//

A Blahai Jézus Szíve Kápolna és az ünnepi búcsú

A Blahai Jézus Szíve kápolnát Simon Vince és neje, Pernesz Gizella építtette, akik tehetős emberek voltak. Budapesten a Kodály-körönd közelében laktak, jegyzett mészárszékük és bérházaik voltak. Mivel Simon Vince a közelben lévő, Szondy utcai Szent Család plébániának volt képviselője, gyakran megfordultak a plébánia gödöllői nyaralójában, ami a mai TV-reléállomás helyén volt.

Mivel megszerették az akkor csendes helyet, ahol a lankás gödöllői dombság város felőli oldalán szőlő és gyümölcsös volt, letelepedtek. Házat építettek az akkor még nem létező kápolna mellett, földeket vettek, övék volt Gödöllő egyetlen szeszfőzdéje, de mivel hívő emberként igényük volt a szentmisére, elhatározták, hogy kápolnát építenek. Ez meg is történt 1928-ban. Az akkori gödöllői plébános kijelentette, ha „Simon úr kápolnát épített, gondoskodjon papokról is”. Ez régen nem volt probléma, nagyon jó kapcsolatot ápolt a premontrei (Dr. Szopek Lóránt, később a fiatal Fényi Ottó) és a kapucinus (Bögözi Vilmos) atyákkal. A pesti Szent Család plébánia papjai is gyakran jöttek a nyaralóba, így biztosítva volt a szentmise. Később, a kommunista üldöztetés idején mintegy menedékhely lett, mert a szerzetesrendek működésének megszüntetése után a szétszélesztett szerzetesek is a blahai kápolnában miséztek. A hatvanas évek olyan korszak volt, amikor a blahai kápolnában 25, a Kastélytemplomban 60 ministráns volt. A Gödöllőn maradandót alkotó Mácz István atya ministránsa is voltam, aki fantasztikus pásztorjátékokat szervezett, és csak később fogtam fel, hogy tulajdonképpen cserkészetre is nevelt minket. Mivel Simon Vince és felesége gyermektelen házaspár volt, a rokonságból kerestek olyan alkalmas nagylányt, aki képes az örökséget tovább vinni. Sok huzavona után édesanyám mellett döntöttek: Simon Vince az ő anyukájának (a nagymamámnak) a nagybátyja volt. Édesanyám a háború alatt, 1943-ban érkezett Gödöllőre a partiumi Érszalacsról. Itt  is maradt, és tanúja lett annak is, amikor mindent államosítottak, és a kápolna mégis megmaradhatott: szép, példamutató hitélet volt nehéz időkben is. Ahogy később Regőczy István atya, az „Isten vándora” árváit támogatta a közösség, ez a ma is példaértékű cselekedet meghatározó élmény számomra – a papi hivatásom választásában is nagyban befolyásolt.

A kápolna építtetői mélyen Jézus Szíve-tisztelők voltak. Az ő korukban nagy volt hazánkban a lelkiség népszerűsége. Főleg a jezsuita rend jóvoltából terjedt el a 17. században, miután az egyház jóváhagyta a Franciaországban élő szerzetes nővérnek, Alacoque Szent Margitnak adott magán kinyilatkoztatást. A kápolna mellett élő Simon Vince házában, az ajtófélfán is ott volt Jézus Szíve képe, mert az egyik ígéret a tizenkettő közül, amit Margit nővér kapott a magán kinyilatkoztatásban, úgy hangzott, hogy „megáldom a házakat, amelyekben Szent Szívem képét kifüggesztik és tisztelik.” A blahai kápolnában élő és nagyon tudatos Jézus Szíve-tisztelet volt. Nemcsak a Jézus Szíve-búcsúkat tartottuk meg rangosan, hanem minden első pénteken Jézus Szíve-litániát végeztünk, pap nélkül is. Jézus Szíve ünnepén és minden első pénteken felidézzük azt a szeretetet, amely Jézus istenemberi szívéből áradt és árad ma is a világba. Megemlékezünk arról, amit Jézus értünk szeretetből tett: kiüresítette önmagát, szolgai alakot öltött, a fájdalmak férfija lett, és a kereszten függő testét átjárta a katona lándzsája. „A Szent Szív Isten szeretetének koncentrált kinyilatkoztatása.” – mondja Szent II. János Pál pápa.  A Jézus Szíve-lelkiség követőinek sajátossága, hogy előszeretettel gondolnak az Úr keblében dobogó Szívre, annak érzelemvilágára, és ezen át istenemberi személyiségére. Jézus Szíve példa és erőforrás kell, hogy legyen minden ember számára. Jézus istenemberi Szíve mutatja, hogy milyen „szívvel”, azaz lelkülettel, erkölcsi magatartással éljük életünket a világban, és milyen szeretettel legyünk a másik ember iránt. Ezért imádkozzuk a Jézus Szíve-litániában: „alakítsd szívünket a te Szíved szerint.” Egyszerűen a keresztény életünk lényege van benne a Jézus Szíve-tiszteletben: ugyanolyanná lenni, mint Jézus, olyan szívvel rendelkezni, mint Jézus Szíve, ami kiárad és szeret. A kápolna búcsúját minden évben Jézus Szent Szíve napján ünnepeljük, vagyis az Úrnapot követő pénteken, ami idén június 11-re esett, és este 18 órakor tartottuk meg az ünnepi szentmisét.

A kápolna minden nap nyitva van, ha valaki szeretne a nagy sürgés-forgásban elcsöndesedni, imádkozni, akkor megteheti. Örülök, hogy a szomszédságban lévő Katolikus Óvoda gyermekei is igénybe veszik a kápolnát. Simon Vince a háború előtt szeretett volna egy katolikus iskolát építeni Blahán. A város akkori vezetőivel való huzavona és a háború kitörése miatt ebből nem lett semmi. Többek között testvérem, Máthé László és felesége, Anci jóvoltából azonban, ha nem is iskola, de egy katolikus óvoda mégis megépült. Simon Vince álma végül is megvalósult. Így a Blahai Jézus Szíve kápolna nemcsak nagy múlttal rendelkezik, hanem a jelenben is élet tölti meg, és reméljük, a jövőben is szolgálja az Úr dicsőségét és az emberek lelki javát.

Máthé György esperes
érsekvadkerti plébános