szent István Bazilika előtti téren 10 órakor boldoggá avatást előkészítő liturgia kezdődött. Az ezt követő ünnepi szentmise keretében Dr. Erdő Péter bíboros, Esztergom-Budapesti érsek, bíboros-prímás kihirdette a boldoggá avatási határozatot. A családot az a megtiszteltetés érte, hogy az egyik elülső szektorban elég nagyszámú helyet biztosítottak részünkre, ahol helyet foglalhattak Sára unokaöccsei és azok gyermekei, valamint hozzátartozóik. Sőt a szent liturgia alatt az egyik könyörgést az a másodunokahúg mondhatta el, aki Sára után kapta a nevét, azaz Schalkház Sárának (1953) hívják. A szertartás után a közelebbi hozzátartozók hivatalosak voltak a bazilika altemplomában megtartott fogadásra is. Itt mindenki kapott egyet az alkalomra kiadott emlékéremből, mely örökre figyelmeztet minket a „NAGY ELŐDRE”, a követendő példaképre!
Sajnos az ünnepet meglehetősen beárnyékolta, hogy azon a napon került nyilvánosságra az „őszödi beszéd” is. Hazaérve a médiumokban szinte már csak az volt a hír, elnyomva azt az eseményt, amely több mint 900 éve nem volt Magyarországon, vagyis a boldoggá avatást! Meggyőződésem: nem lehetett véletlen, hogy egy májusban elhangzott politikai felszólalás pont ezen a napon került nyilvánosságra, nem egy, vagy néhány nappal előbb, vagy később. Ez nagyon is jellemző volt arra a „politikai garnitúrára”, akik akkoriban kormányozták az országot, illetve próbáltak úgy csinálni, mintha azt tennék! A keresztényi megbocsátás megilleti őket, de abban nagyon bízunk, hogy még egyszer – főleg ezek a személyek – nem kerülnek kormányra.
A Szociális Testvérek Társasága, melynek Boldog Salkaházi Sára is tagja volt, el szokták mondani, hogy Sára értük felajánlott élete „meghozta gyümölcsét”, mert rajta kívül a Társaság tagjait nem igen érte bántódás. Azt hiszem ez elmondható családjáról is. Őrzőangyalként figyelt és jelenleg is óv bennünket! Unokaöccsei (Édesapám és ikertestvére) a háború után az amerikai fogságból hazatérve pont Őt keresve próbáltak az otthonukból kitelepített szüleik nyomára bukkanni, de sajnos a Főnöknő Sára halálhírét közölte velük. Ezután Budapest egyik utcáján „küldött Valaki” eléjük egy olyan ismerőst, aki tudta, hogy a szülők melyik városban tartózkodnak! Harmadik testvérük fiatal leventeként szintén szerencsésen tért haza „német háborús körútjáról” és 93. évében hunyt el ebben az évben!
Mi, a később született családtagok igyekszünk Boldog Salkaházi Sára kultuszát óvni és terjeszteni, valamint kérjük közbenjárását életünk és az ország kedvező alakulására, védelmére! Reménykedünk, hogy eljön majd az a korszak Magyarország életében, hogy erre a napra sokkal inkább úgy emlékezünk majd, mint egy igaz vértanú boldoggá avatására, aki sok embert megmentett halálával, a kiszivárgott beszéd pedig örökre a történelem süllyesztőjébe kerül.
Schalkház Miklós
Salkaházi Sára szüleinek dédunokája
