Kilencedszer is „gödöllői” horgásztábor volt Dányban

Horgászat és Dányi-tó. E szavak hallatára számos gödöllői fiúnak csillan fel a szeme, hiszen számukra minden egyes vakáció egyik legemlékezetesebb élménye a horgásztábor. A 2021-es év augusztusában kilencedik alkalommal került megrendezésre „Pali bácsi horgásztábora” Dányban. Idén a gödöllői egyházközség 38 tagja vett részt az eseményen. 21 gyermek - akik közül Bella Zalán és Varga Zalán első táborozók voltak – és 17 felnőtt, akik hasznos tanácsokkal, „halcsalogató” csodaszörppel vagy éppen finom étellel támogatták az ifjú pecásokat.

A sátrak felállítása és a tábornyitó után az éjszakai horgászat vette kezdetét. A pecások nagy lelkesedéssel indultak a stégek irányába, ahol késő estig kínáltak a tó halai számára különféle etetőanyagokat és csalikat. A felnőtt segítők és az idősebb horgászpalánták közül sokan egész éjjel kint maradtak felszerelésük mellett a tavon, mivel a „minőségi” halfogást korán el kellett kezdeni, hogy legyen vasárnapra finom halászlé. A legtöbben tejsavas erjesztésű kukoricát használtak etetőanyagnak, és ugyanezt a „halfinomságot” tűzték a horogra is. A nyári, meleg időszakban az ilyen típusú, fermentált magok talán a legfogósabbak, imádják a pontyok és az amurok, de ami még fontosabb: nem szeretik a törpeharcsák. Ezekkel a kis, tüskés halakkal tele van a Dányi Horgásztó, a horgászok nagy bosszúságára, DE a kis horgászok nagy örömére. Fogták is őket szorgalmasan, hiszen falánkságuk és erőteljes kapásaik izgalmassá és mozgalmassá tették az életet a stégeken. Az első éjszaka jól sikerült, hiszen meglett a szükséges halmennyiség a halászléhez, sőt két amur is horogra akadt – a rántott hal kedvelőinek nagy örömére. Péter atya, aki minden évben aktívan részt vesz a horgásztáborban, egy olyan pontyot is partra segített, amely túl nagy volt ahhoz, hogy el lehessen vinni, így visszaeresztette tóbeli társaihoz.

A következő nap reggel egy kis testmozgással kezdődött. Olenyik Dávid egy gyors, átmozgató tornára, majd egy közös focizásra invitálta a táborlakókat. Ezután Varga Atti és Árpi bemutatót tartottak halpucolásból az udvaron, bemutatva a kis horgászoknak a pikkelyek és a belsőségek eltávolításának minden mesterfogását. Ezt látva a gyerekek még több halat akartak fogni, ezért ismét a víz felé vették útjukat. A délelőtti horgászat nem tartott sokáig, hiszen régen volt a reggeli, és Marika néni paprikás krumplijának illata hamar az étkező sátrak alá csalta a táborozókat. Az ebédhez Pici atya is csatlakozott, megismerve az egyházközség lelkes horgász közösségét, kicsiket és nagyokat egyaránt. Ebéd után az idősebb horgászok egy kis pihenésben reménykedve feküdtek le a kerti fűben, vagy helyezkedtek el kényelmesen egy székben, de a futkározó és kártyázó gyerekek zsivaja nem sok nyugtot hagyott nekik. Délután a pecások gyomrát a „bázison” és a stégeken is lelkes hozzátartozók kényeztették, helyben sütött, különböző ízesítésű kürtős kalácsokkal és aranysárga főtt kukoricával kínálva a halak szerelmeseit. A táborozók korán lefeküdtek, hiszen másnap a horgászverseny következett. Mindössze páran maradtak ébren. Közéjük tartozott Zsolt atya is, aki szintén eljött Pali bácsi horgásztáborába, és csak éjfél körül indult haza.

A verseny reggelén izgalom lett úrrá a táboron. A reggelit követően a horgászok tizedelni kezdték a tó törpeharcsa állományát, de több ponty és keszeg is horogra akadt. A megmérettetés ebédig tartott, de nem megállás nélkül, hiszen egy vihar visszaparancsolt mindenkit a táborba. A pavilonok alatt mindenki a versenyről beszélt: „Mekkora halat fogtál?”; „Mire jött?”; „Akkor most te vezetsz, nem?” – kérdezgették egymást a gyerekek. Fél óra kényszerszünet után a verseny folytatódott. A halak jól „teljesítettek”, és a fél egyes befejezésig izgalomban tartották a versenyzőket és segítőiket. A lefújás után előbb az ebéd következett: a halászlé és a rántott hal. Zsolt atya is visszatért, hogy megízlelje a kapások, fárasztások, halpucolások és a főzés végeredményét. Az eredményhirdetés és a tábor lezárása szemerkélő esőben, de jó hangulatban telt. Pali bácsinak mindenkihez volt egy-két biztató és dicsérő szava. A versenyt végül Gyulai Beni nyerte, őt pedig a Nagy testvérek, Szilárd és Kristóf követték. A nyereményeiket már az indulásra kész autókba pakolták, hiszen a tábor már kiürült, és a sátrakat elbontottuk.

Akár azt is mondhatnánk, hogy az idei egy kivételesen jó tábor volt, de ennek csak a fele lenne igaz. Hiszen minden eddigi horgásztábor felejthetetlen élmény volt mindannyiunk számára. Horgászni akárhol tud az ember, de az nem mindenkinek adatik meg, hogy egy olyan közösségben tölthessen el három napot, ahol nagyapa, apa, fiú, unoka, barát és iskolatárs együtt, tapasztalt horgászok tanácsait hallgatva hódolhat a népszerű sportágnak!

Szabó Barnabás