Mit veszített Magyarország egésze 1920-ban e béke folytán? Az I. világháborút lezáró trianoni békediktátum következtében Magyarország elveszítette területének kétharmadát, és közel három és fél millió magyar került idegen államok fennhatósága alá. Románia nagyobb területet kapott 1920-ban Magyarországból, mint amekkora területet meghagytak hazánknak. A magyarság nemcsak történelmi területeket veszített, hanem gazdasága és közlekedése alapjainak jelentős részét is, bányák, erdők, kiváló mezőgazdasági területek és iparvárosok formájában. Csak a csehszlovák-magyar határon 76 községet vágtak ketté a győztesek érdekeinek megfelelően, családokat, rokonokat elvágva egymástól. A kettészakított családok is „Trianon gyermekei”. Trianon legfőbb igazságtalansága az, hogy a győztesek azt az elvet sem tartották be, hogy a nemzetiségi szempontból vitatott területek hovatartozásáról népszavazás döntsön. Magyarországon csak Sopron esetében nyílt lehetőség az önrendelkezésre. A németek és magyarok által vegyesen lakott település végül Magyarország mellett döntött, kiérdemelve a leghűségesebb város kitüntető címet. A kérdés költői: milyen döntés született volna akkor, ha wilsoni mintára például a magyar többségű Csallóköz területén is kiírják a népszavazást.
Milyen válaszok születtek Trianonra 1920 óta? A két háború között minden politikai erő egyetértett a határok felülvizsgálatának szükségességében. Úgy tűnt egy ideig, hogy a békés revízió programja sikerrel járhat, azonban a német-olasz segítséggel visszaszerzett területeket a II. világháború végén, Németország veresége miatt is elveszítettük. A kibontakozó kommunista rendszer – és ebben Rákosi és Kádár diktatúrája ugyanazt az álláspontot képviselte – teljes közönnyel szemlélte a trianoni utódállamoknak (Csehszlovákia, Jugoszlávia, Románia) a határon túli magyarság beolvasztására irányuló politikáját. Nem volt ez szükségszerű: egy román kommunista először volt román és csak utána kommunista, ahogy a környező többi ország esetében is ugyanezt elmondhatjuk. A kommunizmus bukását követően eltelt három évtizedben kettévált a politikai mező: a jobboldali kormányok Antall József és Orbán Viktor vezetésével számos döntéssel segítették a határon túli magyarság megmaradását (pl. 1992: Duna Televízió elindítása, 2001: státusztörvény megalkotása, 2010: egyszerűsített honosítási eljárás és a nemzeti összetartozás emléknapjának bevezetése, rengeteg határon túli magyar templom, műemlék felújításának támogatása). A zsinórmérték Antall József mondása volt, aki kormányfőként így nyilatkozott: „lélekben, érzésben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánok lenni”. A baloldali kormányok a kádári hagyományt folytatták: a határon túli magyaroknak juttatott támogatásokat visszanyesték, 2004-ben pedig az elmúlt három évtized legvisszataszítóbb népszavazását vezényelték le a kettős állampolgárság témakörében. Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök lényegében a „nem”-re való buzdítással kitagadta az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, délvidéki magyar testvéreinket a nemzet fogalmából.
Gödöllő legújabb kori történelme sem értelmezhető Trianon nélkül. A város – az országos rangsorok szerinti – legnívósabb gimnáziuma is Trianon gyermeke. Az első világháborút lezáró béke után megszüntetett kassai, rozsnyói és nagyváradi rendi gimnázium szerzetes tanárait ugyanis az anyaországba telepítették. Dr. Takács Menyhért jászóvári prépost-prelátusnak sikerült Gödöllőn egy premontrei oktatási intézetet létrehoznia. 1923-ban Klebelsberg Kuno kultuszminiszter közreműködésével megkapták a gödöllői Fácános erdőt, a koronauradalom csaknem 90 holdját átengedte a rendnek, hogy nagy múltú oktatási tevékenységüket folytassák. Az ide menekült premontrei tanárok mellett a mai napig rengeteg erdélyi és felvidéki kötődésű család él Gödöllőn, ők is Trianon gyermekei. Városunkban Trianonra emlékeztet bennünket a máriabesnyői kolostor mögött található, a 3-as főút melletti Trianon-kereszt. 1941-ben a Dél- és a Felvidék visszatérésének emlékére állíttatták a kapucinusok. A kereszten egy márványtábla található az alábbi felirattal:
„Isten dicsőségére,
Besnyői Szűzanya
Tiszteletére,
Megcsonkított magyar
Hazánk gyarapodásának
Emlékezetére.
1941”
-dl-
