1922-ben megalakult az Öreghegyi Társaság, amely az akkori Blaha Lujza, mai Blaháné – a névadás érdekes, mert Blaha Lujza (1850-1926) első férje, Blaha János nevét sosem használta asszonynévként – úton lakókat tömörítette magában, és 1933-ban, a Cserkész Jamboree évében már 110 taggal rendelkezett. A társaság mozgatója és elnöke az egyik villatulajdonos, dr. Károlyi József fővárosi ügyvéd volt, a tagok pedig fő céljuknak a strand létrehozását tűzték ki. A „Rákos Strandfürdő” kiépítése érdekében alakult is egy részvénytársaság, akik részvényeket bocsátottak ki, és a jegyzést a társaság még 1925-ben is hirdette.Blaha Lujza egykori szomszédja Kaffka László és felesége, Hegyesi Mari színésznő volt, közös gyermekük pedig Kaffka Péter építész, aki a Gödöllőn megtelepedett színészek közül többnek tervezett nyaralót. Ő is tagja volt az Öreghegyi Társaságnak, a strandhoz felajánlott egy a telket a nagyközségnek 1924-ben, majd a strandot is ő maga tervezte meg. A blahai strand végül 1926-ban nyílt meg, és fokozatosan népszerű fürdővé vált. A fürdőzők kényelméről 150 kabin, víkendházak és büfék gondoskodtak. A fürdőt körülvevő park kellemes pihenési lehetőséget biztosított, a gyermekek számára pedig játszóhely állt rendelkezésre. A parkban teniszpályákat és homokos focipályát is kiépítettek. A fürdő medencéje 50×25 méteres volt, 11 fedett homokszűrő volt beépítve, hogy a strandhoz érve tiszta víz kerüljön a medencébe. A fürdőt a Rákos-patak táplálta, a medencét az elmondások alapján 5 nap alatt lehetett feltölteni vízzel. A strandot az 1930-as években modernizálták, valószínűleg ekkor nagyobbították meg 65×25 méteresre. A Veresegyház-Vác között közlekedő villamos megállója biztosította a könnyű megközelítést. Sok nyaraló a strand közelében keresett kiadó szálláshelyet.
A második világháborúban megsérült az egyik kút, mely a vizet biztosította a strandhoz, valamint a kabinsor, amelyet kisebb formában építettek vissza. Az 1950-es évektől egészen 1972-ig, a bezárásáig a strand nagyon népszerű volt, gödöllőiek százai tanultak meg itt úszni, töltötték itt a gyermekkoruk boldog nyarait. Ekkor a medence fokozatosan mélyült, 40 cm mély volt az eleje, ahova ki lehetett ülni, a gyerekekkel pancsolni, utána 1 m, 2 m, majd 3 m-es volt a mélysége. Máthé György atya – Máthé László önkormányzati képviselő bátyja – a ‘60-as évek blahai gyermekéveire a következőképp emlékezik vissza:
„Gyermekkoromban még Blaha-fürdő volt a neve ennek a területnek, mert akkor még volt itt egy komoly strand is. Nosztalgiával emlékezem a gyermekkoromra, a békés, csöndes Blaha-fürdői világra, ahol ritkán jöttek csak az autók. Kiszaladtunk az utcára, amikor egy teherautó hangját hallottuk, és egy jót szippantottunk a kipufogó füstjéből! – ezen már megbotránkoznának a mai fiatalok. Földes utcák voltak. Szombatonként a „Kis Mukival” jöttek a pestiek a blahai nyaralójukba. A kápolna tele volt a szentmiséken, nemcsak helybeliekkel, de sok pesti nyaraló is megfordult itt. A Blahai grund fogalom volt. Fiúk és lányok fociztunk, főleg a kis vasútállomás területén, és jártuk a dombokat. Az Úrréti tó, az akkor még meglévő mocsaras ingoványok, a fantasztikus madárvilág sok élményt jelentett. A Rákos patak mindkét ága megvolt még, kövekkel olyan medencéket csináltunk, hogy fejest is ugorhattunk benne…”
A strandon népszerű volt az étterem (a Blaháné út felől), melyet kívülről és belülről is meg lehetett közelíteni. Az első éttermet Balogh János üzemeltette, majd sokáig a Vajda család. Hétvégenként cigányzene szórakoztatta az ide érkezőket (egy időben a Radics-féle cigányzenekar), és házias ízek, magyaros konyha jellemezte a helyet. Az Úrréti tóból kifogott friss halakat szintén itt fogyaszthatták el a vendégek. Később itt működött Mara néni Cukrászdája (Jáki Kálmánné), melyre szintén nosztalgiával gondolnak azok, akik ott kóstoltak gyerekkorukban süteményt.
A strandot a közegészségügyi helyzet romlása miatt 1972-ben bezárták. Az egykori Witz-panzió tulajdonosa szívesen újranyitotta volna a strandot, átvette volna az üzemeltetését, de a pártállam gödöllői vezetője, Benedek János elvtárs nem támogatta az ötletet. A rendszerváltás után még évekig nyitva volt Mara néni cukrászdája az elgazosodó terület út felőli bejáratánál, majd rövid ideig az Ízmester is működtette, míg végül – az édesszájúak nagy bánatára – az is örökre bezárta kapuit. Nagyon sokáig ki lehetett venni a medence helyét, de az önkormányzati éra első dekádjának végén sajnálatos módon feltöltötték a területet építési törmelékkel, pontosabban a lebontott étteremépület anyagával.
Bár az 1994-től Lokálpatrióta Klubos színekben képviselőtestületi többséggel rendelkező városvezetés a voksolás előtti kampányban rendre ígéretként elővette a termál- és strandfürdő megvalósításának szükségességét, Gémesi György és csapata nem nagyon gondolkodott a mintegy 2,4 hektáros területű blahai ingatlan rekonstrukciójában és revitalizációjában. Feltehetőleg azért, mert ők is tudták, hogy a korábbi fürdőt vízzel ellátó Rákos-patak, illetve a később erre a célra fúrt kutak vízhozamára – részben az autópálya-építés okozta elapadás, részben pedig a kutak háborús megsemmisülése miatt – nem lehet számítani, és a víz minősége sem felel(t) meg a kívánalmaknak.
A kilencvenes évek elején gödöllői vállalkozók egy csoportja tett ajánlatot az önkormányzat tulajdonában lévő terület hasznosítására, de a testület tervek hiányában nem foglalkozott a felvetéssel. 1994-ben az önkormányzat a Gödöllői Királyi Kastélyt működtető gazdasági társaság életre hívásakor az egykori blahai strand területét is magában foglaló, művelés alól kivett belterületi ingatlant is beemelte abba a tárgyi apport-csomagba, aminek összértéke meghaladta a 364 millió forintot. A blahai strandfürdő ingatlanja 19 millió forintos értéken szerepel az apportlistán.
A szóban forgó terület tulajdoni lapjának tanúsága szerint az ingatlan 1996 márciusában került ki a gödöllői önkormányzat tulajdonából, majd 2000 októberében a Gödöllői Királyi Kastély Közhasznú Nonprofit Kft. akkori vezetése túladott rajta. A két dátum között is voltak elképzelések, vázlattérképek, ahol két medence megépítése is tervbe volt véve, az egyikhez mozgatható tető befedési opcióval. E megoldás alapján télen-nyáron fogadhatták volna a fürdőzőket, sőt szállásra téliesített faházakat, ellátásra pedig éttermet és egyéb kiszolgálóhelyiségeket is terveztek. A szabadidőpark funkció egy részén pedig tenisz-, squash- és tollaslabdapálya, valamint játszótér kapott volna helyet. Mivel nem sikerült befektetőket és pályázat útján állami támogatásokat szerezni, a projekt megvalósítása elmaradt.
2003. év végéig egy budapesti székhelyű sport utánpótlásképző részvénytársaság tulajdonában volt. Annak idején az a szóbeszéd járta, hogy ebben a cégben érdekeltsége van Mezey Györgynek, a magyar labdarúgó edzői kar jeles alakjának, a magyar nemzeti tizenegy egykori szövetségi kapitányának. Ma már tudjuk, hogy a terület fejlesztésére vonatkozó sportirányú elképzelések nem valósultak meg, pedig az egykori és jelenlegi blahai képviselő, Máthé László is látott tervrajzokat, amik nagyívű és szép elképzelések voltak, de mégis csak tervek maradtak. Ekkor a városvezetésnek volt még egy ötlete, miszerint felparcellázzák a telket, és egyesével eladják azokat. De a blahaiak érdekeit védők ezt nem szerették volna. Az érdekvédő hang ugyan eljutott a megfelelő helyre, de ez csak arra volt elég, hogy nem parcellázták fel. Olyannyira, hogy ettől még szinte évről-évre újabb és újabb tulajdonosváltás ment végbe: 2009 februárjában egy magánszemély, 2010 nyarán pedig két fővárosi, részben gépjármű-kereskedelemmel, részben ingatlanforgalmazással foglalkozó cég is bekerült a tulajdonosi körbe.
Mindeközben számos – időközben törölt – jelzálogjog-bejegyző határozat is terhelte a blahai strandingatlant: a Pest Megyei Illetékhivatal, az MKB Bank, a helyi polgármesteri hivatal adóirodája, lízingcég és magánszemély egyaránt szerepelt a névsorban. Mi több, az ELMŰ Hálózat Elosztó Kft. vezetékjoga napjainkban is érint mintegy 400 négyzetméteres területet az ingatlanon belül. A hosszú, évekkel ezelőtt több helyi vállalkozó szerint is befektetésre érdemesnek tartott ingatlan napjainkban egy budapesti, XXI. kerületi ingatlanforgalmazó kft. tulajdona. Kerestük a céget és annak tulajdonosát: annyit tudunk róla, hogy gödöllői, és családjával jelenleg Ausztráliában él. Kíváncsiak lettünk volna, hogy az ingatlan eladó-e, illetve van-e bármilyen célja a terület hasznosítását illetően, lapzártánkig azonban sajnos többszöri megkeresésünk ellenére sem kaptunk választ.
A történeti áttekintés és a válasszal adós maradt tulajdonos kapcsán sok minden eszébe juthat – főként – azoknak a tényleges, ezirányú elkötelezettségüket várospolitikai célokra nem felhasználó lokálpatriótáknak, akiknek van személyes élményük a fél évszázada bezárt, majd „áruba bocsátott” blahai strandfürdő vizes, kulturális és gasztronómiai életéből. A fiatalabbaknak pedig marad a megrendítő és elgondolkodtató valóság, nevezetesen: egy eltékozolt értékek közé sorolható terület fekszik parlagon a város „rózsadombjának” tövében…
-or-or
