Nézzük, miről szól ez a törvény?
• A gyermekeket védi az egyre több csatornán keresztül rájuk zúduló pornográfiával szemben.
• 18 év alatti gyereket ne terheljenek szexuális nevelés címén olyan információkkal, mint a nemváltoztatás lehetősége és joga, és legfőképpen ne állítsák be normális választásként, bárki számára választható lehetőségként a nemváltást egy olyan életkorban, amikor a nemi identitás még egyáltalán nincs megszilárdulva. A nemi szerep diszfória (vagyis amikor valaki nem tud azonosulni a biológiai nemével) a jelenleg is érvényben lévő pszichiátriai rendszerben mentális betegségként szerepel. Az LMBTQ-szervezetek ennek ellenére egyre hangosabban hirdetik azt, hogy nemi identitásunk a velünk született biológiai nemünktől függetlenül változtatható.
• A szexuális nevelésben olyan szervezetek kapnak lehetőséget, akik a felvilágosító munka során a férfi és a nő testi kapcsolatát, elsősorban a test működését mutatják be. Ezzel nyilvánvalóan nem „eltörlik” a homoszexualitást, hanem a heteroszexuális testiség bemutatására helyezik a hangsúlyt.
Miről nem szól ez a törvény?
• Nem arról szól, hogy ne lehessen a számukra életkorilag megfelelő ismereteket átadni a saját testükről, annak működéséről!
• Nem tiltja meg, hogy bárki, bármilyen formában az állami oktatás keretein kívül a legjobb meggyőződése szerint világosítsa fel a gyerekét.
• Nem állítja, hogy minden meleg pedofil lenne, a két fogalmat nem is említi együtt a törvény szövege.
Manapság a sajtóban egyre többet hallani a gender-elméletről és az LMBTQ-szervezetekről. Miután a magyar kormány népszavazási kezdeményezést is indított a gyermekek védelme érdekében, érdemes megvizsgálnunk az LMBTQ-szervezetek és a gender céljait, tevékenységét. A gender-elmélet szerint a nemi szerepek, a férfiasság és a nőiesség elsősorban társadalmi képződmények, amelyek változtak a történelem folyamán időben és térben, azaz nem állandóak. Mindebből fakadóan úgy gondolják, hogy a biológiai nemünknek, azaz testi mivoltunknak lényegében nincs következménye arra vonatkozóan, hogy miként kell élnünk, nőként képzelhetem magam férfinak és fordítva, sőt az elmélet képviselői szerint ma már több mint 100 nemi identitás létezik. A brit közszolgálati csatorna honlapján például egy szexuális oktatási műsorban nemrég arról értekeztek, hogy a transzneművé válás egy olyan eszköz, amellyel a gyermekek „boldoggá” válhatnak, és hogy állítólag a különböző nemi identitások közé tartozik a „genderqueer”, a „pánszexuális” és a „kétnemű” is. A filmben látható, amint egy gyerek megkérdezi a kapcsolatok- és szexuális nevelés-tanárát: „Hány nemi identitás van?” A tanár így válaszol: „Sok nemi identitás létezik. Tudjuk, hogy van férfi és nő, de több mint 100, és lehet, hogy még több nemi identitás létezik.”
A gender-elmélet az 1995-ös pekingi ENSZ-konferencián kezdte meg menetelését, és hódította meg napjainkra a politika, a jog, a kultúra, a média és az oktatás egyre nagyobb szeletét Nyugat-Európában és Észak-Amerikában. Ahogy Marguerite A. Peeters írja a Genderőrület c. könyvében, a stratégia az, hogy a mozgalom az „egyetemes jogok nevében először a hátrányos megkülönböztetés és az erőszak ellen kér védelmet”, valódi célja azonban az, hogy „az egész földön megváltoztassa a kultúrát, és mindenkivel elfogadtassa az lmbtq-életstílusokat .” Mindezt az elfogadás jegyében, miközben a gender-elmélet mögött álló mozgalom intoleráns és nem tűr ellentmondást.
Nézzünk egy konkrét példát: Kanadában lecsapnak a hatóságok azokra is, akik nem hajlandóak társadalmi nemüknek megfelelően nevelni gyermeküket. Rob Hoogland „bűne” például az volt, hogy a lányát lányként akarta felnevelni. A lánya viszont úgy érezte, hogy ő valójában fiú, az iskolapszichológus ezért el is küldte nemátalakító kezelésre. Édesapja azonban mindezt nem fogadta el, így ez év márciusában elzárást kapott, a bíróság felszólítása ellenére ugyanis a lányának merte nevezte biológiailag nőnemű kiskorú gyermekét… A volt feleség engedélyezné a lányuk nemváltását, a kanadai törvények értelmében pedig egy szülő beleegyezése is elegendő a beavatkozás megkezdéséhez. A férj szerint azonban a lánynak összetett problémái vannak, amit nem old meg a visszafordíthatatlan következményekkel járó hormonterápia. A férfi bíróságra vitte az ügyet, ahol a bíró kimondta, hogy az apának nincs beleszólása az ügybe, és a tizennégy éves gyermek megkaphatja a tesztoszteron kezelést. A bíró azt is kimondta, hogy a szülőknek „kötelességük megerősíteni kiskorú gyermekük nemi identitását,” mert ha ezt nem teszik meg, az „családon belüli erőszaknak” minősül. „Szülőként végig kell néznem, hogy egy teljesen egészséges gyereket tönkretesznek, és a bíró szerint nem tehetek mást, minthogy ezt a pálya széléről végignézem. Vagy elfogadom, vagy mehetek a börtönbe” – mondta Hoogland.
Ezt olvasva legyinthetnénk is, feltéve a kérdést: „Miért fontos ez? A gyerekeket ez Európában nem érinti.” Nos, az LMBTQ-propaganda beszivárgott a nyugat-európai iskolákba és óvodákba is. 2018-ban az Egyesült Királyságban nem kevesebb mint 4400 százalékkal nőtt azoknak a tinédzser lányoknak az aránya, akik nemváltó műtétet kívánnak igénybe venni, Svédországban pedig tíz év alatt 1500 százalékkal nőtt azoknak a kislányoknak a száma, akik fiúknak érzik magukat. Az egyik nagy-britanniai iskolában 1600 diák közül 76 állította magáról, hogy ő valójában transznemű, a nemváltó kamaszok többsége azonban később megbánja döntését. A magukat transzneműnek valló fiatal fiúknak 70-98, a lányoknak pedig 50-88 százaléka idővel visszatér a biológiai neméhez.
Az elmúlt hetekben támadások sora érte Magyarországot, amiért a gyermekvédelmi törvény kimondja azt, hogy az iskolai szexuális felvilágosítás nem irányulhat a nem megváltoztatására, az LMBTQ népszerűsítésére. A törvényt balról támadók arról nem beszélnek, hogy az érzékenyítést képviselő szakemberek tanácsai visszafordíthatatlan kárt is okozhatnak a gyermekeknek. A világ vezető szakemberei, Paul McHugh és Lawrence Mayer 2016-ban levonták a következtetést a gender szakirodalom áttekintését követően: nem létezik olyan, hogy valaki „rossz testbe” születik, továbbá, ha a nemi szerepek értelmezését elszakítjuk a két biológiai nemtől, értelmetlen káosz lesz az eredmény. A nemi jegyek – írják – a sejtekig és csontokig hatolnak, valódi nemváltás tehát nem létezik, a nemváltó műtét veszélyes, hosszadalmas, drága beavatkozás, ami visszafordíthatatlan következményekkel járhat.
Magyarországon belekerült az Alaptörvénybe, hogy az apa férfi, az anya pedig nő. Korábban pedig olyan törvényt hozott a parlament, hogy a személyi igazolványban a születéskori biológiai nemet kell feltüntetni, s ideiglenesen felfüggesztette a tb a nemváltó műtétek támogatását is. A baloldalon ezzel szemben „a család az család” kampány fut az azonos nemű párok örökbefogadásának engedélyezéséért…
A tudomány és a politika válaszai után érdemes kitérnünk arra is, hogy a kereszténység hogyan viszonyul a témához. A katolikus egyház egyik legbefolyásosabb képviselője, Robert Sarah bíboros szerint a genderelmélet valójában olyan forradalmat igyekszik véghez vinni, amely felforgatja a teremtés – vagy a természet – rendjét. Hozzátehetjük, a Szentírás is világosan fogalmaz: „Isten megteremtette az embert, saját képmására, férfinak és nőnek teremtette.”
A 2022-es választások tétje a családok szemszögéből egyetlen mondatban megfogalmazható: meg tudjuk-e védeni a gyermekeinket az LMBTQ-mozgalommal összenőtt baloldal gyermekellenes politikájától?
