Vasárnap késő este piros-fehér-zöld mámor lett úrrá Európában, de nem a magyarok miatt. Ahogy sejteni lehetett az idáig vezető úton, az Eb talán két legjobb válogatottja jutott el a döntőbe, ahol egy izgalmas mérkőzést láthattunk. A mérkőzés előtt írtunk arról, hogy jót tenne egy korai gól a találkozónak, ami olyan szinten bejött, hogy Luke Shaw 117 másodperc után meg is szerezte a vezetést Angliának, ami az Eb-döntők történetének leggyorsabb találata lett. Viszont mindent elmond az angolok további játékáról, hogy ez az egyetlen lövés ment kapura, amiből a rekord gyorsan szerzett gólt elérték. Az olaszok többet próbálkoztak utána, megérdemelték az egyenlítést, majd a hosszabbítás utáni tizenegyesekkel a győzelmet is, mert hat alkalommal tették próbára az angol kapust és a mezőnyben is többet birtokolták a labdát, ezáltal segítve, hogy sok támadással tarkított jó mérkőzés kerekedjen ki a döntőből. Ettől függetlenül persze a tizenegyesek nem a támadásokról és a mezőnyfölényről szólnak, vagyis nyerhetett volna a hazai csapat, de az angol szövetségi kapitány a hosszabbítás utolsó percében becserélt két fiatal játékosát (Rashford és Sancho) állította oda a büntető rúgásokhoz, akik talán a labdával sem találkoztak az azt megelőző másodpercekben. Ráadásul rajtuk kívül az a 19 éves Saka rúgta az ötödik és egyben sorsdöntő tizenegyest, aki profi pályafutása során még soha nem lőtt gólt büntetőből, miközben a torna legjobb angol játékosa, Sterling nem vett részt a szétlövésben.
Ezzel pedig eldőlt, hogy az 55 éve otthon szerzett világbajnoki címük mellé egyelőre nem nyerték meg az első kontinens bajnoki medáliájukat, így a futball hazájának tekinthető szigetországiaknak várniuk kell minimum három évet, hogy esetleg a 2024-es Németországban rendezett Eb-n megpróbáljanak újra eljutni a döntőbe és ott sikerrel venni az utolsó akadályt is. Az 1996-ban rendezett hazai, Angliában rendezett tornán is büntetőkkel kaptak ki a németektől, ahol éppen a jelenlegi szövetségi kapitány, Gareth Southgate hagyta ki a büntetőt és nem jutottak döntőbe, míg vasárnap egy lépéssel később, már a fináléban történt meg ugyanez az eset, hogy a rendes játékidő 1-1-es állása után, majd gól nélküli hosszabbítást követően büntetőkkel buknak el egy fontos mérkőzést a Wembley-ben. Ha a dátumokat nézzük (1966, 1996 és 2021), akkor valószínűleg újabb 25-30 évet kell várni arra, hogy Angliába költözzön újra az Eb vagy vb mezőnye, viszont a háromoroszlánosok bizonyosan nem szeretnének addig várni második trófeájuk elnyerésére. Egyelőre azonban Olaszország áll immáron másodszor Európa trónján és hódították el a Henri Delaunay-trófeát, akik hatodik nagy tornagyőzelmüket szerezték (négy vb, illetve két Eb cím), és ezzel megközelítették Németországot, akiknek egyel több Eb címük van ugyanannyi vb győzelem mellett. Ráadásul tovább javították veretlenségi sorozatukat és immár 34 találkozó óta nem találnak legyőzőre (27 győzelem mellett 7 döntetlent értek el), ami a leghosszabb veretlenségi sorozat a Squadra Azzura történetében. Az idei Eb legjobb játékosát is az olaszok közül választották ki, mégpedig a döntő egyik hőse és a tizenegyespárbajban két lövést is hárító Gianluigi Donnarumma lett az Európa-bajnokság legjobb játékosa. Érdekes, hogy a fiatal 22 éves kapus pályafutása során mind az öt olyan meccsét megnyerte, amelyiken csapata tizenegyespárbajra kényszerült. Ezzel ellentétben pont az angoloknak van a legrosszabb győzelmi aránya a büntető párbajok során, mindössze kétszer nyertek kilenc tizenegyesekkel végződő mérkőzésükön.
Az elmúlt egy hónap után az is elmondható, hogy nagyon sok mindenben különleges volt az Euro 2020 torna. Az Eb-k történetében még nem volt olyan, hogy a kontinens tornának szó szerint Európa legyen a házigazdája, azon belül is tizenegy ország tizenegy városának stadionja. Eredetileg tizenhárom város volt a tervek között, de Brüsszel és Dublin visszalépésével annyi helyszín maradt, mint ahány játékos kifut a gyepre egy csapatban. Különleges volt, hiszen ezek az országok kicsit úgy érezték, hogy otthont adtak a rendezvénynek, így volt ezzel hazánk is, ahol összességében a két elődöntőt és a döntőt leszámítva messze a legtöbb néző követte az eseményeket a helyszínen élőben. A három csoporttalálkozón – ebből két mérkőzés hazánk válogatottjával – és az egy nyolcaddöntőn 54-56 ezer ember szurkolt a kedvenceiknek a Puskás Arénában. Sajnos a jövőben az UEFA elnöke és vezetése nem támogatja majd újra ezen rendezési elvet, mert szerintük nem korrekt, hogy sok csapat több ezer kilométert utazott egyik mérkőzésről a másikra, míg voltak, akik szinte az egész Eb-t hazai pályán játszották végig, mint például a döntő házigazdája Anglia is, hiszen számukra csak egy gyors római kiruccanás volt a negyeddöntő során, minden más találkozójuknak a Wembley adott otthont. A másik érdekesség, hogy visszatért a támadó foci, mert a gólok számában is rekordot állított fel az Európa-bajnokság 142 találattal. Önmagában azért ez nem egy „nagy szám”, hiszen 2016-ban volt először 24 csapatos a torna, így igazából a Franciaországban 51 mérkőzésen elért 108 gólt javította meg alaposan a mostani gólszüret, de ha a mérkőzésenként elért közel 2,8-as gólátlagot nézzük, akkor egészen 1976-ig kell visszamennünk, hogy ennél magasabb rátát lássunk. Viszont akkor még csupán négy mérkőzést játszottak, egy-egy elődöntő után a bronzmérkőzés és a döntő következett, ami merőben más lebonyolítás volt és egyetlen mérkőzésen szerzett gólok száma nagyban befolyásolta az összes találkozón rúgott gólok átlagát. Az is igaz, hogy akkor a németek csatára, Dieter Müller négy góllal lett gólkirály ezen az egyetlen hosszú hétvégén megrendezett kontinens tornán, míg idén Cristiano Ronaldo és Patrik Schick öt-öt góllal is meg tudta nyerni ezt a címet.
Ronaldo ehhez még egy gólpasszt is adott, illetve egy mérkőzéssel kevesebbet is játszott cseh társánál, amelyen lehetősége lett volna további gólszerzésre, így talán elsősorban a 36 éves portugál játékos érdemli meg a titulust. Előző cikkünkben már írtuk, hogy a viszonylag rövidre sikerült portugál szereplés ellenére – nyolcaddöntőben elvéreztek Belgiummal szemben – a lejátszott négy mérkőzésen azért újabb egyéni rekordokat állított fel Ronaldo és még jó pár rekordhoz közelebb került ezzel, ami az idei vb csoportmeccseken akár be is következhet majd (nemzeti válogatottsági szereplési rekord és egyedüli válogatottsági gól rekord).
Jó hír a foci szerelmeseinek, hogy ami a pandémia miatt fájdalmas volt és egy évet csúszott, az most visszajön, mert másfél év múlva, kivételesen novemberben kezdődik Katarban a világbajnokság, ahova akár még hazánk válogatottja is eljuthat, ehhez többek között az Eb ezüstérmes angolokat kellene idehaza megverni vagy legalább döntetlent elérni szeptember elején, hogy a lehetőség megmaradjon erre. Jó tudni, hogy a 2026-ban esedékes világbajnokságot az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó közösen rendezi, melyen már 48 csapat vesz részt, vagyis Európából a jelenlegi 13 nemzet válogatottja helyett 16 ország csapata szerepelhet majd. A következő kontinens torna három év múlva pedig az elmúlt évtizedek szokásos medrében, vagyis egy ország rendezésével valósul meg. Németország 2024-ben immár harmadik alkalommal várja Európa 24 legjobb válogatottját az ország tíz különböző városának (Berlin, München, Düsseldorf, Stuttgart, Köln, Hamburg, Lipcse, Dortmund, Gelsenkirchen és Frankfurt) stadionjaiba.