Cserkészek az életre, avagy kik is ezek a barna inges, zöld nyakkendős fiatalok?

A kezdetek: 1907-ben egy brit tábornok, Robert Stephenson Smyth Baden-Powell, cserkészberkeken belül csak egyszerűen: BiPi, megszervezi első, fiúknak szóló cserkésztáborát az angliai Brownsee Island-en. 1909-ben már hazánkba is eljutnak BiPi cserkészfiúknak írt iránymutatásai (Scouting for Boys) és 1912. dec. 28-án megalakul a Magyar Cserkész Szövetség is. A fő nevelési irányt a katonaéletből merítette, a rend, fegyelem, erkölcsi tartás, a szabadban való élet a mai napig meghatározó eleme a cserkészetnek. Egyenruhájuk nem csak színeivel hivatott a természetbe való simulást szimbolizálni, hanem fontos eleme a társadalmi különbségek elfedésének is, vagyis az egyenlőséget szolgálja. BiPi szavaival élve: „elrejti a nemzeti, faji és vallási különbségeket is, és mindenkivel érezteti, hogy együtt egy nagy testvériség tagjai.”

A cserkészélet alapját a 10 cserkésztörvény adja, ami keretbe foglalja a világ összes cserkészének gondolkodását, viselkedését, erkölcsi mércerendszerét. 

A mozgalom ökumenikus, de az isten-hit meghatározó alapja, határozott irányt mutatva a fiatalok és régebb óta fiatalok lelki fejlődésének.

A cserkészek azonos korú, külön fiú és lány őrsökbe tömörülve élik életüket, heti rendszerességgel találkoznak az év során, majd az éves munka jutalmaként egy közös csapattáborban vesznek részt. Jellemzően 6 éves kortól lehet csatlakozni a cserkészmozgalomhoz, de vannak olyan csapatok, mint pl. a gödöllői 802. Szent Korona Cserkészcsapat, ahol ez a korhatár 10-11 éves kor (4. osztály).

Nagy hangsúlyt fektetnek a nevelésben a becsületre, bajtársiasságra, felelősségtudatra, önállóság, önbizalom fejlesztésére, az Isten, haza, embertárs, természet szeretetére, tiszteletére. Fontos törekvés a segítőkészség elmélyítése pl. napi jótettek formájában. Emlékszem, mint a magyarországi mozgalom újraalakuláskor 1989-ben avatott cserkész, hogy mennyi helyre vitt akkori parancsnokunk, Máthé Laci bá’ segíteni: temetőt, elhagyatott sírokat tettünk rendbe, kitakarítottuk a templom környékét, de szellemi táplálékot is nyújtottunk: az őrsömmel, évekig örvendeztettük meg a gödöllői Idősotthon lakóit karácsonyi dalcsokrainkkal. Ádventben pedig kitaláltam még tizenévesként, hogy élesszük újjá a betlehemezés hagyományát, elvíve sok gödöllői család otthonába a várakozás  kegyelmét. Melegséggel tölt el, hogy ez a szép szokás a mai napig életben van csapatunkban, immár gyermekeink által táplálva a hagyományt. Jelenleg e gödöllői csapat a legnagyobb az országban, közel 400 aktív taggal büszkélkedve!

Ennyi lelkes fiatalt öröm csak nézni is…! Páran, régebb óta fiatal cserkészek -na, jó, szülők-, újra próbálunk valamilyen formában csatlakozni a csapat életéhez, így több, mint 3 éve lejárunk a táboraikba GH-ni (Gazdasági Hivatal, vagyis segítünk főzni). Nagycsaládos szülőként megható figyelni a cserkészek tábori, közösségi életét! Ők talán még fel sem fogják, hogy milyen hasznos tapasztalatokat gyűjtenek az életre, gyermekneveléshez, munkához, gyakorlatilag bármilyen felmerülő probléma megoldásához! Határozottan állítom, hogy ezekre a fiatalokra egy stabil társadalom pilléreit lehet alapozni, akik hívek cserkészköszöntésükhöz: „Jó munkát!” végezve, szüntelen készek a jóra: „Légy résen!”. Védik a kisebbet és az „Isten, embertárs, haza” hármasának szellemében élik életüket, melyet jobb kezükkel való tisztelgésükkel is kifejeznek, szeretetük jeleként pedig a szívükhöz közelebb eső, bal kezükkel üdvözlik cserkésztestvéreiket szerte a világon!

                                                                                                                       S.B.B.