Terjedelmi okok miatt nem kívánunk részletes fejtegetésbe kezdeni annak illusztrálására, hogy milyen magasabb jogszabályokat sért ez a helyi rendelet, legyen elég e helyen csak arra utalnunk, hogy az illetékes Pest Megyei Kormányhivatal jogsértést állapított meg, és határidő kitűzésével felszólította a polgármester urat a jogsértő helyi rendelet orvoslására. Röviden arról van szó, hogy a behajtási rendeletként ismertté vált helyi szabály előírja: minden olyan gépjármű után, amely meghaladja a 3,5 tonnát, és behajtani kíván Gödöllő városi kezelésben lévő közútjaira, „útfenntartási hozzájárulás” címén meghatározott tarifa szerinti díjat kell fizetni. E díjat – a helyi rendelet szerint – minden ilyen súlyú jármű után meg kell fizetni, függetlenül attól, hogy a járművet ki üzemelteti és hol van bejegyezve. Ismert, hogy Gödöllőn a várost átszelő főutak kivételével minden közutat a város üzemeltet, tehát lényegében a városban szinte mindenhol fennáll ez a díjfizetési kötelezettség. Itt sokkal többről van szó, mint egy új, helyi, egyszerű díjfizetési kötelezettségről, ami csak egy szűk kört érintene! Ez a helyi rendelet diszkriminál, általános gazdasági versenytorzító hatású, más, ezzel összemérhető tarifákhoz képest nagyságrenddel nagyobb tarifákat alkalmaz, széleskörű árfelhajtást eredményez, és olyan adminisztrációs, bürokratikus eljárást is jelent, amelyet vagy eleve nem lehet betartani, vagy csak aránytalan többletmunka révén teljesíthető, annak összes következményével együtt. Jelen cikk keretei között lehetetlenség felsorolni azt a sok sérelmet, amit ez a rendelet okoz, amely végső soron a láncreakcióban megvalósuló árnövelő hatása miatt a gödöllőiek széles körét érinti, valamint vállalkozások megszűnéséhez és munkahelyek elvesztéséhez vezethet. Kíváncsian várjuk, hogy az önkormányzat hogyan reagál a kormányhivatali álláspontra, illetve a helyi érintetteknek a rendelet elleni petíciójára.
Gémesi György a behajtási rendeletet a kormány – járványhelyzetben hozott – rendkívüli forráselvonó intézkedése miatt előállt városi költségvetési helyzetre hivatkozva hozta meg. Nem kívánunk semmiféle számháborúba bocsátkozni, csupán megkérdezzük – ha már a városi költségvetés részéről elhangzott –, hogy vajon mi a helyzet a gödöllői „szállodaper” néven elhíresült ügyben sorozatos – összeredményében sikertelen – városi fellebbezések nyomán hozott jogerős ítéletben foglalt fizetési kötelezettséggel? Talán csak nem azért kell a behajtási rendelet, mert a „szállodaper” ítélete elvisz sok százmillió forintot a városi költségvetésből? Egy vesztett per mindig fájdalmas, főképpen, ha százmilliókat kell fizetni. Egy jogerősen elvesztett per után illene nyilvánosan egy alapos és részletes magyarázatot adni a város polgárainak. Nem elégséges ilyenkor az a szűkszavú polgármesteri magyarázat, hogy „el nem végzett munka után nem fizetünk” vagy „a bíróság eljárási kérdésekben döntött, a pénzt az egyik zsebünkből a másik zsebünkbe kell tennünk”, illetve „a várost semmi kár nem érte”. Érthető, hogy a lakosság hiányolja a mindenre kiterjedő magyarázatot, hiszen ez a zsebükre megy, továbbá a város által menet közben kifizetett 34 millió forintot is meghaladó ügyvédi munkadíj egyértelműen azt jelzi, hogy itt mégis komoly és igen jelentős ügyről van szó.
Az előzetes nyilatkozatok alapján a város vezetése a behajtási rendeletből 60 millió forint bevételt vár évente a vállalkozóktól. A rendelet szerint a beszedett összeg csak városi utak és járdák felújítására fordítható, ám ha a városi zárszámadás sorai közé pillantunk, azt tapasztaljuk, hogy a lakosságtól beszedett kommunális adó – szintén csak utakra fordítható – 205 millió forintjából is csupán 10% jutott városi utakra és járdákra. Mi a biztosíték arra, hogy a rendelet által remélt 60 millió forintot valóban a közutakra fordítja? Semmi, ugyanis a rendeletben foglalt szabályokat figyelmen kívül hagyhatja, így ezzel a gödöllőiektől beszedett adóbevételeket a város arra használja fel, amire akarja.
A helyi vállalkozók és a gödöllői polgárok részletes válaszokat várnak. Szép dolog a színház és a színművészet, azonban a város polgármesterétől most elsősorban nem élő színpadon játszott színészi produkciót, de nem is országos politikusi ambícióra utaló megnyilvánulásokat várnak a gödöllői emberek, hanem lakosság- és vállalkozóbarát intézkedéseket.
dr. Holzmann László, ny. ügyvéd
Gödöllői vélemények a behajtási rendeletről
A behajtási rendelet kapcsán megszólaltattunk néhány gödöllői vállalkozót is, akik – tartva az adott esetben vállalkozásukat érintő következményektől – csupán monogramjuk közléséhez járultak hozzá.
„Ez a rendelet átgondolatlan, és nem veszi figyelembe a fizetésre kötelezettek mindennapi gazdasági tevékenységének gyakorlatát. Látszik, hogy íróasztal mellett találták ki. A rendelet készítői nem értesítették a Gödöllőn iparűzési adót fizető szóba jövő összes vállalkozást arról, hogy milyen rendelet készül. Ezt az értesítést az ügyfélkapun keresztül könnyen megtehették volna a rendelet alkotói, ezzel szemben csak néhány vállalkozóval egyeztettek, ezért nem helytálló azt kommunikálni, hogy a rendelet a vállalkozók egyetértésével készült. Ez a rendelet kifejezetten vállalkozásellenes.”
(Cs. K., gödöllői vállalkozó)
„El fogom veszíteni a beszállítóimat és a vásárlóimat a behajtási rendelet miatt. A külső beszállítók csak akkor fognak nekem árut szállítani, ha megfizetem a tehergépkocsijukra eső behajtási díjat. Ha én ezt vállalom, akkor én is kénytelen vagyok a vevőimnek magasabb áron adni a terméket. Ezt a nagyobb árat viszont valószínűleg nem fizetik meg a gödöllői vásárlóim, mert így is már eleve drágább az áru, mint máshol a szomszédos településeken, és amikor tőlem elviszi az árut, akkor ő is újra kénytelen a behajtási rendelet szerinti tarifát megfizetni. Vagyis kétszeres behajtási díj jelenik meg az árban, ami nem lehet versenyképes ár Gödöllőn, tehát elmennek a gödöllői vásárlók a szomszéd településekre vásárolni, én pedig kénytelen leszek becsukni. Sok vállalkozó társam fog így járni. Kinek jó ez?”
(G. H., gödöllői vállalkozó)
„A behajtási rendelet díjai irreálisan magasak. Például egy 40 tonnás kamion egyszeri budapesti behajtási díja 5.000 forint, ugyanez Gödöllőn 15.000 forint. Mi indokolja ezt a különbséget?”
(A. L., gödöllői vállalkozó)
„A rendelet adminisztrációja tarthatatlan.
A behajtási engedély kérelem csak magyarul van, mi van a külföldiekkel?
Olyan gépjármű adatokat kell megadni a behajtási kérelemben, amelyek a forgalmi engedélyben szerepelnek. Az üzleti forgalomban a gépjármű forgalmi engedélye különböző okokból nem áll mindig rendelkezésre, ennek hiányában hogyan kérjük a behajtási engedélyt?
Az adminisztráció nehézsége miatt a beszállítók és a vevők inkább elkerülik a gödöllői cégeket, mert a környező településeken lévő konkurens cégeknél nem kell sem jelenteni, sem fizetni.”
(G. K., gödöllői vállalkozó)
